Szilárda

Torinói magyar hangok

2004.05.13. 00:00

Programkereső

"HA NEM IS OLYAN OLASZ, mint Olaszország többi része, mindenesetre olaszabb, mint bármi más Olaszföldön kívül" - írta az amerikai születésű, de élete nagy részét Európában töltő író, Herny James Torinóról. Ma leginkább a Fiat, a Juventus és Jézus Krisztus halotti leple tartozik a leggyakoribb válaszok közé, a "Mi jut eszébe Torinóról?" kérdésre. A tájékozottabbak hozzáteszik a 2006-os téli olimpiát, aki pedig egy kicsit jártas a magyar történelemben, nem felejti el megemlíteni "a turini remetét", Kossuth Lajost sem.

A szinte az Alpok és a Pó határolta, közel egymillió lakosú, szeszélyes időjárású északolasz város, Piemont szíve valójában nem bővelkedik turisztikai látnivalókban, ám azért itt is akad olyan hely (és program), amit érdemes megtekinteni. "Állandó mozgásban" - hirdeti a város jelmondata, és ez többszörösen igaz mostanában. Ugyanis a valamivel kevesebb mint két év múlva esedékes téli olimpiai játékokra való lázas készülődés nem kíméli az ittenieket és az ide érkezőket: útlezárások, elterelések, a régi utak felújítása, újabbak építése keseríti meg a mindennapokat. Szerencsére a "feltúrás" a belvárost kevésbé érinti: ebben a világosan tagolt, átlátható negyedben majdnem minden utca és tér - legyen az keskeny vagy széles, szűk vagy tágas - neve az olasz függetlenségi, illetve egységmozgalom, a Risorgimento helyszíneire, alakjaira (így például Solferinóra, Magentára, Cavourra, Garibaldira vagy II. Viktor Emmanuelre) emlékeztet.

Bár az 1849 utáni magyar emigráció működésének súlypontja már az 1859-es észak-olaszországi háború idején Itáliába tevődött át, még nagyobb lendületet adott ennek az 1860-as Garibaldi- féle mozgalom. A világosi fegyverletételt követően száműzetésbe kényszerült Kossuth Lajos 1861 júniusában telepedett le véglegesen Torinóban - nagyobb nyugalmat, jobb lehetőségeket és kedvezőbb körülményeket remélve a további küzdelemhez -, és itt is halt meg 1894-ben. Tábla őrzi emlékét a ház falán, ahol életének utolsó éveit töltötte.

Részben Kossuth személyének köszönhető az a programsorozat - a város, a Torino Settembre Musica elnevezésű zenei fesztivál, a Museo Nazionale del Risorgimento Italiano, a Rai Szimfonikus Zenekar és a Fondazione Palazzo Bricherasio szervezésében -, amellyel Torinó Magyarország európai uniós csatlakozását üdvözli. Bár a szállodákban és más helyeken egyelőre jobban hisznek a lejárt útlevélnek, mint a még ismeretlen magyar személyi igazolványnak.

A rendezvénynek mindenesetre méltó nyitánya volt az a két estén, május 6-án és 7-én adott koncert, melyen magyar szerzők művei csendültek fel a Rai zenekara és a friss Kossuth-díjas zongoraművész, Bogányi Gergely előadásban, Győriványi Ráth György vezényletével, a város legjobb akusztikájú - a Fiat egykori szerelőműhelyéből átalakított Lingotto Kongresszusi Központnak kétezer néző befogadására alkalmas - koncerttermében. Győriványi Ráth Györgyöt régi, jó kapcsolat fűzi a torinói székhelyű zenekarhoz, melyet bizonyít az is, hogy a mostani - Bartók Béla fiatalkori, Kossuth című szimfonikus költeménye, Liszt Ferenc I. zongoraversenye és Dohnányi Ernő I. szimfóniája - a harminckilencedik volt a közös műsorok sorában. És a siker most sem maradt el.

- Pármában 1986-ban megnyertem a Toscanini-versenyt, amit közvetített a televízió - emlékszik vissza Győriványi Ráth György. - Ekkor volt Liszt halálának századik évfordulója, a Rai zenekara pedig - miután látták, ahogy a Faust szimfóniát vezényeltem -, kapott a lehetőségen, és meghívott. Abban az évben egyébként ezt a művet huszonkétszer dirigáltam a világ minden táján, a leningrádi filharmonikusoktól a luxemburgi rádiózenekarig, Berlintől Budapestig. Huszonöt éves voltam, azóta is rendszeresen visszajárok Torinóba, évente minimum kétszer-háromszor. Sokáig állandó vendégkarmesterként dolgoztam itt, sőt a zenekarnak volt egy kisebb formációja, egy kamaraegyüttes, amit 1988-90-ben én vezettem. Sokat köszönhetek nekik, túl azon, hogy ez Olaszország legjobb zenekara, gyakorlatilag Bartók, Kodály és Liszt összes művét együtt mutattuk be.

Bemutatóban most sem volt hiány, mivel Dohnányi I. szimfóniáját május 6-áig nem hallhatta az olasz közönség - akkor azonban élőben közvetítette a koncertet a rádió.

Még a 2002-es olaszországi magyar kulturális évad szervezésének idején vetődött fel az ötlet, hogy érdemes lenne műsort szervezni Torinóval és Kossuthtal a középpontban, kihasználva Magyarország és a város jó kulturális kapcsolatait.

- Az eredeti elképzelés az volt, hogy a Magyar Állami Operaház jön ide vendégjátékra, és ezzel párhuzamosan lehetne több koncert is - mondja Győriványi. - Aztán a szervezés félbemaradt, elhalt. Körülbelül egy évvel ezelőtt megkeresett a zenekar, hogy szeretnének magyar estet rendezni, ahol előadnák a Kossuth szimfóniát. Meghívták Bogányi Gergelyt a Liszt-darabhoz, én pedig javasoltam Dohnányi művét, amit egyébként Magyarországon sem ismernek. Megállapodtunk az időpontban is, és úgy két hónappal ezelőtt megszületett az ötlet, hogy jó lenne kibővíteni a programot egy kisebb konferenciával.

Ilyen előkészületek után jött létre tehát az az előadás-sorozat, amelyet május 7-én, Olaszország egyetlen történeti múzeumában, a Museo Nazionale del Risorgimento Italianóban rendeztek, Kossuth Lajos alakja címmel. Ezen elsőként Csorba László, a Római Magyar Akadémia igazgatója szólt a kormányzóról, történeti szerepéről és a Torinóban eltöltött évekről. Ezt követte Enzo Restagno, a Torino Settembre Musica fesztivál, Olaszország egyik legjelentősebb zenei seregszemléjének művészeti vezetője és Győriványi Ráth György beszélgetése Bartók szimfonikus költeményéről.

Furcsa fintora a sorsnak, ám még ennél is nagyobb szégyene a hazai kulturális életnek és politikának, hogy az Olaszországban oly népszerű és nemzetközileg elismert magyar karmester - aki jelenleg a Szöuli Filharmonikusok vezető vendégkarmestere - a saját hazájában nem dirigál. Azért, mert nem hívják. Ahogy ő fogalmaz, stílusosan: "Tizennyolc éve vagyok Magyarországról elüldözött, turini remete."

A nemzetközi megbecsülést viszont jól példázza az alábbi történet. A mostani torinói kettős hangversenyt megelőző napon, május 5-én a lipcsei Gewandhaus zenekara koncertezett a városban. Azaz koncertezett volna, ám a karmester, Herbert Blomstedt szívinfarktusa miatt elmaradt a hangverseny. A következő reggel telefonon arról érdeklődtek Győriványitól: vállalná- e a lipcseiek olaszországi turnéjának további két előadását? Annak, hogy a karmester nemet mondott, egyetlen oka volt: a két hangverseny időpontja megegyezett a Rai-koncertek időpontjával.

Ami pedig a magyarországi szereplést illeti, megtörhet a jég: a tervek szerint ugyanis jövő márciusban Győriványi Ráth György éppen Dohnányi I. szimfóniáját dirigálja Hollerung Gábor meghívására a budapesti Zeneakadémián, a Dohnányi Szimfonikus Zenekar élén. A karmester egyébként missziónak tekinti, hogy minél több helyen - beleértve Magyarországot is - megismertesse a méltatlanul agyonhallgatott szerző műveit a közönséggel. (Operaházi fő-zeneigazgatóságának idejére esett a komponista szültésének 125. évfordulója. Ennek alkalmából került fel a dalszínház műsorára - rövid időre - A vajda tornya című operája, született meg a műveire koreografált balettest, és jelent meg újra a színház támogatásával Vázsonyi Bálint Dohnányi-életrajza.) A jövő évi zeneakadémiai koncerten kívül a karmestert egyebek mellett a Manon Lescaut-ra várják Buenos Airesbe, Ausztráliában előreláthatólag két koncertet vezényel, és természetesen néhányszor Olaszországba (Torinóba, Milánóba, Velencébe) is ellátogat.

A torinói magyar kulturális események pedig folytatódnak: a szeptemberi zenei fesztiválon Liszt újabb művei (a Les Préludes és a Dante szimfónia) szólalnak meg, októbertől jövő januárig pedig - a Raffaellótól Goyáig című tárlaton - a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményének darabjaiban gyönyörködhetnek a látogatók.