Auguszta

„Vonósnégyes ötösben”

2004.05.14. 00:00

Programkereső

Ezt a címet viseli az Auer Vonósnégyes négy koncertből álló sorozata, melynek utolsó hangversenyét május 10-én hallhatta az Óbudai Társaskör közönsége. Már a címadásból is kitűnik, hogy nem hagyományos koncertekről van szó: a négy fiatal muzsikushoz ötödikként Batta András zenetörténész csatlakozik, aki a hangversenyen elhangzó műről és annak hátteréről beszél. Ismeretterjesztő koncertről van tehát szó, azonban nehogy egy népszerűsítő, könnyed ifjúsági szeánszra gondoljunk: a „Vonósnégyes ötösben” nem ilyen rendezvény.
15a6a0d8-8ce2-45d3-b6ac-69a6c0dd1d1e

A hétfői koncert műsorán Bartók I. vonósnégyese szerepelt, és annak kapcsán a fiatal Bartók eszményeiről beszélt Batta András. Előadását számos zenei betét tette élményszerűvé. Egymás mellett hallhattuk például a Bartók-mű és Beethoven cisz-moll vonósnégyesének első ütemeit – ez minden elemzésnél világosabban mutatta, milyen közvetlenül kapcsolódik Bartók a kései Beethoven-kvartettekhez. Köztudott, hogy Bartók az I. vonósnégyest a Geyer Stefivel való szakítás után írta, és hogy ez a körülmény alapjaiban meghatározza a művet. Az első tételről azt írja Bartók egy levelében: „ez az én halotti énekem”, Kodály pedig úgy jellemezte a művet, mint Bartók „visszatérését az életbe”. A Geyer Stefi iránt érzett szerelem azonban több más Bartók-műbe is „beleíródott”: részletet hallhattunk az 1908-ban írt – és Stefinek ajánlott – hegedűversenyből, majd Granik Anna játszotta el a 14 bagatell utolsó két tételét, melyekben Bartók előbb „eltemeti” kedvesét („Elle est morte”), majd a torzképét festi meg („Ma mie qui danse”). Két, a vonósnégyesben szereplő idézetszerű zenei anyag eredetijét is meghallgathattuk: a „Romlott testem bokorba” kezdetű népdalt, valamint Szentirmay Elemér nótáját (Csak egy szép lány) Sarasate hegedűre és zongorára írt feldolgozásában.

Mindez csak néhány kiragadott példa a mintegy egyórás előadásból, melyet az életkorilag is teljesen heterogén közönség (a huszonévesektől a nyugdíjasokig) mindvégig érdeklődve hallgatott. Az előadás sikerének csak az egyik titka a jó felépítés: az életrajzi adatok, anekdotikus részletek, zenetörténeti összefüggések, analitikus megjegyzések és a zenei illusztrációk ideális aránya. A másik valószínűleg Batta András személyiségében rejlik, akinek – úgy tűnik – különös képessége van arra, hogy felkeltse a hallgatósága érdeklődését és rokonszenvét saját maga és így tárgya iránt is. Szakmai felkészültségéhez nem társul semmiféle komolykodó attitűd, itt is épp olyan közvetlenséggel és humorral adott elő, mint diákjainak a Zeneakadémián.

Ebben az oldott, szinte családias légkörben felfokozott kíváncsisággal vártuk a „főfogást”, Bartók I. vonósnégyesét – és nem kellett csalatkoznunk: az Auer kvartett rendkívül érett és érzékeny interpretációt nyújtott. Sipos Gábor, a vonósnégyes primáriusa még a koncert első felében jegyezte meg: ha tudjuk, milyen élethelyzetben írta Bartók a művet, evidens, hogy miként kell azt játszani. Valóban: az Auer Vonósnégyes már „anyanyelvi szinten” tud bartókul, evidens számukra, hogyan kell (és hogyan érdemes) Bartókot játszani.

(Óbudai Társaskör, 2004. május 10. 19:00; „Vonósnégyes ötösben – az Auer Vonósnégyes kamarazenei sorozata; A fiatal Bartók eszményei – illusztrációk Beethoven, Weiner, Dohnányi és Kodály műveiből; Bartók: I. vonósnégyes, op. 7; km.: Batta András)