Valér

Balett – Audi – Mediawave

2004.05.22. 00:00

Programkereső

Mitől város egy város? Attól, ami a nem ott lakóknak eszébe jut róla. Attól, amit az ott lakók szeretnek, amire büszkék, amitől polgároknak érzik magukat. Győrről két évtizede biztosan a Rába művek vagy az ETO focicsapata jutott volna a legtöbbeknek eszébe. Meg a gyönyörű barokk műemlékek. Manapság az Audival együtt modern csarnoka is győri ikon lett, ahogyan a Győri Balett, a Mediawave vagy a Rómer Ház.

A Győri Balett harmadik emeleti kicsiny próbatermében nincs levegő. A hangzásra viszont nem lehet panasz, a győri ütőegyüttes vette ugyanis birtokába a helyiséget, és pergően lüktető brazil szambát varázsol a győri tavaszba. A táncosok sem hiányoznak, a nyolc fiú az élő zenétől ihletetten, hatalmas szenvedéllyel ugrik, szökken, hogy aztán meghallgassa Kiss János igazgató és Horváth Gizi asszisztens észrevételeit. 1997-ben már színre vitték a Trójai játékok című darabot, akkor is az amerikai Robert North volt a koreográfus, mint ahogy a mostani, Évszakok című balettesten bemutatandó felújítás esetében is. Az igazgató és az asszisztens tekintete minden mozdulatnál változik, mintha egy kottát olvasnának le, úgy kontrollálják a lépéseket. Néha ők is mozdulnak egyet, arcukon ugyanaz a roppant fegyelmezett koncentráció figyelhető meg, mint a verejtékező, a test korlátait szinte áthágó táncosokén. Olyan, mintha nem is próbán volnánk, nincs üresjárat, alig van leállás. A koreográfia virtuóz, óriási energiát követel a táncosoktól. Aztán jönnek a lányok, a Stabat Matert táncolják, Robert Cohan koreográfiájával. A darab hangvétele talán komolyabb és lírikusabb, mint a fiúké. A harmadik egyfelvonásos a Panta rhei címet viseli, és Haydn Évszakok című oratóriuma alapján készült, Egerházi Attila koreográfiájával.

A balett kell a városnak

A próbaszünetben Kiss Jánossal és a szintén alapító tag Demcsák Ottóval, valamint néhány fiatal táncossal beszélgetünk az idén huszonöt éves és időközben a város egyik kulturális szimbólumává vált, a világ bármelyik balett színpadán szívesen látott együttes létrejöttének körülményeiről.

– Elmondhatjuk magunkról, hogy mi a halottak napján születtünk meg, mivel az első előadást éppen 1979. november elsején tartottuk – kezdi Kiss János. – Néhányan, a budapesti Táncművészeti Főiskola végzősei úgy gondoltuk, együtt akarunk maradni. Óriási szerencsénk volt, noha az akkori hivatalos vélemény szerint Győrben nem volt szükség balettegyüttesre, mégis létrejöhetett a társulat. Markó Iván éppen akkor érkezett haza Franciaországból, és Győrben akkor nyílt a színház. A városban 18-19 évesként nyeretlen kétéveseknek számítottunk, mégis sikerült megnyernünk mindenkit az ügyünknek, akit csak kellett. Aztán az egész város mellénk állt. Óriási sikerszéria következett, tömegek jártak az előadásainkra.

– Abban az időben a kultúrpolitikának szüksége volt egy nagy durranásra – veszi át a szót Demcsák Ottó. – Ehhez kapóra jött, hogy Markó Iván egy fiatal csapattal meghódítja a világot.
A legnagyobb dráma az együttes életében 1991-ben következett be, amikor Markó Iván távozott Győrből. Átmenetileg egy triumvirátus – Kiss János, Tárnoki Tamás és Demcsák Ottó – vette át a vezetést. Utóbbi így emlékezik erre az időszakra:

– Amikor kiderült, hogy Markó Iván és a Győri Balett különválik, a városvezetés automatikusan mellénk állt. Kétség nem fért hozzá: a városnak szüksége van erre az együttesre. Előadásainkat szimpátiatüntetések kísérték. Szerintem a magánéletben és szakmai pályánkon is szükség van drámai eseményekre, hogy új utakat tudjunk keresni. Ez a drámai váltás a társulatnak is jót tett. Nem ragadtunk le egy stílusnál, hanem azóta szinte valamennyi létező irányzatot kipróbálhattuk.

A győri táncművészeti általános és középiskolát még a nyolcvanas években alapította Markó Iván és felesége, Gombár Judit. A mai együttes jó néhány fiatal tagja egyenesen onnan épült be a társulatba. Kiss János és Demcsák Ottó is éveken át tanított az iskolában.

– Szerencsére nagyon jó viszony alakult ki az azóta kollégákká lett egykori növendékekkel – teszi hozzá Demcsák Ottó. – Nincs ellentét a korosztályok között. Külön örömöm, hogy egy teljes évfolyamot tizenkét éven át végigkísérhettem. Közülük most két kollégával dolgozhatok együtt.

Az egyik Horváth Krisztián, aki öt éve tagja a Győri Balettnek.
– Ottó tizenegy éven át – hétéves kortól a gimnázium negyedik osztályáig – tanított. Szinte második apámnak tekintem – mondja az egykori tanítvány. – Az iskolából egyenesen szerződést ajánlottak, nem is gondoltam arra, hogy máshová menjek.
Pátkai Balázs 1992 óta, Cserpák Szabina 1994 óta tagja a Győri Balettnek. Mindketten győriek, és a helyi táncművészeti iskolából érkeztek. Diákként példaképüknek tartották tanáraikat, akiknek szinte minden előadását látták. Sándor Zoltán a tizedik évadját tölti a Győri Balettnél.

– Győri táncművészeti középiskolásként tiszteltük az együttest, és rajongtunk érte. Mára ez a helyzet egy kicsit megváltozott, hiszen az iskolában a Győri Balett alapító tagjainak csak elenyésző része tanít. A mostani diákok – talán emiatt is – kevesebb előadásra jönnek el. Az elmúlt három évben az iskolából nem is érkezett hozzánk táncos.

Horváth M. Lilla hét éve tag.
– Az biztos, hogy a város mellettünk áll, büszkeségének, ékességének tekint minket, de mégis úgy érezzük, nagyon sokat kell küzdeni azért, hogy megkapjuk a megfelelő elismerést. Főként az anyagiakra gondolok. Ma már a táncművészeti iskolában tanulók is külföldi karriert szeretnének befutni. Az együttes alapító tagjai ezt még másként gondolták, ők a mának éltek. De még én is elmondhatom magamról, hogy nem a pénzért táncolok.

A Mediawave "spiritje"

Impressziók a fesztiválról:

– A Sarikamis elnevezésű kurd duó pergő, egzotikus muzsikájára a zsinagóga kertjében az etnozenei workshop záró koncertje rögtönzött szabadtéri táncházzá változott.

– Antal Nimród Kontroll című filmjének vetítését több ezren ülték és állták végig a Széchenyi téren.

– Az önkormányzat, az európai uniós csatlakozási ünnepségek miatt, a programfüzetben eredetileg megjelölt időpontnál több órával előbb felállította a májusfát ugyancsak a Széchenyi téren, így a hagyományos májusfaállítás és felvonulás elmaradt.

– Nem maradt el, sőt nagy sikerrel zárult az improvizatív dzsessz műfajában sztárnak számító amerikai szaxofonos, John Zorn és csapatának koncertje a zsinagógában, az együttes vezetője egyik kezével hangszerét bűvölte, másikkal mintha kiszámolós játékot játszott volna szinte önkívületi állapotban, ujjával a zene ritmusára társaira mutogatva vezényelt.

– Az uniós csatlakozás éjszakáján jóval éjfél után a Puerto Ricó-i La PVC Salsa Band tagjai táncoltatták meg az unióhoz frissiben csatlakozott közönséget.

Szubjektív pillanatképek a Mediawave-ről. E sorok írója először járt az immár tizennégy éves múltra visszatekintő Fényírók Fesztiválján. Egyik régi ismerősöm törzsvendégnek számít a Mediawave rendezvényein. Az utóbbi években minden alkalommal fogadkozik, hogy a következőt kihagyja. Aztán nem bírja ki, úgy alakítja a munkáját, hogy a fesztivál elejétől a végéig ismét jelen legyen az eseményeken. Az idén, mikor meglátott, cinkosan összenéztünk. Na látod, hát erről beszéltem – ez volt kiolvasható a tekintetéből. És valóban, az eredetileg amatőrfilmes fórumként indult és mára nemzetközileg elismert összművészeti fesztivállá vált sorozatnak megvan az egyedi, utánozhatatlan és éppen ezért vonzó hangulata.
Hartyándi Jenő fesztiváligazgató és munkatársai győri kezdeményezésként indították útjára az első Mediawave fesztivált 1990-ben. Mára a költségvetés eléri a 60-70 millió forintot, és mostanában már a rétegprogramok mellett utcai rendezvényekkel, ismertebb előadókkal és a népszórakoztatás irányába hajló rendezvényekkel is előrukkolnak. A filmvetítések minden évben tematikusak, tavaly a női filmek uralták a mezőnyt, az idén a "spirit" (amely szellemet és alkoholt is jelent) jegyében válogattak. Ehhez kapcsolódott egy jópofa pálinkatörténeti konferencia is Szellem a palackban címmel.

Tóth Péter szociológus vezetésével tavalytól felmérés is készül a Mediawave résztvevőiről. A vizsgálat adatai szerint a seregszemle a független művészetet kedvelő fiatalok és a középgeneráció körében népszerű. A fesztivál látogatóinak átlagos életkora: 25-26 év. A résztvevők 40 százaléka a fővárosból érkezik, az érdeklődők egyharmada győri, és sok a külföldi is. Az idei adatok szerint a látogatók 53 százaléka felsőfokú intézményben, főként egyetemen tanul. A közönségről elmondható, hogy a nézők átlagosan már legalább háromszor vettek részt korábbi Mediawave fesztiválon. A megjelentek átlagosan három-négy napot töltenek a rendezvénysorozaton. A közönség egyharmada először vett részt a fesztiválon, a másik harmada már visszatérő, rendszeres látogató, egyötöde a fesztiválon végig jelen van. A fesztivál helyszínével egyharmaduk, a programokkal háromnegyedük elégedett. A legtöbben, a látogatók fele a koncertek miatt érkezett Győrbe.

A Rómer jó hely

A belvárosi Rómer Ház előtt a Mediawave idején délelőttönként főként külföldiekből álló csoportok lézengenek. Betérnek reggelizni az udvarba. A ház egyébként az idén először egész évben üzemel (nem lesz nyári szünet), és egyre több helybéli tartja legkedvesebb helyének. A Rómer Ház korábban a Xantus János Múzeumhoz tartozott – az első emeleten ma is restaurátorok dolgoznak –, Emir Kusturica avatta fel 2000. április 30-án, és nevezte el underground klubnak. A házat főként a Mediawave munkatársai üzemeltetik. A rendezvények egyik részét az elmúlt években a Soros Alapítvány támogatta, ezért is hívták a plakátokon a Rómer Házat a Soros Alapítvány kortárs művészeti program hálózata győri végvárának. Most azonban, hogy az alapítvány kivonul Magyarországról, a Rómer Házban szervezett koncertekre – amelyekre igényes etnozenét, alternatív rockot és dzsesszt játszó csapatokat hívnak meg – csak szeptemberig futja a pénzből. Azt még nem tudják, hogy honnan pótolják a hiányzót, feltehetőleg újabb pályázati források segíthetnének. A pincében piciny, 34 főt befogadó artmozi működik, s az idei Mediwave fesztiválon egy újabb százfős teremmel bővült a mozi a földszinten. Mindennap három vetítést tartanak. A házban artvideotéka, művészeti folyóiratolvasó és szakmai könyvtár is működik.

Évente ezreket mozgat meg a Győri Nyár. Ez a fesztivál jövőre lesz negyvenéves.

– A kilencvenes évekig főként komolyzenei koncertek adták ki a programot, de később arculatot váltottunk, illetve populárisabb fesztiválprogrammal is előálltunk – mondja Csurák Erzsébet, a Győri Nyár igazgatója. Miközben a fesztivál költségvetése alacsony – az idén a társintézmények hasonló produkciókra szánt összegével együtt várhatóan 35 millió forint –, a programok csaknem egyharmada ingyenes. A rendezvény idén június 25-én indul a külföldi cirkuszi egykerekűsök felvonulásával és ügyességi versenyével. Az első tíz napban a Széchenyi téren lesz egyebek között borkóstoló, gasztronómiai bemutató német, osztrák és szlovák szakácsokkal. Ugyancsak a téren tartanak kortársopera-bemutatót Kovalik Balázs rendezésében. A Mediawave rendezvényeit is rendszeresen befogadó zsinagógában pedig színházi előadások lesznek. A klastromudvaron a komolyzene rajongóit várják, a Richter teremben, a volt Rába moziban szintén zenei rendezvényeket tartanak, a Xantus János Múzeum udvarában pedig dzsessz- és világzenei koncerteket rendeznek. A Rába-parton lévő Radó-szigeti zenepavilonban a múlt század eleji zenés korzó hangulatát szeretnék felidézni, főként fúvós- és kamaraegyüttesek koncertjével. Ezenkívül lesz kézművesvásár, néptáncfesztivál is. A Győri Nyár szervezői szeretnének olyan nagyszabású szabadtéri színházi előadásokat is szervezni, mint a szegediek. Hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékok lett a dél-alföldi város egyik védjegye. Ilyenné lehetne a Győri Nyár is.

"Pipacs" mint épületszobor

A barokk belváros régóta "védjegye" Győrnek. Ám a közelmúltban néhány kortárs építészeti alkotás is kivívta a figyelmet. Az Audi rendezvénycsarnokát a helybéliek csak "Pipacsnak" nevezik. Alkotói Csillag Katalin és Gunther Zsolt. A szakmai díjakkal is elismert, tavaly átadott épület méltatásánál a kritikusok elsősorban az épület szoborszerűségét emelik ki, emellett a falak mozgathatósága miatt az épület kompozíciós elemévé válik a gyorsulás, illetve a lassulás, ami egy autógyár esetében szimbolikusnak is tekinthető. Gunther Zsolt azt mondja, a hagyomány arra jó, hogy az építész kiragadja az adott környezetből, majd felruházza saját elemekkel, hogy autentikussá válhasson. Előbb-utóbb pedig ugyanolyan városjellemzővé, mint a több évszázados barokk épületek.

Miért szerethető Győr?

Balogh József, Győr polgármestere:
- Könnyű és örömteli lokálpatriótának lenni a három folyó partján. Az elődeinktől örökül kapott, barokk műemlékekkel teli város folyamatosan megújul, és megunhatatlan élményeket kínál. Különösen büszkék vagyunk a Győri Balettre, a Mediawave fesztiválra és a belváros közelében lévő, nemrég átadott termálfürdőre.

Reichnitzer János, a győri Széchenyi István Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Karának dékánja:
- Győr lakható, kellemes hangulatú, magyar középváros. Emellett olyan társadalmi, kulturális és gazdasági környezettel rendelkezik, amely inspirálja az alkotó embert. Van még egy nagy előnye: Győr Bécs és Budapest között helyezkedik el, mi győriek ezért mindkét metropolis szolgáltatásai és kulturális attrakciói közül kedvünkre válogathatunk. Ha egy Picasso-kiállításra vágyunk, Bécsbe mehetünk, ha Giacometti műveire vagyunk kíváncsiak, akkor Budapestre.

Villányi László, a győri Műhely irodalmi folyóirat főszerkesztője, költő:
- Az én szülővárosomnak bensőséges hangulata van a folyók illata, a fák színei, a történelmi utcák, épületek miatt. Itt az ember a szerelmével mediterrán fényekben sétálhat, boldog verseken tűnődve. Sok-sok jó ember él itt, akik nem csak a maguk boldogulásával törődnek. Győr, lehetőségeihez méltóan, egyre inkább a kultúra városának nevezheti magát, ahol időről időre remek dolgok születnek.