„Földön apám fia volnék”

Nemzeti kultúránk egyik fundamentuma táncbéli anyanyelvünk, a néptánc. A néptáncot létrehozó, éltető hagyományos közösségek, életforma, szokásrend felbomlottak, megszűntek, ezért új közösségek vették át az őrző feladatát. A Magyar Állami Népi Együttes új műsorában az autentikus formákat (táncokat, zenéket) megtartja, de nem pusztán reprodukálja, hanem új funkcióba (színpadra) helyezi, ezáltal új jelentéssel tölti meg, mondanivalójával aktualizálja a nyelvet.

Ebben az absztrakt, újrateremtett valóságban, a színház időt és teret kiterjesztő kontextusában, a tánc elvont és újraértelmezett nyelvén szól: földi valóságunkra és apáink örökségére irányítja figyelmünket, üzeneteket, mintákat közvetít. Azt üzeni, hogy bár homogenizálódó és felszínes „világkultúrával” körülvéve élünk, van saját és sajátos kultúránk. Felmutatja folyamatosságát, fontosságát: azt a kultúrát, amely emberi létezésünk alapszükséglete, nemzeti önazonosságunk egyik forrása.

Mintáink híres táncosok, zenészek, akiktől személyesen vagy a róluk készült filmek, hangfelvételek alapján megtanultuk táncaikat, zenéiket. Nagy egyéniségek ők, akik identitásukkal, tehetségükkel, művészetükkel, autonómiájukkal is mintaként szolgálnak. A homok- és videoanimációkkal színesített műsor utazás térben, időben, a képzeletben; emlék az útról, amelyen együtt jártunk, személyes, megélt élményeink felidézése – színpadra állítva a Kárpát-medence legszebb táncait.