Lázár, Olimpia

Magyar Pompidou?

2004.06.24. 00:00

Programkereső

Három terv a miniszter előtt a volt Divatcsarnok épületéről Pénzszűkében minden jó, ami eladható. Akkor is, ha közben mindenki érzi: nem biztos, hogy a magánosítás a legjobb út. A Divatcsarnokként ismert egykori Párisi Nagyáruház műemléki védettség alatt álló, hatszintes, hatezer négyzetméter alapterületű szecessziós épületének történetében fontos évszámmá válik 2004.

Februárban Hiller István kulturális miniszter - aki szerint a tárca vezetése napi aktualitásként foglalkozik az üggyel - azt ígérte, hogy legkésőbb május körül várható végleges döntés az épület sorsáról, és hangsúlyozta: szeretné, ha az kulturális intézményként működne a továbbiakban.

Ötletekben korábban sem volt hiány, elég, ha csak a miniszterelnök és László Csaba expénzügyminiszter fejéből kipattant Guggenheim-projektre gondolunk (Heti Válasz, 2003. január 17. és december 19.). Márciusban a jelenlegi amerikai nagykövet, George Herbert Walker elmondta: bár a New York-i múzeummal megszakadtak a tárgyalások, a nagykövetség munkatársai Hiller Istvánnal együtt azon fáradoznak, hogy felvegyék a kapcsolatot egy olyan amerikai modern művészeti múzeummal, amely az Andrássy útra hozhatná gyűjteményének darabjait.

Akkoriban azonban már három magyar terv hevert a miniszter asztalán. Az építészek és a táncosok saját "ágazatuknak" szerettek volna múzeumot, a zenészek, illetve Gőz László (a BMC Records ügyvezető igazgatója) pedig a kortárs zene központjának (Budapest Music Center) képzelték el az Andrássy út 39. szám alatti palotát. Mára a kép átalakult: az építészeti múzeum és a zenei központ terve mellett harmadikként a Millennium Intézet jelentkezett új projekttel. Az ötletgazdák nem egyedül "küzdenek", mindannyiuk mellett jelentős lobbierők sorakoznak fel.

A múzeumi szakma, de leginkább Bugár-Mészáros Károly, a Magyar Építészeti Múzeum igazgatója remélte, hogy a miniszter a múzeumi világnapon jelenti be számukra kedvező döntését, ám Hiller István sem május 18-án, sem ez idáig nem szólt arról, milyen jövőt szánnak az egykor jobb napokat látott épületnek. A jelenleg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) keretén belül működő építészeti múzeum önállósulása esetén állandó kiállítás szólna a magyar építészet remekeiről, de helyet kapna egy, a kortárs magyar építészet törekvéseit bemutató építészeti centrum is. A kiállítótér mellett könyvesbolt, építészeti böngésző, a tetőn pedig étterem lenne. A megvalósítás költsége másfél milliárd forintra rúg. Az építészeken kívül a múzeum ügye mellett áll Varga Kálmán, a KÖH elnöke és az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal is.

A Gőz László nevével jelzett kortárs zenei csarnok egymilliárd forintból jönne létre, melynek felét magántőkéből fedeznék. A "365 nap zene" mottóval ellátott terv szerint helyet kapna itt egy zenei könyvtár, két, kamarazenekari koncertekre alkalmas terem: a Lotz teremben klasszikus, a Kaszinó teremben pedig modern műveket adnának elő. A földszinten dzsesszklub működne. Ide költöztetnék az Eötvös Péter zeneszerző által gründolt Eötvös Intézetet, valamint a Zenei Információs Központot. Ugyancsak itt lelne otthonra a Kortárs Zenei Központ, a Jazz Pont, a Világzene Pont, a Magyar Zenei Tanács és a Magyar Zeneszerzők Egyesülete. Az épület tetején télen az eredeti korcsolyapálya, nyáron cukrászda üzemelne.

A 2000-ben létrejött Millennium Intézet (magánalapítvány) igazgatója, Rubovszky Rita szerint egy-másfél éve "álmodoznak" - az Erick van Egeraat tervezőirodával és a ccc+bogner céggel közösen - az épület hasznosításának módjáról. A Divatcsarnok közép- és kelet-európai kulturális "epicentrummá" való átalakítását arra alapozták, hogy Magyarország és ezen belül Budapest a térség természetes és történelmileg kialakult központja. Létrejönne egy városnegyed, központban a Divatcsarnokkal, amely - afféle közép-európai Pompidou-ként - 24 órás nyitvatartással vállalná a közép- és kelet-európai kultúra bemutatását, a regionális kulturális piac megteremtésével és koordinálásával együtt (az Európai Unióban és azon kívül).

Az állandó előadások, kiállítások, vetítések, szemináriumok, kerekasztal-beszélgetések, gyerekfoglalkozások mellett kialakítanának egy közép-európai kortárs művészeti adatbázist és médiatárat is. Összehangolnák az együttműködő intézmények, azaz a kulturális negyed - gyakorilatilag a pesti Broadway - programjait. Az épületben kávéház, nemzetek konyhája, művészeti könyvesbolt, a térség designereinek és ruhatervezőinek munkáit áruló üzletek lennének, az Andrássy utat pedig passzázs kötné össze a Paulay Ede utcával. A központ az önálló kultúrintézettel nem rendelkező európai országok bemutatkozóhelyeként is működne. Rubovszky Rita elmondta: tervükről többször egyeztettek a miniszterrel és Schneider Márta helyettes államtitkárral is, ám érdemi választ még nem kaptak. Mindez hárommilliárd forintba kerülne, az induláshoz a csarnok költségvetésének kétharmadát igényelnék állami támogatásból, a többit a bérlő intézmények, szervezetek, netán országok fedeznék.

A Divatcsarnok 1999-es bezárása óta nem született döntés a hasznosításáról. Az épület 2001 őszén került a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) tulajdonába. A mintegy kétmilliárd forintot érő ingatlan az 1960-as évek óta élvez műemléki védettséget, ezért belső tereit, épületszerkezetét nem lehet megváltoztatni. A Divatcsarnok esetleges eladásáról szóló értesüléseket tavaly szeptemberben Molnár Zoltán, a KVI azóta felmentett igazgatója cáfolta. Szilvásy György, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára az Indexnek nemrég úgy nyilatkozott, hogy az évek óta üresen álló valamikori nagyáruház eladását tartja ésszerű ötletnek. Szerinte a pályázati formájú és részben kulturális célú hasznosítást is előíró versenyeztetés lenne a költségvetésre nézve a legkíméletesebb megoldás. A múlt héten Varga Kálmán azt mondta, hogy a KVI július közepén ír ki pályázatot a Divatcsarnok hasznosítására. Nincs kizárva tehát, hogy állami tulajdonban marad az épület, de az is lehetséges, hogy a pályázat útján magánkézbe kerül.