Etelka, Aletta

Két karmester, két zenekar, egy koncert

2004.06.29. 00:00

Programkereső

Amikor a koncert végén Hollerung Gábor és Héja Domonkos együtt jöttek ki meghajolni, s egymás kezét a magasba lendítették, azon gondolkoztam, hogy mondjuk Kocsis Zoltán és Fischer Iván vajon miért képtelenek hasonló gesztust tenni egymás felé. Mert talán nagyobb zenei élménnyel szolgál ez utóbbiak egy-egy koncertje, mint a Budafoki Dohnányi Ernő és a Danubia Szimfonikus Zenekar múlt szombati közös produkciója, a szeretet és a lelkesedés láttán az ember hajlamos elgondolkozni azon, hogy mi is fontos igazán.

Mondjuk, az a zamatos száraz fehérbor biztosan az, amivel a koncert előtt kínálták körbe a közönséget, a Zempléni Fesztivál beharangozó estjéről lévén szó. És az a varázslatos atmoszféra sem elhanyagolható, amely belengte a színpadot, majd fokozatosan a terem többi részét, a fiatal zenészek mosolygásából, odaadásából, zene iránti szenvedélyéből kialakuló csodálatos légkör. Héja Domonkos, kezében a pálcájával szinte kiszalad a pódiumra és beinti a zenekart, Glinka: Ruszlán és Ludmilla nyitány. A kevéssé ismert orosz szerző kevéssé ismert operájának nyitánya nem túl mély, oroszosan robusztus zene, az előadás lendületes, erős és magával ragadó.

Az ember végig se gondolta, hogy mi történt, már vége is az első számnak, következik Dohnányi Ernő Szimfonikus percek című zenekari bagatellekből álló öttételes műve. Szellemes, jól megírt zene, valahol Bartók és Debussy között félúton, „lebilincsel és felszabadít”, ahogy Tóth Aladár írja róla 1933-ban, az ősbemutató kritikájában. Héja Domonkos érzékenyen és visszafogottan vezényel, a zenekar átélten és lelkesen játszik. Szünet.

A koncert második felében az augusztusban megrendezésre kerülő Zempléni Fesztivál másik főszereplője lép színpadra, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar vezetőjével, a Fesztivál főszervezőjével, Hollerung Gáborral az élen. Dvořak IX. szimfóniáját adják elő, a szimfonikus slágerlista éllovasát, melyben a szerző – szándéka szerint – az „Új világ” 19. században felfedezett népi zenéjét önti szimfonikus formába. Persze mai füllel tökéletesen belesimul a romantikus szimfonikus irodalom nagy alkotásai közé e mű, s a népi íz legfeljebb néhány modális zárlatban, pentaton fordulatban fedezhető fel. A vadnyugat indián zenéjétől Dvořak legalább olyan távol van, mint Wagner harmóniavilága a 15. századi mesterdalnokokétól.

2ec2d849-784d-4fee-9efc-bdad19dc2e72

Hollerung Gábor elképesztő vitalitással vezényel, bár az embert – a magamfajtát legalábbis – néha kifejezetten zavarja a karmesteri pulpituson zajló már-már cirkuszi mozgás. Hollerung Gábor az egyik pillanatban szinte rock’n’roll-t táncol, a következő pillanatban keringőzni kezd, hol magába fordultan pilinckázik a pálcával, hol akkorára tárja a karjait, hogy az egész zenekar belefér, itt lehajol, ott felágaskodik, olimpiai tőrvívók is megirigyelhetnék, ahogy a pálcáját mozgatja – a hangzás azonban nem elég intenzív. Persze jól szól a zenekar, van ereje a rezeknek, különösen szép hangon játszik a fuvolista, csak az egész nem áll össze szerves egésszé.

Azért nincs semmi baj, elhangzik a mű, hatalmas tapsot kap, következik a program szerint meghirdetett meglepetés. Nagy kavalkád a színpadon, zenészek ki-be, az est csinos házigazdája pedig, aki a koncert előtti beszédében bájos gesztussal zenetörténeti jelentőségűnek nevezte a két zenekar közös fellépését, most bejelenti, hogy nem csak egy koncerten játszik e két zenekar, de ráadásként, ím, egyszerre is. Először Dvořak egy szláv táncát vezényli a közös csapatnak Hollerung Gábor, majd Héja Domonkos következik Brahms egyik magyar táncával. A két ráadás után a két karmester együtt jön ki meghajolni, s az egymás iránti tisztelet, majd a meghajlás után a két zenekar egymás mellett ülő tagjainak kollegiális puszijai feloldják a feszültséget, amit a hasonló jellegű slágerráadások keltenek bennem. Hiszen ennek a koncertnek vállaltan a közönségcsalogatás volt a célja, a Zempléni Fesztivál beharangozása, s bár el tudok képzelni szebben végiggondolt műsort tökéletesebb kivitelben, ami engem illet, a céljukat elérték: én biztosan ott leszek Zemplénben.

(2004. június 26. 19:30 Budapesti Kongresszusi Központ, Danubia Szimfonikus Zenekar, Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar. Glinka: Ruszlán és Ludmilla nyitány, Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek, Dvořak: IX. „Új világ” szimfónia; vez.: Héja Domonkos és Hollerung Gábor. A Zempléni Fesztivál beharangozó koncertje.)