Pandora, Gabriella

Esti áldozat Szentlélek hárfáján

2004.08.31. 00:00

Programkereső

Szent Efrémet az ortodox és a katolikus egyház egyaránt sajátjaként tiszteli; ő az egyetlen szír nyelvű szent, akit a katolikus egyház egyháztanítói méltóságra emelt 1920-ban. A szír irodalom egyik legjelentősebb alakja. Mindenekelőtt Szentírás-kutatással, magyarázattal és az igaz hit terjesztésével foglalkozott a IV. századi Niszibiszben és Edesszában. A tudós férfit saját korában a „Szírek Napja” és a „Szentlélek hárfája” nevekkel illették. Dallamos költeményeit, kórusait az általa vezetett leánykar adta elő vasárnaponként az edesszai templomban – a hívek legnagyobb örömére.

A róla elnevezett kórusban ma azonban nem nők, hanem férfiak tömörülnek. A Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Bizánci Férfikar a bizánci liturgia gyöngyszemeiből adott elő néhányat görög, ószláv és magyar nyelven augusztus 28-án 20 órakor az óbudai Szent Péter és Pál Plébániatemplomban. Tizenhárom férfi és a vezetőjük: majdnem mintha az apostolok jelentek volna meg szombat este gyönyörű, díszes miseruhában.

A templom bejárata felől érkeztek egy görög nyelvű himnuszt énekelve méltóságteljesen. A darabot több hasonló követte. A fríges-dóros fordulatok, a különleges és szokatlan díszítések, hajlítások és együtthangzások rendhagyó élményt jelentettek az egybegyűlteknek. Talán a pedálhangok monotonitása, talán az idegenszerű hangtársítás? Mindenesetre van valami hátborzongató ezekben a dallamokban. És ha sokáig hallgatjuk, a bűvöletükbe kerülünk, s elrévülünk innen. Valahova messze keletre, túl hét határon és hét bőrön; önmagunkon.

A himnuszok után többszólamú kórusművek következtek, amelyek szintén a görög-bizánci liturgiára épültek. Csesznokov Esti áldozat című darabjában gyönyörű volt a basszusszóló. Nem tudom, hogy van ez, de a mély hangok néha szinte mintha masszíroznák az ember fülét. Különösen egy ilyen bársonyos, meleg hangszín. Aranyszájú Szent János liturgiájának részletei Boksay János feldolgozásában szólaltak meg. A nagysikerű hangverseny utolsó műsorszáma utáni ráadás is ennek a liturgiának a részlete volt.

A műsoron Bubnó László és a karnagy, Bubnó Tamás tollából is szerepeltek feldolgozások. Érdekes és tanulságos volt a kórus vezetőjének mozdulatait figyelni: egyformán hitelesen alkalmazta a keironómiát a görög-bizánci Mária himnuszoknál és az ütemrajzra alapuló vezénylést a többi kórusműnél. S ha a kettő esetleg néha keveredett, annak is mindig megvolt a darab belső rendszerére épülő oka.

Sarti-Mjasznyikov Örvendjetek emberek című művében kvartett és teljes kórushangzás váltotta egymást. Mindkettő nagyon kiegyenlítetten szólt. Míg a Budapesti Tomkins Énekegyüttes múlt heti koncertjén ugyanebben a templomban a negyedik-ötödik sorban ültem, most az épület hátsó harmadában találtam helyet. Innen sokkal jobbak a hangzásarányok! Valószínűleg az is számíthatott, hogy most a templom zsúfolásig megtelt. A közvetlenül nyolc óra előtt érkezőknek a szervezők már nemhogy egymás mellett, de még külön-külön ülve is alig találtak helyet. Bortnyanszkij Te Deumja zárta a terjedelmét és felépítését tekintve is kiegyensúlyozottnak mondható műsort.

A templomból kifelé Simeon énekének szavai visszhangoztak a fejemben, amit ezen az estén Bubnó László feldolgozásában hallhattunk: „Most bocsátod el Uram a te szolgádat a Te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a Tőled küldött Üdvözítőt, kit rendeltél minden népek színe elé világosságul, a pogányok megvilágosítására és dicsőségül a Te népednek Izraelnek.”

(2004. augusztus 28. 20:00 Óbudai Péter-Pál templom – A Szent Efrém Bizánci Férfikar koncertje; Görög-bizánci Mária himnuszok; Csesznokov: Esti áldozat; Boksay: Szent, szent, szent, Valóban méltó, Dvoreckij: Kerub ének; Simeon éneke; Enyhe világossága; Tebenned örvendez; Sarti-Mjasznyikov: Örvendjetek emberek; Bortnyanszkij: Te Deum; műv. vez.: Bubnó Tamás)