Pandora, Gabriella

Hivatásos untató

2004.09.07. 00:00

Programkereső

Jó, elfogadom. A fenét sem érdekli. Egy hét évvel ezelőtti Fedora-előadás New Yorkban, ez tényleg az operabarátok kemény magjának szól. Azoknak, akik már most izgulnak, hogy jön Thomas Hampson, jön Carreras, micsoda szeptember elé nézünk.

De hát mégis ezt akarom mondani: operabarátnak lenni mást jelent, nekik az 1956 nem történelem és forradalom, hanem a Scala nyitóelőadása, Callasszal és di Stefanóval. És nekik ez a Fedora is számít. Őszintén szólva nekem is. Pedig a darab maga nem hiányzik, valahogy reménytelenül prózai, és nincs olyan nagy énekesnő, aki hitelesen tudna drámázni három felvonáson át. Még a legnagyobbakkal, egy Baltsával vagy itt, a DVD-n Mirella Frenivel is csak azt lehet megérteni, hogy amikor döglődött a nagy opera eszméje, miért voltak az emberek vevők egy ilyen abszolút primadonnadarabra. Ám a mű nem szerepel az operaházi igazgatás bűnlajstromán. Nem hiányzik a mindennapi életből, vannak benne jó ötletek, mégsem ügyes a darab egésze, úgy vannak egymás után dobálva a kész jelenetek, előkészítetlenül. Ha nincs reprezentatív szereposztás, semmit sem ér Umberto Giordano operája. És mitől lenne nálunk reprezentatív a szereposztás?

Bezzeg a Metropolitanben. Nemcsak Freni, de mellette Domingo, bár a nagynak szánt jelenetekkel ő is megkínlódik. A zongorista szerepére meg tudták hívni Jean-Yves Thibaudet-t, nálunk is járt az elmúlt évadban, úgyhogy tudjuk, milyen könnyű kezű, nagyszerű pianista, és a színpadi szerepben igazán vidáman műkedvelő. A Met első számú helyi baritonja, Dwayne Croft most is remekel, ha csak az éneklésről van szó, és most sem kifejezetten színpadra termett alak. Ha már Fedora, és az ember nem tud Bécsig szaladni, hogy megnézze a darabot (Olga szerepében egyébként Keszei Borival), akkor a DVD az ideális megoldás, mert ha még nézni sem lehet, akkor tényleg öszszeomlik a darab.

Nem is ezt szeretem a felvételben. Hanem magát a Metropolitant, ami az ilyen felvételektől válik közüggyé, az ember megismeri a kis szerepekben föllépőket, jé, ez a Charles Anthony az Otellóban is játszott, a közönség pedig még most is tartja azt a szokását, hogy a végső, nagy taps alatt a kakasülőről konfettit szórnak a primadonnára. Bónuszként rajta van a korongon, ahogy Mirella Freninek átadja a polgármester New York város kulcsait. Szép gesztus, és Freni még szebbet tud rá válaszolni. Két szóval köszöni a megtiszteltetést, de nem ünnepelteti magát tovább, inkább megy, mert neki még el kell énekelni egy felvonást. Nyomokban, de ez a nagy opera.

(Giordano: Fedora - Deutsche Grammophon DVD, 2004)