Valér

Karácsony szeptemberben

2004.09.24. 00:00

Programkereső

Szeptember 17-én, pénteken este 8 órakor a Mátyás-templomban adott hangversenyt a Debreceni Filharmonikus Zenekar, valamint a Debreceni Kodály Kórus, Erdei Péter vezényletével. A koncert folyamán két oratórikus mű csendült fel: Ottorino Respighi nálunk szinte teljesen ismeretlen ”Lauda per la nativitá del Signore” című karácsonyi kantátája, majd ezt követően Kodály Zoltán e helyen 1936-ban bemutatott nagyszabású oratóriuma, a „Budavári Te Deum”.
d439ae97-a47b-415d-be3f-d67202b1f0df

Először is köszönet illeti az előadókat, illetve a koncert egyéb szervezőit (az est a Filharmónia Budapest Kht. és a Debreceni Filharmonikus Zenekar közös rendezése) a magas színvonalú előadásért, de mindenek előtt azon nemes tettükért, mellyel ráirányították a zenehallgató közönség figyelmét –a szintén nem túl gyakran előadott Te Deum mellett – az elsősorban zenekari művek alkotójaként ismert olasz mester e remekművére, sőt, mi több, magára a szerzőre. Hiszen ebben az esztendőben ünnepelhettük Respighi születésének 125. évfordulóját, a darabválasztást így alighanem ez a tényező is indokolhatta. Ez az évforduló alkalmat kínált a komponista műveinek szélesebb körű megismertetésére, hiszen ha valahol, akkor Magyarországon van előadói hagyománya a Respighi-játszásnak, köszönhetően többek között a sok olasz karmesternek, akik megfordultak hazánkban Failonitól Morandiig, vagy Gardellitől Saccaniig. Sajnos a magyar zenei élet ezzel adós maradt, pedig nem kellene mást tenni, mint ápolni tovább ezt a hagyományt.

Ennek a szellemiségnek adott új lendületet az Erdei Péter vezette Debreceni Kodály Kórus, mely magas színvonalon, egységes hangzásképpel énekelt, alkalmazkodva a legkülönfélébb zenei karakterekhez és könnyedén győzve a technikai és intonációs nehézségeket, valamint a zenekar, mely ez esetben a szerző által zseniálisan összeállított, 9 főből álló kamaraegyüttes volt és melynek angolkürt, de főként oboa szólistája felejthetetlenül szépen érvényre juttatta a mű pasztorális alaphangulatát, a Respighi-zene nemesen naiv atmoszféráját. (Kár, hogy az akusztika néha összemosta a mívesen megrajzolt fafúvós szólamokat.)

E naivitást, egyszerűséget, illetve bensőségességet hiányoltam kissé Timothy Bentch tenorszólójából, úgy érzem, egy kicsit túl hősiesre, patetikusra gondolta a pásztor alakját és mindehhez intonációs problémák is járultak. Ugyancsak az intonáció volt labilis az altot éneklő Lax Éva magasabb állásainál, ő viszont megrázó drámai erővel és mélységgel jelenítette meg az örvendező, ugyanakkor fia sorsát előre sejtő, aggódó Máriát. Legjobban Szabóki Tünde tetszett, aki érett hangon, kulturáltan és problémamentesen énekelte el az örömhírt hozó angyal szerepét. A jó előadás ellenére a mű inkább udvarias, mint lelkes fogadtatásra talált, talán érdemes lenne újból elővenni karácsony táján, sőt, ezentúl minden év karácsonyán…

Kodály művével mint általánosan ismert és sokszor előadott kompozícióval könnyebb dolga volt az előadóknak és a közönségnek is. Számomra kiegyensúlyozottnak, lekerekítettnek tűnt az interpretáció, a karmester puritán, mégis szuggesztív, erőt sugárzó mozdulatai szinte Ferencsik Jánost idézték. Mind a kórus, mind a zenekar felkészülten, árnyaltan muzsikált (leszámítva egy kis intonációs zavart a hegedűknél a mű legvégén), a szólisták is magabiztosan, markánsan énekelték szólamaikat. A darabot záró szopránszóló pedig méltó folytatása volt a Respighi-műben nyújtottaknak és egyben szép summázása az egész koncertnek.

A Respighi-kantáta szoprán, alt és tenor szólistát igényelt, Kodály művében az együttes még egy basszussal egészült ki. Az énekesek: Szabóki Tünde, Lax Éva, Timothy Bentch és Berczelly István voltak.