Luca, Ottilia

Nyissunk békés fejezetet

2004.12.01. 00:00

Programkereső

Ez év júniusában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumába kellett mennem, hogy megbeszéljük az oroszországi magyar évad egyik koncertjének részleteit. Itt említette Vass Lajos államtitkár úr, mennyire jó lenne, ha a két nagy zenekar, a Nemzeti Filharmonikusok és a Budapesti Fesztiválzenekar, békés gesztusként, közösen nyitná meg a Nemzeti Koncerttermet.

(Mint azóta olvastam, az ötlet Kiss Imrétől, a koncertterem igazgatójától származott). Lelkesen igent mondtam, és ott helyben baráti levelet írtam Kocsis Zoltánnak, jelezve egyetértésemet és reményemet, hogy ő is szépnek tartja majd a közös koncert gondolatát. A levelet átadtam az államtitkár úrnak, aki megígérte, továbbítja.

Sajnos, máig sem kaptam választ levelemre. Sőt szombaton szomorúan olvastam itt a kulturális oldalon a Kocsis Zoltánnal készült, Békültem eleget című interjúban, hogy ő nem fogadja el ezt a kéznyújtást, hanem, mint mondja: "Bennünket a magyar kormány kért fel arra, hogy mint az ország első számú nemzeti zenekara, nyissuk meg hivatalosan a házat. Ezt mi teljesítjük is. Nem értem, miért kellene a versenyszellemet mindenképpen bevinni oda."

Függetlenül attól, hogy a kormány szándékáról eszerint különböző üzeneteket kaptunk, az "ország első számú nemzeti zenekara" kifejezést képtelenségnek tartom. Az állam tudomásom szerint nem rangsorolja művészi együtteseit felülről, politikai döntéssel, nem szól bele a közönség választásába. Lehet, hogy vannak még rendezetlen kérdések, elsősorban a hasonló szerepet betöltő zenekarok támogatásával kapcsolatos súlyos aránytalanságok, de az állami szervek nem avatkoznak be a zenekarok nemes versengésébe. Nem tudok arról, hogy akárki az NFZ-t első számúnak, a BFZ-t második számúnak nevezte volna ki, Kocsis erre való hivatkozása érthetetlen.

Elgondolkodtam az interjú egy másik mondatán is: "Bebizonyítottam, hogy én is képes vagyok zenekart építeni." Ez így van, szükségtelen, hogy Kocsis ezt önmagáról jelentse ki, kollégáimmal együtt látjuk a szép eredményeket, én is szívből gratulálok a sikerekhez. Most azonban Kocsis Zoltánnak egy még nehezebb dolgot kellene bebizonyítania. Azt, hogy el tudja fogadni a feléje nyújtott kezet, hogy nem követel magának többé kivételezett státust, "első számú" titulust, hanem képes arra, hogy egyenrangúként, hasonló feltételekkel éljen együtt zenésztársaival. Szép gesztus lenne közös koncertet tartanunk márciusban. Továbbra is bízom ebben, és javaslom, nyissunk új, békés fejezetet zenekaraink történetében. Nem szükséges egymást legyőzni, sőt számos területen együtt is lehetne működni. Például egyeztethetnénk hosszabb távú terveinket, elkerülendő, hogy egy héten belül ugyanazt a szimfóniát játsszuk, vagy közösen képviselhetnénk egy-egy mindannyiunkat érintő szakmai kérdést. Sokat tehetnénk együtt.