Etelka, Aletta

Nagyszabású koncerttel ünnepelte 79. születésnapját a Magyar Rádió

2004.12.04. 00:00

Programkereső

Az est vendége volt Mádl Ferenc köztársasági elnök és Dalma asszony Három a magyar igazság. Harmadszor ünneplünk „zsinórban” a Budapesti Kongresszusi Központban. Harmadszor vendégünk, - ha szabad így mondani - a Mádl család. Két évvel ezelőtt Mádl Dalma ült Kondor Katalin elnök asszony mellett, 2003-ban Mádl Ferenc köztársasági elnök úr tisztelt meg minket jelenlétével, s az idén, kellemes meglepetésre Mádl Ferenc és Dalma asszony is velünk volt ezen a szép estén…És harmadszor társunk, támogatónk a születésnapi rendezvényben stratégia partnerünk: az Antenna Hungária Rt.

Aki rendezett már születésnapi bulit, s ki nem (!), tudja, milyen nagy körültekintést igényel már nyolc-tíz embert is vendégül látni, gondoskodni ételükről, italukról, szórakozásukról. No akkor képzelhetik, hogy egy ezer főt meghaladó intézmény születésnapját mennyire nehéz megszervezni. És nem csupán anyagi értelemben…

Onnét kezdve, hogy legyen a vendégeknek ingyenes a parkoló, azon keresztül, hogy a rendkívül finom Takler borok beszállítása rendben menjen, s még legyen elegendő idő a behűtésükre is, egészen odáig, hogy legyen virág a művészeknek, s legfontosabb vendégünknek, Mádl Dalmának, és persze legyen ajándék, kifejezetten az estére tervezett zacskóban valamennyi rádiós és nem rádiós vendégünknek. De ezek a részletek persze nem kell, hogy bárkit is érdekeljenek…Most, hogy túl vagyunk rajta, már minket sem izgatnak. A lényeg nem ez.

Hanem az, hogy teljes teltház előtt (1998 szék a pótülésekkel együtt!) nagyon nagy sikert aratott az ünnepi műsor, amely két részből állt. Az első felét - természetesen Bordi András konferansziéja és Kondor Katalin megható, szomorú, s egyszersmind szellemes ünnepi beszéde után – saját művészeink adták.

Az idei ötletbörzére az utolsó pillanatban jelentkezett pár énekkari tag képviseletében, Duba Szilvia, mondván, előadnának pár kedves részt A denevérből. Nos, Johann Strauss operettje remek darab, Szilveszter környékén a Magyar Állami Operaház is játszotta, a Budapesti Operettszínház pedig az idei szezont ezzel nyitotta; ha nekik, hát nekünk is megfelel – mondtuk. Bár az idei elképzelés az volt, hogy jó lenne egyszer már úgy születésnapot ülni, hogy a zenei együtteseink se a pódiumról „élvezzék” az estét. A jó ötleteknek azonban nem lehet ellenállni, nosza, legyen A denevér (is), hiszen ekkor már tudtuk, Román Sándor koreográfus együttesét, az ExperiDance Társulatot mindenképp felkérjük, mutassanak egy kis legjavát jelenlegi és korábbi produkcióikból.

A denevért teljes terjedelmében persze nem, de a nyitányt és jó pár dallamos részt azonban előadta a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara az előző nap még valami vírussal küszködő Strausz Kálmán vezényletével. A közönség csak ámult: hiszen itt szólista hang-tehetségek vannak, tucatszám! Színészi adottságokkal pedig mintha mindnyájan meg lennének „verve”; egyesek szinte a semmiből szőttek apró szerepeket maguknak. (Mondták többen a műsor után: ezt a produkciót így, ahogy van, el lehetne adni…Meglehet, de hála az égnek, a Rádióénekkart megszokott kórusprodukcióikkal is el lehet!)

Az énekesek természetesen nem csak a hangjukkal, játékmódjukkal, hanem látványos jelmezeikkel is sikert arattak (köszönet Fülöp Attilának, az Operaház ügyvezető igazgatójának a kölcsönzésért). De – és ezt valószínűleg még a Rádiósok közül is kevesen tudták – a szerepekért meg kellett küzdeni. Meghallgatás és komoly verseny folyt Adél, Orlovszky és Rosalinda szerepéért (amin jelen lenni ugyancsak remek élmény volt), s voksolás döntött. Itt a BKK-ban pedig már a taps igazolta vissza a produkciót. A szereposztás: Adél - Geöcz Judit, Rosalinda - Langermann Mónika, Orlovszky – Jánosi Margit, Frosch – Zábó Gyula, Eisenstein – Tóth Csaba.

A szünet után a már fellépett művészeink is fellélegezhettek, a második részt a 2000-ben alakult, és azóta világhírű ExperiDance Tánctársulat adta. Aki valaha is látta őket, el tudja képzelni, milyen az, amikor egyfajta örömtáncot járnak, s legkedvesebb darabrészleteiket adják elő, aki pedig most találkozott velük először, az az előadás után máris azt latolgatta, elviszi a gyerekeit, barátait a Nemzeti Színházba megnézni a most repertoáron lévő Revans című darabjukat.

Az ötvenperces produkciót jó pár ráadás zárta (aligha foghattak volna ki muzikálisabb közönséget ahhoz, hogy tapsritmust kérjenek ördöngős lépésvariációikhoz), s Bordi Andrásnak már csak két teendője maradt: hogy megköszönje Mádl Ferenc köztársasági elnöknek és Dalma asszonynak a jelenlétet, és hogy felkonferálja a 150 kilós, három emeletes, hatalmas gyönyörű torta érkezését, amely, szokásainkhoz híven kis tűzijátékkal érkezett. Az aláfestő zene pedig ugyan mi más lehetett volna, mint a Boldog születésnapot! című dal hangszeres változata – ezúttal CD-ről.

Az est műsora a nagyteremben ezzel véget ért, de szórakozni- és talp alá való maradt még, hiszen tíztől éjfélig a Dobsa Sándor vezette Stúdió 11 adott remek produkciót, s aki még tovább bírta, az hajnali kettőig is táncolhatott Varga Ferenc kollégánk és zenész barátai örökzöldjeire. Aki pedig kulináris élményekre vágyott, az sem csalódhatott, hiszen a már emlegetett Takler boroknak nem csupán a mennyisége volt rendben (1008 üveg), de a minősége is (az egyedi árban megnyilvánuló támogatást Takler Ferencnek köszönjük), és mondanunk sem kell, hogy a Novotel konyhája is kitett magáért.

Szép születésnap volt, ugye?…