Árpád

Időutazás tekerőlanttal

2004.12.06. 00:00

Programkereső

Mandel Róbert a XIV. és a XVIII. századot idézi A virágoknak nemcsak színük, formájuk és illatuk van, hanem hangjuk is - vélték a franciák a barokk korban. Bizonyíték erre Philibert Delavigne párizsi zeneszerzõ, aki a XVIII. század végén komponált hangszeres duetteket Les Fleurs címen.

Egykor népszerű szerzeményei, amelyeket hegedűn, blokflőtén, fuvolán, barokk dudán és tekerőlanton szólaltattak meg, mára elfeledetté váltak - úgy tűnik, a franciák körében is. A Hungaroton lemezkiadó régizene-sorozata most föleleveníti a dallamokat és az azokat megszólaltató hangszereket egyaránt.

A tekerőlant hazai szószólójának számító Mandel Róbert és Németh Pál fuvolista-karmester közös válogatásában már megjelent éppen két éve egy, a francia udvari komponista, Michel Corrette néhány művét tartalmazó egyedülálló korong. Most a virágduetteket kínáló lemezen kívül egy másik anyagát is rögzítették, amely a Hotteterre család - Jeanne és

Jacques Martin - műveit teszi közkinccsé.

- Különös, hogy éppen Magyarországon szólaltatjuk meg újra ezeket a darabokat, köszönhetően a Hungaroton törekvésének, hogy a világ lemezkiadásában mindig megkeresi a mások által nem járt utat - jegyezte meg lapunknak Mandel Róbert. Hozzátéve, a barokk versailles-i udvar hangulatát, divatját idézik a dallamok, amelyek olyannyira fontosak voltak, hogy a korabeli újság, a Mercure de France kritikát is írt róluk. Ebből is kiderül, milyen népszerűnek számított a duda és a tekerőlant, amelyen a köznép tagjai és az udvari előkelőségek egyaránt szívesen játszottak. Mandel ezt a muzsikát - és a mögötte fölsejlő szándékot, a stilizált paraszti romantikát, a pásztoridillt - az utóbbi másfél évtizedben elterjedt és általa is fölkarolt világzenei irányzat barokk elődjének tekinti.

A hangszerépítő-restaurátorként indult muzsikus beszámolt arról a különös hangulatú koncertről is, amely hangszerének régmúltját idézte föl. A nemrég zárult Magyar Magic rendezvénysorozat részeként ugyanis közreműködött a Tomkins énekegyüttesnek a canterburyi székesegyház alagsorában rendezett hangversenyén. A közönség soraiban sok őslakos Kent megyei polgár ült, akik igen érdeklődve fogadták annak a hangszernek a bemutatását és megszólaltatását, amelyet már a XIV. században éppen ezen a helyen, a székesegyházban is lehetett hallani. A híres Canterbury mesék, akárcsak a korabeli zsoltároskönyvek képeinek tanúsága szerint az ideérkező zarándokok között volt dudás és tekerőlantos is. A templomban annak idején éppúgy muzsikáltak, mint ma, amikor a közönség nem tartotta szentségtörésnek a tapsot sem. - Egyedülálló élmény volt több mint hatszáz évvel később, Budapestről érkezett zenészként ugyanott kézbe venni a tekerőlantot - fűzte hozzá a muzsikus.