Etelka, Aletta

Náthás hölgy lila hegyek előtt – Diana Krall Budapesten

2004.12.10. 00:00

Programkereső

A világhírű náthás hölgy farmernadrágban és csillogó flitterekkel telehintett tengerzöld tunikában ült le a zongorához, és már első hallásra is vérprofi turnézenekarával instrumentális bemelegítésbe kezdett. Remekül begyakorolt, de némileg kiszámítható tempóváltásokkal és a biztos sikert megalapozó blues-sémákkal építkezett a náthás hölgy kvartettje.
41ed982a-d6ea-4d93-a974-8aa682015922

Ötven méterről, ahol ültem, csak a gitáros Anthony Wilson volt világosan felismerhető a gitárjával: már ebben a warming up örömzenében is egyértelmű volt: Krall asszony nem vesz be akárkit a zenekarába Russell Malone helyére. Wilson igen technikás és szellemesen gitározó szólista. A három kísérő közül neki van a legtöbb alkalma kibontakozni ebben a formációban. De a ritmusszekció két tagja is feltűnően jól bánt hangszerével, már amennyire ez a Krall-Wilson front mögötti nem túl tágas zenei térben lehetséges volt.

Csak a zenekarvezető bemutató szavai elhangoztakor vált világossá: az időnként papír zsebkendőre szoruló énekesnő-zongorista olyan világhírességekkel turnézik, mint Robert Hurst (bőgő) és Peter Erskine (dob). Utóbbit, akit nem takart el előlem a Steinway felnyitott teteje, bizony, felismerhettem volna, hiszen láttam koncerten játszani Kenny Wheelerrel, és jónéhány lemezborítón is megcsodáltam tömött bajuszát, de már az én szemem sem a régi. Hurst váratlan felbukkanása Budapesten pedig külön öröm volt nekem, mivel több mint tíz éve, Branford Marsalis Bloomingtonja óta a hírét se nagyon hallottam.

A flitterek tovább csillogtak, fogyott a papír zsebkendő, s a választékos szépművészeti ízléssel rendelkező nézők elijesztésére a zenekar mögötti függöny is felgördült, hogy valamiféle hegység váljon láthatóvá, melyet többnyire lila, néha zöld vagy narancssárga fénnyel világítottak meg. Most se értem, mi köze volt mindennek az elhangzottakhoz. A metálfényű hegyvonulat előtt, ahogy az ilyenkor lenni szokott, régi kedves dalok váltakoztak az új korszak szerzeményeivel, vagyis a The Girl In The Other Room, a legutóbbi Krall-CD anyagával. A repertoárban felvillant egy-egy standard is, persze Diana Krall mindig érdekes, s még a kevésbé meggyőző pillanatokban is figyelemre méltó interpretációjában. A műsor elején az All Or Nothing At All, később az East Of The Sun (And West Of The Moon) és az elmaradhatatlan (?) Devil May Care képviselte a Nagy Amerikai Daloskönyvet. Az újabb, érezhetően Elvis Costello meghatározta anyagban azonban sokasodtak a kevésbé jazzes, ha keményebben akarnék fogalmazni, azt mondanám, jazzidegen elemek, amelyek a stúdiólemezen nem annyira feltűnőek, mint itt a koncerten voltak.

Sajnos nagyjából mindegy volt, hogy standardok vagy Tom Waits–feldolgozások szólnak-e, mert a náthásan is csodálatos orgánumú énekesnő együttesének zenéje fémesen szólt az óriási teremben, a ventilátorok rosszindulatú zúgásától kísérve. A legmagasabb zongorahangok alkalmanként fülsértően élesek voltak, máskor meg olyan érzése lehetett a hallgatóságnak, hogy az erősítőket takarékra állították. Mihelyt megszólalt Krall énekhangja, kiderült, hogy e zene,s így az egész koncert legnagyobb problémája stílus és helyszín összeegyeztethetetlensége lesz: a melengető, fátyolos hangú énekesnő karakterisztikus combo-darabjai élőben igazából csak egy kevés embert befogadó klubban érvényesülhetnének a maguk néha lenyűgöző szépségében. Azt a hangversenyt azonban végképp nem lehetne megfizetni. Úgyhogy nem volt mit tenni, mint várni a pillanatot, amikor Krall annyira magával tud ragadni, hogy feledem a rossz hangosítást, a ventillátorsistergést, mindent, s csak a díva művészete marad meg a világból. Ez a pillanat is eljött, igaz, elég sokára: számomra a hangverseny fénypontja az All For You albumról (1996) megismert Boulevard Of Broken Dreams előadása volt. Ekkor megszűnt tér és idő, csak Diana Krall katartikus előadása létezett. Fontos másodpercek voltak ezek.

A ráadás után nem újabb ráadást, hanem egy bögre forró teát és meleg ágyat kívántam a zöld tunikás, náthás hölgynek.

(2004. 12. 10. Budapest Sportaréna - Diana Krall koncertje)