Luca, Ottilia

Női hangon

2004.12.14. 00:00

Programkereső

Döbbenetes élmény. Nem a hang, de az is. James Bowman kontratenor, vagyis olyan fekvésben énekel, ahogyan azt felénk csak termetes nõktõl várják el az emberek. De ez semmi. Ahogy bejön, ahogy odaül a Zeneakadémia pódiumára, ahogy beénekel a kórussal, ahogy lassan átjárja a zene.

Aztán eljön az õ ideje, föláll, elkezdi az elsõ áriáját Pergolesi Stabat materébõl. Tiszta, erõs hang, elsöprõ zeneiség és folyamatos, jófajta izgalom, feszültség, vibrálás. James Bowman nemcsak a legszebb hangú angol kontratenor, de óriási énekes is.

- Soha nem értettem, hogy miért Anglia lett a régi zene egyik központja.

- Nem értette? Pedig az angolokat mindenki hagyományőrző nemzetnek tartja.

- Ennyi lenne az egész?

- Meg a hatvanas évek, amikor mindenki egy kicsit hippinek érezte magát, mert máshogyan játszotta a barokk szerzőket. Kis közösségek jöttek össze, ahol más felfogásban zenélgettek. Ehhez jött még valaki, akire ma már kevesen emlékeznek. Furcsa, zavart kis figura volt, de imádta a középkor zenéjét. David Munrow.

- Fiatalon meghalt, ha jól tudom, autóbalesetben.

- Nem jól tudja, fölakasztotta magát. Amikor meghalt, sokan hagyták abba a régi zene hallgatását. De a mozgalom elindult, a lemezgyárak ontották az autentikus hangszereken játszó együttesek barokk zenei lemezeit, szívtuk föl a hatásokat, hallgattuk Harnoncourtot és talán még inkább Leonhardtot.

- Leonhardt? Mostanában sokan tartják őt unalmas muzsikusnak.

- Egy kicsit. Talán. Ma már nagyon idős. De akkoriban óriási hatása volt, és kiválóan tanított. Ezek a hatások mind ráépültek a mi hagyományainkra, hiszen ott voltak a sok száz éves angol kórusok, amelyekben csak férfiak és gyerekek énekeltek. Én például mindig kontratenor voltam, nem kellett váltanom erre a hangfajra.

- Furcsa, mert nagyon szép, mély beszédhangja van. Nyilván lehetne bariton is.

- Basszus lennék. De nem olyan, akiért pénzt adnának az emberek, hogy meghallgathassák.

- A kontratenor nem sokkal sérülékenyebb hangfaj, mint a többi?

- Nem hiszem. Én már nagyon öreg énekes vagyok.

- Mennyire öreg? Vagy az titok?

- Nem titok. Régóta vagyok a pályán, 1967-ben léptem föl először. Nekem még Benjamin Britten is írt darabokat. A Halál Velencében című operában az egyik szerepet - persze nem Aschenbachot -, és az egyik Canticle-t.

- Mindig azt hittem, hogy a kontratenorok csak nagyon kevés dolgot énekelhetnek.

- Bizonyos szempontból igaza van, valóban nagy a szakadék a repertoárunkban. Van a középkortól a barokkig tartó szakasz, aztán� meddig is tartott a barokk?

- Talán Bach haláláig?

- Legyen. 1750-től sokáig semmi, és aztán a XX. században kezdtek el újra komponálni nekünk a szerzők. Rengeteg művet írtak kifejezetten nekem, az én hangomra, ami azt jelenti, hogy csomó vackot el kellett énekelnem, de mit csináljak. Ezzel jár.

- Arra nem gondolt, hogy mondjuk Schubert-dalokat énekeljen?

- Isten őrizz. Tudom, hogy mások megtették, de nekem az nem tetszik. A kontratenoroknak tudniuk kellene, hogy hol a helyük. Ha nem azt énekeljük, ami nekünk való, rögtön nevetségessé válunk. Hallottam egyszer Jochen Kowalskival a Denevért. Borzalmas volt. Amikor a darabban beszélni kellett, a saját hangján beszélt, és aztán elkezdett kukorékolva énekelni. Röhögni kellett. Meg kell válogatni, hogy mit énekel az ember. Nekünk nem úgy kell megszólalnunk, mint a nőknek, mert abban ők mindig jobbak lesznek. Férfiasan kell énekelni, csak magasan.

- Van erre még igény? Mert én úgy látom, hogy a régi zene játszása kissé bedöglött. Olyan fontosnak tűnő emberek tűntek el a színről, mint Trevor Pinnock. Harnoncourt is egyre inkább a Bécsi Filharmonikusokat vezényli.

- Hogwood viszont még aktív, Gardiner még inkább. A régi zene elfoglalta a helyét a pódiumon, és ettől veszített az érdekességéből, de attól még szeretik.

- Most mégis modern hangszereken játszó együttessel lépett föl, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral.

- Ez az első alkalom, hogy Pergolesi Stabat materét modern együttessel énekelem.

- Nem nehezebb? Más a hangolás, az izmok hozzászoktak bizonyos munkához...

- Nem kell misztifikálni ezt a dolgot: egyszerűen fél hanggal magasabban kell énekelni. A próbán nehezebb, mert délelőtt még mélyebb a hangom, de estére mindig fölmegy a helyére. A zenekar lelkes, és jó a hangulat. Nekem ennyi elég. Öreg vagyok már, nem szívesen utazom. Csak oda megyek, ahol jól érzem magam. Nem szeretek kín-lódni.