Valér

Zenélő doboz

2004.12.14. 00:00

Programkereső

A velencei mór, szecessziós stílusú Uránia Mozi fülledt egzotikumával és kecses bájával olyan, mint egy bársonnyal bélelt ékszerládika tele keleti ékszerekkel, smaragddal, gyémánttal, zafírral. Szombaton este, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok hangversenyén pedig csillogó kis zenélő dobozzá alakult át.

Amely Mozart A pásztorkirály című nyitányának derűs ketyegésével nyílt fel. Bár a színpad bársonyfüggönye elé hangvetők kerültek, a terem adottságai miatt kicsit mégis tompa maradt az együttes hangzása. A kiegyenlítettségéből azonban semmit nem vesztett. Sőt! Már a nyitány első hangjainál feltűnt, mennyire önálló minden szólam. Előfordul némely zenekarral, hogy a funkciós basszus és a dallam között nem hallani mást, mint langyos, egymásba simuló harmóniákat. A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok adventi hangversenyén azonban örömmel figyeltem fel a belső történésekre is. A brácsa szólam például minden apró kiugrási lehetőséget megragadott, ami sokkal élőbbé, színesebbé varázsolta a zenei szövetet.

Mozart G-dúr Fuvolaversenyének szólistája Gyöngyössy Zoltán volt. Hamar kiderült, hogy a művésznek nincs jól bevált „Mozart-sablonhangja”, minden témát a hozzáillő hangszínen szólaltat meg. Olykor mintha nem is ugyanazon a hangszeren játszana. Vibrál, de a zene érzelmi töltöttségétől függően mindig más amplitúdóval, csengő hangon játszik, de néha az elérzékenyülés pillanataiban cizellálttá, pasztell árnyalatúvá válik a hangja, nagy íveket köt össze végtelen levegővel, máskor pedig a páros kötések kecses tagolásával negyedről-negyedre tagolja a motívumot. Ahogy éppen igényli. No nem a művész – a zene.

c08c5fe8-7bb9-4c25-ab07-4a5fbdbbf33d

Nagy meglepetést okozott a számomra az első tétel kadenciája. Abszolút modern volt, és napjaink fuvolatechnikai vívmányaira épült. Legalább olyan elvont és stíluson kívüli, mint Chick Corea legendás jazzkadenciái. Átfúvások, bizarr hangszínek, mindez néha több szólamban – az első pillanatban azt gondoltam, Mozart forog a tömegsírjában. A második tétel kadenciájának fájdalmas lírája, a harmadik csiklandozó humora azonban teljesen meggyőzött, hogy nem. Végül is a kadencia mint olyan, mindig minden korban arról szól, hogy a hangszeres művész az aktuális darab nyomdokain elindulva a legbravúrosabb, legszemfényvesztőbb és legleleményesebb arcát is megmutathassa. És Gyöngyössy Zoltán, bár erősen feszegette a mű szabta kereteket, nem lépte túl őket. A ráadásként játszott Varázsfuvola-részlettel pedig mintegy bevallotta: ő a hangszerével nem csupán játszik, hanem bűvölni, varázsolni is akar.

Vivaldi négy szólóhangszerre írt D-dúr versenyművében a zenekar tagja, Somogyi Péter és Szigeti Szilvia hegedűművészek, valamint Molnár Piroska és Kaszanyitzky András gordonkaművészek mutatkoztak be szólistaként. Maga a mű ugyan nem ér fel a Négy évszaki vagy a magnificati magaslatokhoz, de kellemes, barátságos darab. Alkalmat ad a kamarazenélésre. Azért is, mert a tagok ennél a szerzeménynél családias félkörben ültek, és azért is, mert a négy szólista sokszor ugyanazt a témát kellett, hogy megszólaltassa kánonszerűen, ami nagy figyelmet, egymásra hangolódást és a koncertet megelőzően sok közös munkát igényel.

Haydn C-dúr, „A medve” alcímet viselő szimfóniájában Gyöngyössy Zoltán beült a zenekarba. Sok szép fuvolaszóló van ebben a darabban, de a fagott és az oboa sem panaszkodhat. Sem a közönség, aki hallotta őket. Akár egész este, most is jó hangulatban, oldottan játszottak a muzsikusok. Öröm volt látni a fafúvósok összevillanó tekintetét, a cinkos félmosolyokat egy-egy közösen indított motívum előtt az Allegrettóban. Vagy az első tétel keringőszerű főtémájában a nagybőgőst, ahogyan egy jóleső mozdulattal belendítette a zenekart. Vagy az éppen a dudabasszust játszó szólamok kedélyes tenyeres-talpasságát a fináléban – amit a nagy sikerre való tekintettel megismételtek. Nem is baj, mert másodszorra a lötyögésnek még az emléke is eltűnt a hegedűszólamokból.

A hangverseny a Bécs-Velence vándorbérlet koncertje volt. Képviseltette is magát mindkettő Mozart, Haydn és Vivaldi segítségével. Sőt, ez utóbbi ott is maradt: ornamentika formájában az Uránia Filmszínház falain.

(2004. 12. 11. 19:00 Uránia Nemzeti Filmszínház – A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok koncertje; Mozart: A pásztorkirály – nyitány; G-dúr fuvolaverseny, K 313; Vivaldi: D-dúr concerto négy vonós hangszerre, RV 564; Haydn: C-dúr „A medve” szimfónia, Hob. I:82; km.: Gyöngyössy Zoltán (fuvola), Somogyi Péter, Szigeti Szilvia (hegedű), Molnár Piroska, Kaszanyitzky András (cselló); vez.: Rohmann Imre)