Árpád

Próbákra kész a palota

2004.12.23. 00:00

Programkereső

Januártól kísérleti közönség a Duna-parti koncertteremben Magyarországon még soha enynyit nem költött egyszerre kultúrára az állam. A jövõ március 15-re elkészülõ Mûvészetek Palotája csaknem százmilliárdba kerül majd, igaz, harminc év alatt fizetjük ki. Aki látni akarja, annak a Vágóhíd megállónál kell leszállnia a pesti 2-es villamosról.

Az ünnepélyes megnyitó csak március 14-én lesz a dél-pesti Lágymányosi híd mellett felépült Művészetek Palotájában, de az első, még nem hivatalos hangversenyt már szerda este megtartják az egyedülálló technikával fölszerelt koncertteremben. Január 8-án aztán elkezdődik a próbaüzem: két és fél hónapon át vendégzenekarokat és előadókat fogad a ház, a közönség pedig nemcsak műélvező, hanem kísérleti alany is lesz. Az emberek jelenléte, sőt olykori mozgása is szükséges ugyanis ahhoz, hogy a monumentális zengőkamrák és a mennyezeten elhelyezett hangvető ernyő segítségével "be lehessen hangolni" a termet. A teljes folyamat két évig is eltart majd, de a végeredmény egy olyan rendszer lesz, amelyben a koncert körülményeit ismerve - annak tudatában tehát, hogy hány fős zenekar mit, milyen hőfokú teremben játszik, hány ember előtt - számítógép-vezérléssel lehet majd kialakítani az ideális hangzást.

Ezekben a napokban elképesztő nyüzsgés fogadja a látogatót a Nemzeti Színház mellett álló hatalmas épülettömbben. Szerelők, asztalosok és burkolók egész hadserege sürög-forog a házban, van, ahol vezetékkígyókon kell átlábalni, máshol éppen elkészült a világos parketta, legfeljebb mamuszban lehetne rálépni. Az épületet ismerők otthonosan kanyarognak a folyosókon, az idegen meg igyekszik tájékozódni: merre a koncertterem, merre a fesztiválszínház, hol lesz a Ludwig Múzeum. Lenyűgöző zsinórpadlást látunk, nézőtereket és rendkívül korszerűen berendezett színpadokat, félkész büféket, könyvesboltot, konferenciatermet, világszínvonalú technikát képviselő stúdiókat. Mutatják az épülő orgonát - nyolcezer sípja közül az utolsó két év múlva kerül majd a helyére. Van, ahol az a látvány, hogy nincs látvány: a koncerttermet például húsz centi vastag légrés veszi körül. Odalent, a mélyben gumipaplanon, afféle rugókon áll az építmény, a bravúros megoldás nemcsak a HÉV és a híd rezgését, de a zajokat is kívül tartja.

Magyarország legnagyobb, egyben legellentmondásosabb történetű kulturális beruházása közeledik most a befejezéséhez. A dolog úgy kezdődött, hogy a TriGránit cégcsoport a kilencvenes évek végén az egykori expótelkeken szeretett volna felépíteni egy konferencia-központot és egy hozzá kapcsolódó új városnegyedet, szállodákkal, lakóépületekkel, fürdővel, kulturális létesítményekkel. Aztán Demján Sándor felajánlotta az Orbán-kormánynak, hogy itt valósítja meg a Nemzeti Színházat, a hálás kabinet pedig megrendelt tőle egy kulturális központot is. A feltételek csak az adott pillanatban voltak kedvezők: a beruházás 54 milliárdos összegét tíz év alatt ígérte visszafizetni a magánbefektetőnek az állam. Mivel ez az összeg a kulturális tárca teljes beruházási keretét egy teljes évtizedre előre elvinné, a törlesztés az idén nem is indult meg. Emiatt jó néhány hónapon keresztül az építkezés is szinte teljesen állt. Nemrégiben viszont módosították a szerződést: harminc évig fizet majd az állam, összesen majdnem százmilliárd forintot.

Más is változott az elmúlt két és fél évben. A Zoboki, Demeter és Társaik építésziroda által tervezett házban mára csak a koncertterem maradt meg az eredeti elképzelésekből. A Medgyessy-kormány előbb az új modern művészeti múzeum létesítéséről mondott le, és úgy döntött, hogy ide helyezi át a Várból a Ludwig-gyűjteményt. A múzeum márciusban egy kétszintes állandó kiállítással, valamint egy vendégtárlattal nyit: a párizsi Pompidou-központ modern nemzetközi anyagából hoznak el egy válogatást.

A Hagyományok Háza vezetői viszont maguk döntöttek úgy, hogy mégsem költöznek az épületbe. Színháztermük Fesztiválszínház néven tánc- és színpadi előadásoknak ad majd otthont, táncházi termükből elegáns, színházi vacsorákra ideális étterem lesz. Hogy milyen váratlanul érte az építőket az új helyzet, azt jól mutatja a Hagyományok Háza számára tervezett könyvtár sorsa. Egy harmincezer kötet befogadására alkalmas, katalógusszekrényekkel, bútorokkal teli teremsor áll kompletten az épületben. Most keresik az alkalmas bibliotékát, amely elfoglalhatná.

Ha volna itt egy vonzó könyvtár, sokat segíthetne az épület üzemeltetésével foglalkozók gondjain. Mert hiába a múzeum, hiába a tanácskozásokra és a legkülönfélébb programokra alkalmas helyiségek sora, hiába az öt büfé és étterem, a helyzet mégiscsak az, hogy a monumentális épület, akárcsak a Nemzeti Színház, a préri közepén áll. Hiányzik mellőle az, amiért az egész ötlet megszületett: a konferencia-központ. Demján Sándor az elmúlt években hiába kért a kormánytól pénzt - hárommilliárd forintot - a megvalósításra. Így ma sivár placc árválkodik a városrész szívében, semmi sem tompítja a habos-díszes színház és a már-már puritánul modern, szögletes, belül viszont színes és mozgalmas kulturális központ feleselését.

Ezen legfeljebb az változtathat, hogy értesüléseink szerint a kormány jövőre pályázatot hirdet egy ötezer fős konferencia-központra, amely állami beruházásban vagy PPP-rendszerben valósulna meg. A TriGránit cégcsoport ezen a pályázaton a Soroksári úti telekkel indul.