Valér

Az a cappella diadala

2005.03.28. 00:00

Programkereső

Mindig szimpatikus a közönségnek, ha egy vendégművész a nézők anyanyelvén szólal meg. Az a cappella, vagyis a hangszerkíséret nélküli jazz-éneklés műfaját művelő négy fiatal hölgyből álló német Niniwe rögtön koncertjük elején ezzel a gesztussal kedveskedett publikumának.

A négy képzett énekes először mintha kicsit bizonytalanabbul kezdett volna, az együttes vezetője a repertoárjuk nagy részének szerzője, Winnie Brückner az első két szám alatt például folyamatosan az előre felvett ritmusalap technikai beállításával foglalatoskodott. Aztán az áttörést Grieg: Tündértáncának átirata hozta meg, ahol az előadók szólam kavalkádjukkal varázslatos tündérlányokként bűvölték a közönséget. Ezután jött az igazi meglepetés: Kodály Esti dala magyarul. Ez annyira nagy siker volt, hogy innen már azt csináltak, amit akartak. Következett még néhány Winnie Brückner átdolgozás és a közönség a végén jót csettinthetett, ezek a lányok tényleg tudnak énekelni, méghozzá nem is akárhogy. A szünet után aztán már valódi csettintések hallatszottak az Uránia mozi nézőteréről, hiszen a második rész fellépője a csintalan ördögökhöz hasonlító négy fivérből álló, Bolyki Brothers énekeltette meg a nézőket. A Bolyki testvérek amellett, hogy mindegyikük profi muzsikus és kiváló előadó, elsőrangúan tudnak szórakoztatni. Professzionista megszólalásuk mellett fő erényük a kisugárzásuk. Látva-hallva őket az embernek előbb-utóbb olyan jó érzése támad, a dal tényleg elűzheti a borút, a keserűséget. Ez talán gyerekesen hangzik, de nem szégyellem én a koncert végén valami hasonlót éltem át. A Bolyki Brothers nagy dobása a Hová mész te kisnyulacska kezdetű gyerekdalra az együttes tagjai által egyszerűen csak musical storynak nevezett zenetörténeti kalandozás volt. György, András, László és Balázs tíz zenei stílusban adta elő fergeteges humorral az örökzöld darabot. Az elkoptatott bugyuta dalocskának hitt örökbecsű egymás után változott gregoriánból, korálra, fúgából, jódlira, egy dudazenekari műből country-számra, szappanopera pamfletből boogie- paródiára, technoból rap slágerre. A közönség kis híján őrjöngött. A dolog elsősorban azért hathatott ennyire, mert a fiúk nem ripacskodták el, hanem remek ritmusérzékkel fokozták a paródiát, miközben minden hangot úgy szólaltattak meg, ahogy azt profi énekesektől elvárhatjuk. A végén pedig a Niniwe és a Bolyki Brothers együtt adták elő Kodály Túrót eszik a cigány kezdetű népdalfeldolgozását és a húsvétra való tekintettel, pedig egy Bach-korállal fejezték be az estét. Egyáltalán nem túlzás, ha a műfaj diadalaként értékeljük a látottakat. A koncert után az eseményre meginvitált a Budapesti Tavaszi Fesztivállal egyidős, vagyis, a huszonötödik születésnapjukat ünneplő nézőket kívánságra együtt lefotózták az együttesek tagjaival. Azt hiszem, ha újabb negyedszázad után az érintettek előveszik majd a fényképeket nosztalgiával éneklik majd gyerekeikkel, unokáikkal újra a Hová mész te kisnyulacskát.