Árpád

A hét jazzlemeze – Mongezi Feza: Free Jam

2005.03.29. 00:00

Programkereső

A rovat eddigi gyakorlatától eltérően ezen a héten nem az utóbbi egy-két év jazzterméséből szemelgettem, hanem egy nemzetközi zenekar 1972 végén elhangzott, s ma már történelminek számító élő felvételének kiadására szeretném felhívni a figyelmet. Az akkoriban még free zenét, illetve világzenét/etnojazzt játszó Bernt Rosengren quartettje egy afrikai és egy török vendégművésszel állt „színpadra” az egykori ASEA gyár területén, Stockholmban, ahol eredetileg Olle Bonnier festő- és iparművész rendezte be a műtermét. A harmincöt éves svéd szaxofonos ezekben az időkben a műtermet használta próbateremnek.
4aa32df1-139f-4346-b991-f94758e8d0b9

A demokratikus szemléletű és a nemzetközi kulturális kezdeményezések előtt nyitott Svédország már a ’60-as években kedvelt találkozóhelye volt a free és etnojazz művelőinek. Ornette Coleman a stockholmi Golden Circle klubban vette fel egyik legismertebb lemezét, de már korábban (1962) eljutott ide a John Coltrane Quartet is, ők a stockholmi Konserthusetben adtak hangversenyt, amelyet két koppenhágai live felvétellel kiegészítve a Jazz Door adott ki – sok-sok évvel Coltrane halála után (Visit To Scandinavia). Don Cherry még több szállal kötődött Svédországhoz, hiszen innen választott feleséget magának, s rendszeresen fellépett helyi muzsikusokkal. Ennek alighanem legszebb példája a Mongezi Feza-session után négy-öt hónappal felvett Eternal Now volt, ahol a ’60-as évekből hozott free hagyományok repetitív kortárs zenével és rituális etnosoundokkal váltakozva jelentek meg. Cherry Sonet-albumán is felbukkant egy számban Bernt Rosengren, aki – híven a trombitás koncepciójához – tárogatón játszott. Okay Temiz pedig, a Rosengren-Quartet török vendége már évekkel korábban dolgozott együtt Cherryvel (munkakapcsolatuk a trombitás haláláig megmaradt), például az ankarai amerikai nagykövetségen felvett koncerten.

Aki a Cherry-lemez, a korban divatos színpompás-pszichedelikus borítója által is érzékeltetett stiláris gazdagságát keresi a Mongezi Feza-sessionökön, csalódni fog. A Free Jam bizony sem az Eternal Now-t nem előlegezi meg, de a dél-afrikai trombitás korábbi, főleg angliai lemezeit sem idézi. S ahogy Feza maga mögött hagyja a Brotherhood of Breath zenekarral kialakított afro/bop hangzást, úgy a svédek között feltűnő Torbjörn Hultcrantz se képviseli Albert Ayler zenéjét, akivel pedig tíz évvel korábban együtt muzsikált. Az afrikai trombitás (1945-1975) ezúttal igazi jammelést mutat be a svéd zenekar élén: már a felvételek címei (Theme Of The Day I; Group Notes I stb.) is mutatják, hogy Fezáék nem a hagyományos értelemben vett kompozíciókat, hanem csak vázlatosan megbeszélt témák variációit játsszák. Okay Temiz offbeates ütőhangszer-kezelése se mozdít el semmit a „világzene” irányába; az igen változó hosszúságú darabokban a freebop, illetve a Coltrane-zenekartól ismert, s elsősorban az Ascensionön hallható kollektív improvizálás az uralkodó. A rögzített zenedarabok általában a semmiből úsznak elő, és nemegyszer váratlanul hallgatnak el, nincs hagyományos felépítésük. Arra se nagyon ügyelnek a muzsikusok, hogy a két tenoros játéka világosan elkülöníthető legyen: mindössze két mikrofonnal készült a felvétel, mely elsősorban a fúvósokat és az ütősöket emeli ki; amikor a leghosszabb felvételen, a közel negyven perces Theme Of The Day I-on Rosengren zongorához ül vagy amikor Koverhult fuvolára vált, alig érzékelhető. A cinek elnyomják Hultcrantz bőgőhangját is, ami szintén nagy akusztikai és esztétikai veszteség. Viszont Mongezi Feza kromatikus futamai, illetve a szaxofonosok alkalmanként a korai Pharoah Sanderst idéző visításai jó minőségben hallhatók (Group Notes III). Mongezi Feza jamje persze korántsem veendő olyan komolyan, mint Coltrane Ascension-albuma: a svéd–török–afrikai zenekar a vad kollektív impovizációból kijutva néha tánczenélni kezd, hiszen kétórányi örömzenéről van szó, amiben a tréfa is helyet kaphat.

Az 1972 novemberében és decemberében a stockholmi gyárban összeverődött muzsikusok egy része már nincs közöttünk, mások megöregedtek, és mainstream zenét vagy world musicot játszanak. A svéd Ayler Records által kiadott dupla CD tehát jelentős történeti értékkel bír. Nyilván nem téved a kissé fanyalgó kritikus, amikor a megszerkesztetlen darabokra és az egyenetlen hangminőségre hivatkozva csak történeti értéke miatt érdekes zenei élménynek nevezi a Free Jamet. Azoknak viszont, akiknek a korszak free jamjei voltak meghatározó jazzélményei, a svéd lemez sokkal több lesz majd puszta történeti érdekességnél.

(Mongezi Feza: Free Jam; Mongezi Feza (trombita); Bernt Rosengren (altszaxofon, tenorszaxofon, fuvola, zongora); Tommy Koverhult (tenorszaxofon, fuvola, euphonium); Torbjörn Hultcrantz (bőgő); Leif Wennerström (dob); Okay Temiz (ütőhangszerek); Ayler Records, 2004/1972)