Fülöp, Evelin

Végtelen meditáció, mérsékelt légmozgás

2005.05.02. 00:00

Programkereső

Két magyarországi és egy ősbemutatóval kezdődött szerdán a Magyar Rádió hatrészes kortárszenei hangversenysorozata. A Rádiózenekart Hamar Zsolt megbetegedése miatt Tihanyi László vezényelte, aki szűk három nappal a koncert előtt vállalta a bravúros beugrást.

Az első félidőben két zenekari mű hangzott el: Bánkövi Gyula A szél virágai és Pierre Jalbert Végtelen terek című darabja. Alighanem mindkét szerző egyetért abban, hogy a modern zene – szemben a közfelfogással – nem feltétlenül „csúnya és érthetetlen”. Mindkét kompozíció remekül hangszerelt, színgazdag alkotás. Abban is bizonyára egyetért Bánkövi és amerikai pályatársa, hogy – a múlt század kétes értékű „kísérleti darabjai” után – talán mégis érdemes a zenekart zenekarként kezelni, a hangszereket pedig úgy használni, ahogyan a legjobban szólnak.

A mai „harmincasok” nemzedékébe tartozó Bánkövi Gyula művében nincs „szélcsend”, legfeljebb a légmozgás iránya és erőssége változik. A szél virágai nagy felületekből álló folyamatzene – a folyamatosságot leginkább a hosszú hangok és a szinte állandó vonós-háttér biztosítja. Ha már a háttérről esik szó – Bánkövi darabjának egyik fő szervező elve éppen a térbeliség. A zenekar hagyományostól eltérő ültetése is erre utal: középen helyezkedik el a hárfa, a gitár, a zongora és egyes fúvósok, körülöttük szimmetrikusan a többiek. Bánkövi Gyula elektroakusztikus műveket is komponál; zenekari darabjának felépítésén és térbeli jellegén, a fokozatosan beúszó, majd kiúszó hangtömegeken és a ritmus ostinato különféle felbukkanásain jól tetten érhető ez az elektronikus zenei gondolkodásmód. Vártam, hogy a hosszú fokozások után végre lecsapjon a szélvihar, s tomboljon az orkán, de hiába: végül csak mérsékelt légmozgásról tudósíthatok.

Pierre Jalbert amerikai komponista honlapjáról csak az nem derül ki, hogy mikor született. Díjainak, kitüntetéseinek hosszú sora viszont megtalálható – ez alapján úgy gondolom, nagyjából Bánkövi generációjába tartozhat. Legutóbbi zeneszerzői díját, a BBC Masterprize-t 2001-ben kapta In Aeternam című zenekari művéért, amelyet még ugyanabban az évben bemutattak itthon is. A Végtelen terek című darab – a szerző szavaival – „meditáció az időről és a térről”. A hangzatos cím és a meglehetősen elvont magyarázat ellenére szép, jól követhető, egyszerű felépítésű muzsikát kapunk. A szeptimakkordos–mollos hangzású mű kamarazenekar-méretű apparátuson, az ütők teljes mellőzésével szólal meg.

c263cf13-212c-44a7-b01e-94c41a4ebd70

A koncert első felének elvont, filozofikus eszméi, artisztikusan finom hangzásai és lassú tempói után valami evilágibb, „két lábbal a földön álló” vagy inkább járó muzsikára vágytam volna. Hiú remény volt. Lendvay Kamilló nem éppen könnyen emészthető szöveget választott A mennyei város című oratóriumának alapjául: a Jelenések könyvét. A basszus és csellószólóra, kórusra és kamarazenekarra írt mű hallgatása során számos érdekes és szép zenei megoldásra lettem figyelmes: számomra az instrumentális anyagok tűntek karakteresebbeknek, de a záró siratókórus és az első kórustömb vokális faktúrája is tetszett. Hogy Lendvay is kiválóan hangszerel, azt kár külön említeni – jól tudjuk. Egy kérdésre azonban a közel félórás kompozíció kétszeri meghallgatása és a librettó sokadik elolvasása után sem tudnék biztonsággal válaszolni: miről is szól A mennyei város? Teljességgel rejtély számomra, mi alapján ollózta össze Lendvay a Jelenések Könyvének mondatait. Mit akart sugallni ezzel a kompilációval, esetleg milyen zenei–formai okok vezették?

De hogy ne az értetlenségé legyen az utolsó szó, röviden szólok az előadásról is. János evangélista szerepében Jekl László megbízhatóan helytállt, mint ahogy a szavait csellószóval kommentáló Onczay Csaba is. A Rádió Énekkara kezdetben kissé vérszegényen szólt, de később úgy tűnt, sikeresen ráhangolódtak a Lendvay művére. A Rádiózenekar végig példás fegyelemmel és odaadással játszott. Ebben bizonyára Tihanyi Lászlónak is nagy szerepe van, aki hihetetlen teljesítményt nyújtva két nap alatt tökéletesen megtanulta a koncert műsorát.

(2005. április 27. 19:30 Olasz Kultúrintézet – Hangversenyciklus 2005 – a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye; Bánkövi Gyula: A szél virágai; Pierre Jalbert: Végtelen terek; Lendvay Kamilló: A mennyei város; km.: Jekl László (ének), Onczay Csaba (gordonka), a Magyar Rádió Énekkara (karig.: Strausz Kálmán); vez.: Tihanyi László)