Eleonóra

Danubia Sivatag

2005.05.06. 00:00

Programkereső

Magyarország legfiatalabb szimfonikus együttesét a megszűnés réme fenyegeti. Már a május 7-i zeneakadémiai bérleti hangversenyük költségeire sincs anyagi fedezet.
063d0a14-b097-483f-998e-a317fb75f443

A Héja Domonkos karmester vezette Danubia Szimfonikus Zenekar elmúlt tizenkét éve a magyar zenei élet egyik legszebb fejezete. Ezért a mostani vesszőfutás több mint szomorú: szégyen. Liszt, Bartók, Kodály hazájában érthetetlen, vajon miért nem képes a társadalom, a kulturális intézményrendszer, a magánmecenatúra eltartani egy olyan szimfonikus együttest, amely születése óta sikert sikerre halmozott, törzsközönséget nevelt, mindig telt házas koncerteket adott, s amely képes volt a komoly hagyományokkal rendelkező hazai zenekari kultúrában önálló hangot, egyedi stílust kialakítani? Amely hihetetlen gyorsasággal fel tudta venni a versenyt a legnagyobbakkal. A lendület most megtörni látszik.

De mi okozza a válságot? És a honi muzsikustársadalom miért nézi közönnyel a Danubia ellehetetlenülését?

A Danubiát már alapításakor sem fogadta tárt karokkal a magyar zenei élet minden szereplője. Sokan mosolyogva simogatták a fejét, s üdvözölték talpra állását, ám a színfalak mögött érezni lehetett a versenytársak félelmét: újabb jó képességű, ambiciózus együttessel kell megmérkőzni a közönségért és az elosztható támogatásokért.

"A zenekart kezdettől fogva az együtt muzsikálás szeretete tartja össze. Baráti társaság is vagyunk, és rendkívül sok áldozat és munka van amögött, hogy idáig eljutottunk - mondja a Heti Válasz érdeklődésére Héja Domonkos karmester. - Nem érdemeljük meg, hogy szomjan haljunk a sivatagban."

A Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar zenészei évekig csak "szerelemből", alkalmanként muzsikáltak együtt. Aztán 1995-ben elhatározták, folytatni kell a közös munkát, hivatásos együttesként. 1996-ban létrehoztak egy alapítványt, és minimális honoráriumot kezdtek fizetni a muzsikusoknak. "Évente másfél millió forintból éltünk, ezt ma már kimondani is furcsa" - hangsúlyozza Héja Domonkos. Egyre többet vállaltak, és 1998-ban meglegyintette őket az első válság. Fél évig "fizetés" nélkül játszottak, míg végül Magyar Bálint művelődési miniszter segített rajtuk, hárommillió forintot adományozott a saját keretéből. "A jó sem jár egyedül - mondja Héja Domonkos -, mert akkor lépett be az életünkbe az első komoly szponzor, a Pannon GSM." Ez döntő fordulatot hozott.

A Pannon GSM hat évig segítette a Danubiát. Az első években öt-öt millióval, aztán a támogatás mértéke felment évi tíz-, majd tizenötmillió forintra. A stabil anyagi háttér is hozzájárult ahhoz, hogy a zenekar a hazai koncertélet megkerülhetetlen résztvevőjévé vált, színes, izgalmas bérletsorozatai a Zeneakadémián rendkívüli népszerűségre tettek szert. Egyre többet szerepeltek külföldön. Persze az élet is egyre többe került, nemcsak a zenészeket, a termek bérleti díját, a rangos szólistákat is ki kellett fizetni. Ám a szárnyalás tovább folytatódott: éppen abban a lélektani pillanatban, amikor úgy látszott, hogy a színvonal tartásához kevés lesz a Pannontól érkező segítség, a Danubia a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától - pályázat útján - három évre elnyerte a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet, amit Rockenbauer Zoltán a magyar zenekari utánpótlás műhelyeinek támogatására hozott létre (Heti Válasz, 2003. március 21.). A kitüntető cím, mintha csak a Danubiának találták volna ki, a legjobbkor jött, komoly apanázzsal is járt, évi negyvenötmillió forinttal és egy tizenötmilliós egyszeri összeggel, amit hangszervásárlásra fordíthattak. 2004 nyaráig zavartalanul folyt a munka, ám utána bajba kerültek. Először a Pannon GSM-nél változott a marketingstratégia. "Bár értetlenül álltunk azelőtt, miért döntöttek így, hiszen elég sokat letettünk az asztalra, kénytelenek voltunk elfogadni, hogy főszponzorunk elhagy bennünket - emlékezik Héja Domonkos. - Ami a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet illeti, talán meg lehetett volna újra pályázni, de azért nem akartuk, mert 2004-re világossá vált, hogy nem tarthatjuk tovább meg az ifjúsági jelzőt. Több hátrányt jelent, mint előnyt, különösen külföldön. Németországban például ifjúsági zenekaron az iskolai együtteseket értik, de itthon is előfordult, hogy a jegypénztárban azt mondták, "gyermekzenekarra " nem kíváncsiak." (Kérdés, egyáltalán megkapták-e volna másodszor is a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet, mindenesetre az új kulturális kormányzat a kitüntetést a Rajkó Zenekarnak adományozta, a Danubia pedig 2004. augusztus 31-én levetette az ifjúsági jelzőt.)

Nyilvánvalóvá vált, hogy újabb anyagi források után kell nézni. "Talán azért nem léptünk elég gyorsan, mert sokan hitegettek bennünket. Másrészt 2004 őszén kaptunk tizenötmillió forint segélyt az újonnan létrehozott zenekari konszolidációs keretből. És szerződést kötöttünk a Terézvárosi Önkormányzattal, abban bízva, hogy mint önkormányzati együttes megfelelő támogatásban részesülhetünk a Belügyminisztériumnak az önkormányzati zenekarok számára létrehozott keretéből."

A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége kidolgozott egy szisztémát, hogy a támogatásból milyen kritériumok alapján részesüljenek az együttesek (létszám, koncertek száma stb.), és a Danubia az új rendszer szerint elég előkelő helyen áll, ám kiderült, ezt csak jövőre vezetik be. Erre az évre meg kellett elégedniük valamivel több mint húszmillió forinttal - az ideális évi százmillió lenne. Így lehet, hogy a május 7-i lesz a búcsúhangverseny?

"Görgey Gábor még fogadott, ám Hiller Istvánhoz már nem sikerült bejutnom, Bozóki András titkárságán pedig azt mondták, a miniszter úr legkorábban május végén tud velem találkozni. Félek, késő lesz" - mondja Héja Domonkos, majd hozzáteszi keserűen: "Nem tudom, hogy mit gondoljak. Tavaly 47 koncertet adtunk, és nemrég Liszt-díjjal ismerték el a munkámat. Úgy látszik, még sincs rá szükség. De 12 év küzdelmeit, eredményeit lehetetlen a sutba dobni. Több mint negyven tehetséges művész pályájáról van szó. Külföldön próbáljanak szerencsét ők is, én is, mint sok muzsikustársam?"

Héja Domonkosék egyelőre "előremenekülnek", a karmester már összeállította a következő szezon programját. Tárgyalt az Oktatási Minisztériummal, hogyan tudná a tárca támogatni, hogy fellépjenek vidéki városokban, és járt Batta Andrásnál, a Liszt Ferenc Zeneakadémia rektoránál is. Vele arról beszélgettek, miként lehetne a Danubia az egyetem "kihelyezett tagozata", amelyben egyetemi kreditpontokért lehetne a hallgatóknak zenekari muzsikálást tanulni. Így talán együtt pályázhatnának meg az oktatási intézménnyel különböző anyagi forrásokat. Az igazi kérdés mégiscsak az marad, hogy lesz-e olyan komoly magáncég, amely vállalja a Danubia szponzorálását, és átsegíti-e az állam a zenekart a csődhelyzeten.

A Heti Válasz megkeresésére a kulturális minisztériumban felhívták a figyelmünket, hogy Bozóki András a tárca honlapján már válaszolt a Danubia segélykiáltására a következőképpen: "A minisztérium a fiatal tehetségeket akarja támogatni azért, hogy egyáltalán lehetőséget kapjanak. Sem gagyit, sem befutott sztárokat nem támogatunk. Az előbbi jó lenne, ha háttérbe szorulna, a befutott sztárokat pedig tartsa el a piac." Budapesten talán több jó zenekari muzsikus él és dolgozik, mint a komolyzene fővárosában, Londonban. De nálunk a tehetség - úgy tűnik - inkább nyűg, mint öröm és lehetőség.

Reflektorfényben a Danubia Szimfonikus Zenekar

1993-ban a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei Héja Domonkos karmester vezetésével elhatározzák, hogy ifjúsági zenekart alapítanak. 1997-ben indul első zeneakadémiai bérletsorozatuk. Járni kezdik a világot. (Spanyol-, Német-, Francia- és Olaszország. Rendszeres résztvevői a ludwigsburgi, a milánói, a hannoveri, a zürichi és a berlini zenei fesztiváloknak.) 1998-ban Héja Domonkos megnyeri a Magyar Televízió IX. nemzetközi karmesterversenyét. 2000-ben a Danubia adja a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjét. Játszik Mádl Ferenc köztársasági elnök beiktatásán. Az együttes képviseli Magyarországot a Vatikánban II. János Pál pápa előtt és a hannoveri világkiállításon. 2001-ben a zenekar elnyeri a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet. 2003-ban Héja Domonkos Liszt-díjat kap. 2004-ben megjelenik első lemezük Táncok Magyarországról címmel a Warner Music Hungary kiadásában.