Konstantin

Négy vonós

2005.05.13. 00:00

Programkereső

Mostanában, amikor május harmincegy napjából tizenhármon hallhatunk hangversenyt a Zeneakadémián, érdemes kevésbé felkapott helyszínek után nézni, ha az ember koncertet szeretne hallgatni. Január és április közt egy nap három helyen kellett volna lenni, különösen a Tavaszi Fesztivál alatt – most meg itt az uborkaszezon. Primőr uborka, melegházi és fagytűrő – de a miénk.
4ea24545-2a83-466d-af93-8c81391d4477

Lusta, ám kalandosabb természetű embereknek ajánlom azt a túrát, amelyhez nem is kell kimozdulni a belvárosból. A Magyar Rádió Márványterme ugyanis jelenleg némiképp alá van aknásítva. A bejárat egyszerűen megszűnt, ha mégis ott lépne ki valaki, egyenesen a mélygarázsba jutna, melyből egyelőre a mély van meg, a garázs talán később. Ám dörzsölt öreg rókákkal nem lehet egyszerűen kibabrálni – irány a Pollack Mihály téri porta. Ahol szegény portás körülbelül tízezredszer mondhatja el: Múzeum utca, teherbejárat. Igen, aki ott belép, talál is aszfaltra festett Ariadné-fonalat, szépen ráírva, „Márványterem”, csak követni kell. Az ilyesmi végén persze az ember akár szörnyet is találhat, de nem: csak a szebb napokat megélt Márványterem hátsó fertályát.

A Márványterembe nem csak a zaj szűrődik be, hanem úgy tűnik, a por is. A zongorahangoló azonban – ahogy egy hónapja Kovács István és Irene Cordelia Hubert Schöne Müllerin–előadásán kiderült – elveszíthette a fonalat, vagy talán arra gondolt, minek, ebben a zajban úgyse hallatszik (azon a koncerten persze ez lett volna a legkisebb baj a zongorával, de ugorjunk). Most szerencsére rá nincs szükség: a Pulzus Vonósnégyes maga oldja meg a hangolást (az mondjuk engem kicsit lehangol, amikor egy Asz-dúr tétel után hangolnak). Két vonósnégyest hoztak: egy korai Haydnt és egy kései Dvořákot.

Az op. 20 persze nem korainak tűnő sorozat, Haydn nagy kísérletezéseinek egyik színtere ez, hozzám a C-dúr melegsége és az f-moll Händelt idéző és Mozartot előlegező fúgája áll legközelebb, de a most játszott D-dúrban is akad érdekesség. Mindenek előtt egy-egy meglepő hangnemi kitérés, egy-egy hirtelen hangszínváltás. És rengeteg játék. A Vonósnégyes kezdettől megfelelően együtt van, ami a tempót illeti, de rögtön halljuk azt is, mennyire nincs együtt semmilyen más szempontból. Pilz János hangja bántóan kiszól, amit azért nem értek, mert amikor a Keller Vonósnégyes szekundját játssza, nem érzem zavarónak. Közismert a Márványterem hideg akusztikája, de ennyire? Lesták-Bedő Eszter és Raincsák István szólama viszont nagyon is eltűnik. A Mahdi Kousay által játszott csellószólam hangja a legszebb, de itt más bajok vannak, és nem a menüettbeli baki: amikor a lassú tételben szólószerephez jut, kilép a tempóból, a metrumból, önmagából, a teremből – tessék nézni, én most milyen szépen szólózom –, és Haydnból is stilárisan. A többiek heroikus küzdelmek árán elég jól követik, de ez kevés. Az olykor kissé felületesen intonáló második hegedű és a brácsa szólója hozza a legszebb pillanatokat, de szép vonóshangzásról itt is csak megszorításokkal beszélhetek, hangszínváltozásokról még kevésbé. Hiába az alapvetően biztonságos tempók, izgulok, hogy sikerüljön a zárótétel – ami mint minimális program megvan, de semmi több. Nem derül ki, miért írta Haydn ezt az opuszt, játékosságról pedig szó sincs.

Dvořák részint nehezebb – technikailag –, részint könnyebb: jobban eladja magát. A klasszikus hagyományba belép a szláv és az amerikai tánczene, finom humorral, izgalmasan hangszerelve, és az elegy mindenki számára élvezhető zene, mely egyáltalán nem sekélyes. Szerepelhetne több kamaraműve a koncerteken, talán majd őt is felfedezzük egyszer. Már emiatt is örültem Pilzék műsorválasztásának. A kivitelezés sajnos itt sem sikerült igazán. Messze jobb volt, mint a Haydn (többedszer érzem úgy, bécsi klasszikát a legnehezebb jól játszani), de a negyedik tétel után nem éreztem úgy, hogy jó előadást hallottam volna. A Haydnnál említett hibák megmaradtak, bár kevesebb volt a kilógó szóló, jobban együtt mozdultak a szólamok, pontosabb volt az intonáció. Mégsem emelkedett fel a darab, mégsem vált a tánc légiessé, mégsem öntötte el szívünket melegség a végső megnyugváskor.

Nagyon nehéz műfaj a vonósnégyes, mert lám: nem elég viszonylag pontosan, egymásra figyelve, jó tempókban elővezetni a művet – kell bele valami, amitől az egész előadássá, művé áll össze. Ezt azonban csak a legnagyobbak tudják.

(2005. május 12. 18:00 Magyar Rádió Márványterme – A Pulzus Vonósnégyes koncertje; Haydn: D-dúr vonósnégyes, op. 20 No. 4; Dvorák: Asz-dúr vonósnégyes, op. 105; tagjai: Pilz János, Lesták-Bedő Eszter (hegedű), Raincsák István (mélyhegedű), Mahdi Kousay (gordonka)