Gerzson

Madredeus: „Um Amor Infinito” Tour

2005.05.27. 00:00

Programkereső

Portugália és lakói lelkének megismeréséhez nemzeti zenéjük, a fado az egyik leghitelesebb „útikalauz”. És ez korántsem túlzás, hiszen a „fado” szó éppúgy fordítható léleknek, mint egy népzenei eredetű stílusirányzatnak.
e9525ecc-d3a1-417b-9a76-222a2303695c

A Madredeus tagjait az 1980-as évekbeli népzenei mozgalom ösztönözte arra, hogy tradicionális muzsikával kezdjenek foglalkozni. Első lemezük felvételére csak három napot fordíthattak egy templomban, a váratlan siker azonban azt jelezte, hogy megtalálták a maguk talpalatnyi, ám összetéveszthetetlen helyét a világzenében.

Fennállása tizenkilenc esztendeje alatt a Madredeus immár kilenc albumot jelentetett meg, de felhőtlen szomorúságának és Teresa Salgueiro éteri hangjának varázsa érintetlen maradt. 2003 nyarán, budapesti fellépésükön is bebizonyosodott, hogy ez a zenekar több mint világhírű: kultikus. A Művészetek Palotájába 2005 tavaszán megjelent, Faluas do Tejo című albumuk anyagával érkeznek.

A fado a XIX. század közepén terjedt el kávéházi muzsikaként; gyökerei a portugál balladaköltészet (modhina) és egyes afrikai táncok (lundum, fofa) hagyományában kereshetők. Más-más stílusban játszották a különböző városokban: Lisszabonban nyersebben, Coimbra egyetemi városában kissé emelkedettebben. Egyrészt harmonika, hegedű és portugál gitár kellett hozzá, másfelől pedig egy női énekhang érzelmi telítettséggel, sok-sok szenvedéllyel. A XIX. század közepén Maria Severa volt a fado istennője, a XX.század közepén Amália Rodrigues, ma pedig a Madredeus-tag Teresa Salgueiro – de azért tegyük hozzá gyorsan: a Madredeus korántsem egy kimondott fado-, sokkal inkább egy kortárs, fado ihlette zenekar.

A Madredeust alapító Pedro Ayres Magalhaes (klasszikus gitár) és Rodrigo Leao (billentyűs hangszerek) népszerű portugál rockzenekarokban játszottak, amíg a népzenei hullám hatására 1986-ban kedvük nem támadt a régi és a folkzenéhez. A csellista Francisco Ribeiro, a harmonikás Gabriel Gomes és az akkor tizenöt éves Teresa Salgueiro társaságában egy templomban vették fel első lemezüket (Os Dias Da Madredeus), de akkor még nem tudták biztosan, hogy együtt is maradnak a megjelenése után. A munkamódszerük is a rockzenében szerzett tapasztalataikra épült: ahogy a próbákon közösen improvizáltak, úgy alakultak ki a dalaik. A Madredeus mai elektro-akusztikus felállása azt követően alakult ki, hogy zeneszerzőivé és szereplőivé váltak Wim Wenders Lisszaboni történetének. A cselló és a harmonika helyére egy másik klasszikus gitár és bőgő került, majd miután a szintetizátoros Carlos Maria Trindade beszállt, a munkamódszerük is megváltozott: azóta lekottázott, kész szerzeményekből állnak össze albumaik. (Pedro Ayres Magalhaes és Carlos Maria Trindade is szöveggel együtt írja a dalait.)

Az elmúlt tizenöt évben több mint nyolcszáz koncertet adtak, az európai országokon túl az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Brazíliában, Argentínában, Japánban, Izraelben, a Zöld-foki Köztársaságban. Dolgoztak szimfonikus zenekarral (Euforia) és DJ-kkel (Electrónico), de a lényeg: a Madredeus-dalok angyali szomorúsága és Teresa éterikus éneke a kezdetektől fogva változatlan maradt.

A Madredeus a múlt évben összeállított egy olyan koncertprogramot, amely tisztán a zenekar mai zenei arcát tükrözi. Dalai két albumon szerepelnek: a tavalyi Um Amor Infinito és az idei Faluas Do Tejo címűn. Az utóbbinak egyben az is sajátossága, hogy kimondottan Lisszabonhoz kötődik. Nagyobb arányban az Um Amor Infinito album képezi a koncert műsorát – ez az oka annak, hogy a turné címe ugyanaz, mint a tavalyi albumé.

A Madredeus tagjai: Teresa Salgueiro (ének), Pedro Ayres Magalhaes, José Peixoto (klasszikus gitár), Fernando Júdice (bőgő), Carlos Maria Trindade (szintetizátor)

Az együttes június 3-án és 4-én, este nyolc órától hallható a Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermében.