Fülöp, Evelin

Webber ismét a Madách Színházban

2005.05.27. 00:00

Programkereső

Péntek este mutatja be Andrew Lloyd Webbernek immár az ötödik zenés játékát - musicaljét - a Madách Színház. A Volt egyszer egy csapat 10 éve került színre Londonban.

Ez az első külföldi bemutatója más, egészen különleges, hiszen nem egyszerű fordítás Bródy Jánosé, hanem magyar változat, amiben kulcsszerepe van a rendező Szirtes Tamásnak.

- Webber mindig is otthon volt a Madách Színházban, Szirtes Tamás gondoskodott róla.

- Ez már ha jól emlékszem, az ötödik Webber darab, amit bemutatunk. 1983-ban a Macskákkal kezdődött a sorozat, aztán követte a József, A szerelem arcai, legutóbb a Fontom, a mi nagyon szerelmetes, csodálatos Fantomunk, és a Madách színház legújabb és nem kevésbé szeretett újdonsága, a Volt egyszer egy csapat – mondta Szirtes Tamás.

- Állítólag ez egy kicsit magyar, illetve magyarított.

- Annyiban magyarított, hogy soha nem fordult még elő, hogy Andrew Lloyd Webbert teljes önállóságot adott a magyar kreatív team-nek. Meg kell mondjam, hogy ez az ő kedvenc zenéje, erre kapta az angol kritikusok díját 2000-ben. Nagyon megbecsülték ezt a zenéjét és az ő számára rendkívül fontos, hogy ez a darab egyszer csak egy új életet kezdjen Budapesten, Európában, abban a városban, amit ő szeret és becsült. Mi átdolgoztuk a szövegkönyvet, új versek kerültek bele. Azt mondta, gondoljak rá úgy, mint zeneszerzőre, új dalokat írt, a régi dalokat átdolgozta. Gyakorlatilag folyamatosan érkezik Angliából a posta, újabb és újabb zenékkel, aláfestő zenékkel, megváltoztatott részekkel, tehát egy nagyon intenzív közös munka volt. Egy napot inkognitóban két héttel ezelőtt Pesten töltött, hogy még ránézzen a próbára. Délben érkezett, este már ment el, csak azért, hogy nézzen nálunk egy próbát. Nagyon szorosan együtt van velünk most.

- Mit jelent az, hogy új dalok érkeztek?

- A „megérkeznek új dalok" azért tulajdonképpen a múlt hét végével lezárult, mert egy színházi alkotó folyamat egyszer be kell, hogy fejeződjön. Illetve hát sosem fejeződik be, mert minden előadás kicsit még alakul, változik, de tulajdonképpen az utolsó percig ebben ő tevékenyen részt vett.

- Melyik a legújabb, vagy legfrissebb dal, ami egész más, ami nem volt az eredetiben?

- Van egy dal, tulajdonképpen a darabnak a fő dala, amit az első részben Cristin énekel, a második rész is, az a darabnak a fináléja, ami itt nálunk egy tökéletesen új változatban kerül színre, áthangszerelve, más harmónia menetekkel. Azt mondta Andrew legutóbb, hogy ez a dal most itt, Budapesten találta meg az igazi formáját. Azt kell, mondjam, minden dalhoz hozzányúltunk, egyetlen egy olyan dal nincs, mint Angliában. Természetesen nagyon sok dal azon alapul, megváltoztattuk a hosszat, ritmikát, megváltoztattuk a szöveget, hogy mondjam, átdolgozás.

- Ez a királyi többes szám kiket takar azon kívül, hogy a szöveget Bródy János írta?

- Ez elsősorban Bródy Jánost, aki nagyon jelentős közreműködője volt ennek az egésznek szellemileg is és konkrétan is. Takarja Kocsár Tibor zenei vezetőmet, Tihanyi Ákos koreográfust és természetesen az angol team-et, Webbert és Ben Altont. Tulajdonképpen egy új darab született, ezt valamennyi angol, aki látta az eredetit és azóta itt volt nálunk - és sűrűn fordulnak meg a Madáchban most angolok - döbbenten látják és nagyon elismerve, hogy ez egy vadonatúj darab.

- És mit szólnak hozzá, mit szólt Webber mondjuk a próba után?

- Legtömörebb a hangszerelője volt, David Callen, aki végig itt, a zenekarral dolgozott, azt mondta nekem egy nagyon válságos pillanatban - nagyon jólesett -, hogy ez sokkal jobb, mint a londoni.

- Mi az, hogy válságos pillanat?

- Egy nagyon nehéz próba volt, amikor éppen sok gondunk volt a díszlettel, a zenével, a jelmezzel. A színházi darabok nagyon nehezen állnak össze, főleg ezek a nagyon bonyolult, nagyon sok részből álló darabok.

- Azt hiszem, aktuális ez a darab.

- Sajnos, lehet azt gondolni. Ez egy ír történet, ami a '60-as évek végén, a '70-es évek elején játszódik Írországban. Nagyon furcsa, zavaros, forrongó és nagyon hektikus politikai légkörben. De engem ebből a darabból elsősorban a szerelem, az emberi sorsok, a fiatalok története és az a felelősség érdekel, amivel egy ország a saját generációja iránt és főleg a fiatal generációja iránt tartozik. Mint minden színházban azért a legfontosabb a mese, legyen az egy klasszikus, modern, vagy romantikus mese. Tehát azért emberi életek történetei, harcok, küzdelmek, tragédiák és egy jobb sorsra méltó generációnak a tulajdonképpen kárba veszett fáradozásáról szól ez az előadás.