Gerzson

A hadnagy kamaszokat dirigál

2005.05.30. 00:00

Programkereső

Amerikában gimnazisták tízezrei játszanak dzsesszt termetes fekete asszonyság letette a nejlonszatyrokat, megvárta a trombitaszólót, lelkesen tapsolt, majd megtörölte homlokát, és ment tovább. A Blues Alley Youth Orchestra (BAYO) tinédzser zenészei a feltámadó szélben lelkesen folytatták a Duke Ellington-darabot. Szombat délelőtt Washington belvárosában, a színpad a Fehér Ház kerítésétől talán kétszáz méterre, a washingtoni Nemzeti Színház előtti Szabadság téren, a hallgatóság a szülők és az utcai járókelők. Az első, de ezután évente megrendezendő Big Band Jamet nem véletlenül tartják áprilisban, Amerikában ez a dzsessz hónapja (Jazz Appreciation Month - JAM).

A Blues Alley nevéhez híven egy sikátorban van, nem könynyű megtalálni, pedig ez Washington leghíresebb, egyben az egész ország legrégebben működő dzsesszklubja. (A híres New York-i Birdland vagy Blue Note közben évekig zárva volt). Az idén ünnepli fennállása negyvenedik évfordulóját. A klub, illetve a Blues Alley Zenetársaság által patronált ifjúsági zenekar pont feleennyi idős, 1985-ben alapította Dizzy Gillespie. Azóta éves váltásokban három-négyszázan tanulták itt a nagyzenekari dzsesszt, közülük sokan lettek hivatásos muzsikosok. A zenetársaság a klub látogatóitól szedett, fejenként két és fél dolláros támogatásból tartja fenn magát, igazgatója és a program életben tartója a nemrégiben a Blues Alleyt is megvásároló Harry Schnipper ingatlanbróker.

Az ifjúsági zenekar első, őszi szülői értekezletén várni kellett, amíg a profik a Blues Alley esti programját próbálták. A zongoránál Herbie Hancock ült, a fúvósszekciót Wayne Shorter dirigálta. A gyerekeknek ezt követően kellett felállniuk és bemutatkozniuk - nem csoda, hogy a többség hangja igencsak halk volt. Pedig a 13-17 éves társaságban rutinos zenészek is vannak: csak Washingtonban és közvetlen környékén több tucat gimnáziumnak, sőt sok, a 6-8. osztálynak helyet adó iskolának is van dzsesszegyüttese. Természetesen mindenütt működik fúvószenekar, sok helyen tanítanak komolyzenét - néhol egyetemi kreditpontot érő kurzusokon zeneelméletet is. Amerika-szerte gimnazisták tízezrei játszanak dzsesszt. Ekkora merítésből mindig akad elég kiemelkedő muzsikus, aki a világhírű bostoni Berklee-n vagy a többi rangos művészeti egyetemen folytathatja tanulmányait.

A BAYO kiemelkedik az átlagos középiskolai bigbandek közül. Nem véletlen, hogy már a Fehér Házba is kapott meghívást, az amerikai főváros kulturális központjában, a Kennedy Centerben évente visszatérő vendég. Hangzása a nyolc hónapi, a hétvégeken templomokban tartott próbák után néhol már kifejezetten "felnőttes", miközben maguk a kamaszok szeretetreméltóan szeleburdiak. A rendről és a harmóniáról a 66 éves Jacques "The Saxman" Johnson gondoskodik. A zenekarvezető beszélő nevéhez méltóan ma is aktív, saját zenekarával a washingtoni kluboknak és a nagykövetségi estélyeknek is gyakori vendége. A csendes óriás anélkül tart fegyelmet, hogy megemelné a hangját: egy emberöltőt húzott le egyenruhában, zenészként kétszer három évet szolgált Európában. Közben vezette a szárazföldi hadsereg kitűnő bigbandjét, az Army Bluest, amely most közvetlenül a fiatalok után lépett fel.

- Hát nem remekek? A gyerekek továbbviszik a zenét! - mosolyog a színpadon a nyugállományú hadnagy. Ez a mostani zenekar utolsó fellépése, július elején kezdik szervezni az újat. A Blues Alley hathetes ingyenes zenei tábora várja a környék gyermekeit, a program keretében világhírű zenészek adnak nekik mesterkurzust, és washingtoni tereken koncerteznek. Harry Schnipper már a gondolattól is ragyog: - A fiatalok között rengeteg a jó hangszeres zenész, és mi segítünk megtalálni a hangjukat. Bejuttatjuk őket az egyetemre, aztán jöhetnek játszani a klubba.