Hella

Fiatalok körúti térhódítása

2005.05.31. 00:00

Programkereső

A Madách Színház új Webber bemutatója óriási lendülettel kezdődik. Már az első kép pergő táncjátékká válik, hogy aztán a hatásos tömegjelenetek vegyék át a főszerepet. Az új körúti musical erőssége a fiatalok fokozott jelenléte, amit talán körúti térhódításként is jellemezhetnénk.

A Volt egyszer egy csapat című musicalben helyet követel magának egy új színészgeneráció, akik otthonosak a zenés színpadon és nem utolsósorban el tudják énekelni a dalokat és eltáncolni az egyáltalán nem könnyű koreográfiát. Ez utóbbinak a szerzője az önálló koreográfusi szerepben most debütáló Tihanyi Ákos. A nemzetközi táncos múlttal rendelkező fiatal művész rendkívül dinamikus, egyéni látásmódot tükröző mozdulatsorai olykor egy valódi táncdráma hőfokát is megközelítik. Különösen hátborzongató a börtönjelenet, amikor az elitéltek imbolygó, a rabságból kitörni vágyó egymás fölött tornyosuló árnyai segítségével kalandozhatunk el egy zárt világ legmélyebb bugyraiba.

Szintén tele vannak ötlettel Kentaur díszletei. Tökéletesnek mondható a díszlettervező alapkoncepciója is, mely szerint mozgatható, forgó falak segítségével éri el a gyors helyszínváltozásokat, ezzel azt a hatást nyújtja a nézőknek, mintha egy filmet néznének. Míg a Fantom esetében többször előfordult a mesét leleplező technikai esetlenség a színpadon, addig most megbízható profi módon bonyolódik az üzemmenet.

Dicséretes a főszerepekben Nagy Sándor, illetve Nádasi Veronika, egy másik szereposztásban viszont Miller Zoltán és Mahó Andrea alakítása a prózai részekben kevéssé árnyalt, a daloknál pedig inkább az éneklés hangerejére koncentrálnak. Fölösleges külsőségektől mentes, pontos Barát Attila, illetve Serbán Attila Thomas szerepében és egyszerre mulatságos illetve szeretnivaló a Göndört megformáló Nagy Lóránt és Ömböli Pál.

Szirtes Tamás rendező jól érezte, hogy a darab Londonban bemutatott dramaturgiáján változtatni kell. Egy esetleges happy end ugyanis nálunk is teljesen hatástalanította volna a zenés drámát. Az más kérdés, hogy ha már a szerző egy mély társadalmi konfliktust szeretne bemutatni, akkor azt nem lehet a musicalszínpadra adaptált könnyített változatban megtenni. A magyar, illetve közép-európaiként emlegetett variáció szerzői többek között a dalszövegeket jegyző Bródy János, pedig akkor lett volna igazán bátor, ha az ír katolikus protestáns viszályt például a Magyarországon élő csoportokra adaptálja. Azt persze belátom, hogy a társadalmi kettészakadásnak a közvetlenebb utalás nélkül is vannak jócskán a hazai közéletünkre vonatkozó áthallásai. Végül is a sokszor közhelyesnek ható dramaturgiai megoldásokkal, illetve dalokkal együtt nem nehéz megjósolni, hogy a produkciót a közönség várhatóan, hosszú, éveken át tartó sikerre ítéli.