Luca, Ottilia

Meleg helyzet

2005.06.06. 00:00

Programkereső

Rekkenő hőség, fülledt levegő, pihegő emberek: nyárdélutáni hangverseny a Zeneakadémia Nagytermében. Játékukkal elterelni a közönség figyelmét a kánikula csapásairól: nem kisebb feladat az előadók számára, mint egy zenei versenyen meggyőzni a zsűrit, hogy ők a legjobbak. A vasárnap délutáni koncert közönsége volt olyan szigorú, mint egy zenei versenyé! A Filharmónia Budapest Kht. ifjúsági bérleteinek tulajdonosai – érthetően – elsősorban gyerekek. Közülük pedig a legjólneveltebbek arcára is primer módon kiül az unalom, ha nem köti le őket, ami a színpadon zajlik.
7b73b226-cade-43c8-85b4-2254dc1387f9

A New London Consort azonban sikeresen szerepelt ezen a vizsgán. A világ legrangosabb régizene zenekarai közül egyedülállóan széles és színes középkori, reneszánsz és barokk repertoárjával emelkedik ki ez a nagyszerű együttes. Műsorválasztásuk a vasárnap délutáni hangversenyre egyszerre volt tudományosan megalapozott és élvezetes. Henry Purcell és kortársai zenéje feledhetetlen perceket okozott a nyomasztó meleg miatt sajnos csak gyér számban jelen lévő közönségnek.

A darabok között népszerű és kevésbé ismert művek egyaránt szerepeltek. Purcell Rondóját például együtt dúdolta a csembalós David Roblouval a hallgatóság néhány tagja. Nagy sikert aratott William Williams madárhangot utánzó két furulyára és kíséretre írt Szonátája is. Louise Strickland és az együttes vezetője, Philip Picket versenyt trilláztak egymással a közönség legnagyobb örömére. John Playford The Division Violin című gyűjteményéből két tétel hangzott el. A maga korában roppant népszerű John come kiss me now címűt Paula Chateauneuf kísérte theorbán.

A continuo szekció egyébként legtöbbször csellóból, csembalóból és theorbából állt. Nem gondoltam volna, hogy valaha azt fogom mondani egy csembalóra, hogy sok. Ebben a hangszer-összeállításban azonban néha az volt. Az angol theorba puha, hajlékony hangja csak színezte határozott zizegését. Pedig milyen érzékenyen, finoman játszott ezen a hosszú nyakú, 15 húrú hangszeren Paula Chateauneuf Francesco Corbetta Chaconejában! A gyönyörű „zsiráfgitárt” meg szerettem volna nézni közelről is a szünetben, de a húrok annyira érzékenyek a hőmérséklet-különbségre, hogy a művésznő csak a hangverseny végén hozta ki a Nagyteremből.

Gondolom, nem csak az instrumentumok, hanem gazdáik is érzékenyek voltak a nagy melegre, így a koncert végén – vastaps ide vagy oda – nem adtak ráadást. Talán lehűsítette őket a rektori folyosón tartott fogadás és az ebből az alkalomból rendezett reneszánsz-barokk ételfotó-kiállítás a Nagyszakácsi Királyi Szakácsversenyről.

(2005. május 29. 15:00 Zeneakadémia Nagyterme – A New London Consort hangversenye; Henry Purcell és kortársai, James Paisible, John Playford, Francesco Corbetta, John Baston, William Williams és John Weldon művei; km.: Philip Picket, Louise Stickland (furulya), Pablo Beznosiuk, Adrian Chandler (hegedű), Catherine Fissis (gordonka), David Roblou (csembaló), Paula Csateauneuf (theorba, gitár)