Valér

Mediterrán este Dani Kleinnal

2005.06.07. 00:00

Programkereső

Rövid, de magával ragadó koncertet adott a Vaya Con Dios hétfőn este a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Félórás késéssel kezdődött a koncert, de ennek ezúttal valószínűleg nem a zenekar volt az oka. Sokkal inkább az, hogy az egyetlen pénztár előtt még negyed kilenckor is sorban álltak azok, akik már fél nyolckor megérkeztek. Odabent a nézőtéren nyugodtan várakoztak a már bejutottak, ették-itták az egyáltalán nem olcsó jegyek (7500-15000 forint) mellé szintén nem olcsón vásárolt inni- és rágcsálnivalót, figyelték a színpadon a legnagyobb lelki nyugalommal fogócskázó két kismacskát, vagy épp arról beszélgettek, milyen jó, hogy végre hozzánk is eljutott a Vaya Con Dios.

Aztán fél kilenckor néhány széket leszámítva megtelt a nézőtér, és belépett a színpadra Dani Klein és zenekara. Minden különösebb teketória nélkül játszani kezdték az új lemez, a The Promise dalait. A közönség nagy része még nem ismerte ezeket, a lendületes dallamok mégis magukkal ragadtak mindenkit, bár kényelmetlen székeken ülve elég nehéz egy ilyen koncertet élvezni. Volt itt régi mexikói-spanyol dal, reggae, francia sanzon. Aztán egy franciául előadott feldolgozás, amelyről elmondta: ez a cigányok himnusza, amelyet magyar zenészekkel vettek fel. Elmesélte, hogy előző nap egy újságíró erre azt mondta: de hát a cigányzene nem magyar zene. Érezni lehetett, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a kijelentéssel, és kisvártatva hozzá is tette: sajnálom, de ezt hallani az éttermekben, mindenki ezt ismeri magyar zeneként. Nyugtázva, hogy a feltett Nem így van? kérdésre alig-alig érkezik válasz, folytatta, méghozzá régebbi nagy slágerekkel, mint a Don't Cry for Loui, meg a Puerto Rico. Ez utóbbinál ismét kísérletet tett, hogy bevonja a közönséget az éneklésbe, de valahogy még nem volt olyan a hangulat, hogy mindenki kieressze a hangját. Azon már nem lepődtem meg, hogy a francia és az angol mellett spanyolul is énekelt, ezután viszont egy német nyelvű nóta is előkerült - bár igaz, kiejtése miatt elnézést kért azoktól, akik nála jobban beszélik a nyelvet.

Ezután visszatért az új cd-hez, a How We Lose című dalt énekelte, amelyről azt is elmondta, hogy nagyon sokat jelent számára. Ez át is jött, mert végre a közönség is elkezdett mozgolódni, bár nem vitték túlzásba. Aztán még egy-két dal, és a zenészek egyszer csak levonultak a színpadról, alig egy órányi játék után. Ezt persze a közönség nem hagyta szó nélkül, visszatapsolták őket. Dani bemutatta a zenészeit, és ráadásként elkezdték az új lemezen Bongával duettként énekelt dalt, az Iliát. Majd a kétségtelenül legismertebb szám, a Neh nah nah következett, és a közönség egyszer csak megindult a színpad felé. Két perc sem telt bele, és a fél nézőtér a színpad előtt táncolt, énekelt, tapsolt, mintha akkor jöttek volna rá, hogy egy nagyon hangulatos koncerten vannak.

Ezzel viszont vége is volt, bár még egy dal, a Time Flies erejéig visszatért a zenekar. Aztán már csak a felkapcsolt reflektorok és a színpadon megjelenő technikai személyzet látványa maradt, így az épphogy csak hangulatba jött közönség elindult kifelé, ahol szinte majdnem ugyanannyian hallgatták végig a koncertet. Nagy kár, hogy összesen csak másfél órára sikeredett.