Árpád

Neves külföldi együttesek a Művészetek Palotájában

2005.06.08. 00:00

Programkereső

Több külföldi együttes is vendégeskedik a nyár folyamán a Művészetek Palotájában. Június 14-én a Francia Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, a Wiener Singverein és a Wiener Sängerknaben, július 17-én pedig a Londoni Szimfonikus Zenekar lép fel a Nemzeti Hangversenyteremben.

A júniusi hangverseny keretében Mahler: VIII. „Ezrek” szimfónia hangzik el Myung-Whun Chung irányításával. Az est közreműködői Ricarda Merbeth (1. szoprán), Soile Isokoski (2. szoprán), Henriette Bonde-Hansen (3. szoprán), Petra Lang (1. alt), Lioba Braun (2. alt), Stephen Gould (tenor), Dietrich Henschel (bariton) és Albert Dohmen (basszus) lesznek.

A Nemzeti Hangversenyterem külön e célra megnagyobbított pódiumán, a kiváló akusztikus térben teljes szépségében érvényesülhet Mahler 1906/7-ben készült remekműve, amely kettős irodalmi forrásra épül: az első rész egy latin nyelvű himnuszra, a második Goethe Faustjának zárójelenetére. Az „Ezrek szimfóniája” elnevezés a szokatlanul nagy előadó-együttesre utal.

A Francia Rádió Filharmonikus Zenekara ebben az évadban műsorára tűzi Mahler összes szimfóniáját, a sorozatból CD–felvétel is készül. Az Ezrek szimfóniáját először Párizs középkori Saint Denis-bazilikájában mutatják be, ezt követi egy hangverseny a bécsi Musikvereinban és Budapesten. A zenekar története az 1930-as évekre nyúlik vissza. Repertoárjának nagy részét XX. századi, illetve kortárs művek alkotják, de – Marek Janowski másfél évtizedes zeneigazgatói tevékenykedése alatt – a német szimfonikus zeneirodalom megszólaltatására is nagy hangsúlyt fektettek. Az 1953-ban, Dél-Koreában született Myung-Whun Chung 2000 óta a zenekar főzeneigazgatója, korábban hat évig a Bastille Operában töltötte be ezt a tisztet.

A Wiener Singverein, a tekintélyes múltú „Bécsi Énekes Egyesület” nevéhez fűződik többek között Brahms Német requiemjének, Bruckner Te Deumának és Mahler VIII. szimfóniájának ősbemutatója. A Wiener Sängerknaben története ennél még régebben, csaknem ötszáz éve kezdődött. Ma összesen száz fiú énekel a világszerte hangversenyező együttesben.

Ricarda Merbeth német szopránénekesnő 2000-ben lépett fel először a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, s ma már Richard Strauss- és Mozart-szerepekben is világszerte sikeres. A finn Soile Isokoski repertoárjában a dal- és oratóriumirodalom legalább olyan súllyal szerepel, mint az opera. Henriette Bonde-Hansen dán szoprán rendkívül változatos repertoárjában korai Mozart-operák és francia szerzők színpadi művei egyaránt megtalálhatók. Petra Lang neve nem ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen többször is dolgozott együtt a Budapesti Fesztiválzenekarral. Lioba Braun elsősorban Wagner zenedrámáiban látható, hallható, szólistaként azonban már többször vett részt Mahler-szimfóniák előadásában. Az amerikai Stephen Gould a musical felől érkezett a hőstenorok világába, s ma már elismert operaénekes és koncertszólista. Dietrich Henschel gyakran szerepel XX. századi színpadi művekben, ugyanakkor a dal és az oratórium világában is otthon érzi magát. Albert Dohmen oratórium- és operaénekesként is szinte minden jelentős operaházban és koncertteremben fellépett.

cb7d0c32-7997-47b2-9267-b5aecee52fdf

A Sir John Eliot Gardiner vezette Londoni Szimfonikus Zenekar július 17-i hangversenyének programján három Beethoven-mű szerepel: a Coriolan-nyitány, valamint a VI. és a VII. szimfónia. Az együttes tavaly ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. 1904-es bemutatkozó hangversenyén a világszerte elismert, magyar származású dirigens, Richter János vezényelte az együttest. Az európai zenekarok közül elsőként, már 1912-ben Amerikában turnéztak, s egy évvel később első hanglemezfelvételük is elkészült. Az együttest a XX. század szinte valamennyi nagy karmestere vezényelte, és Sir Thomas Beecham, Pierre Monteux és Claudio Abbado is volt a zeneigazgatója. 1995 óta Sir Colin Davis tölti be ezt a tisztet. A zenekar utoljára 1977-ben adott hangversenyt Budapesten, akkor Abbado vezényletével.

John Eliot Gardiner 1943-ban született. Nadia Boulanger-nál folytatott tanulmányai után, huszonegy évesen alapította meg első együttesét, a Monteverdi Kórust, négy évvel később pedig a Monteverdi Zenekart, az English Baroque Soloists elődjét. Operakarmesterként 1969-ben debütált Londonban a Varázsfuvolával. Az úgynevezett historikus irányzat egyik kiemelkedő alakja; számos zenetörténeti felfedezés és korszakalkotó jelentőségű felvétel fűződik a nevéhez.

Beethoven Coriolan-nyitánya 1807-ben keletkezett. A teljes Coriolan-kísérőzene H. J. Collin drámájához készült, amely Plutarkhosz nyomán ábrázolja a legendás, de elbukott római hős, Coriolanus alakját. Beethoven az 1808-ban bemutatott VI. szimfónia partitúrájának első oldalára a következőket írta: „Pasztorális szimfónia, avagy emlékezés a falusi életre. (Inkább az érzelem kifejezése, mint festészet)”. Az első tétel a Vidám érzések ébredése falura érkezéskor címet viseli, a második egy patakparti idill, a harmadik vidám paraszti mulatság. A negyedik és ötödik tétel drámai feszültséget is hordoz: óriási vihar kerekedik, amely után azonban kisüt a nap, és a természet változásait figyelő ember félelmét, szorongását újra örömteli, hálás érzések váltják fel. Az 1812-ben befejezett VII. szimfónia lassú, dallamos bevezetéssel kezdődik, majd lüktető ritmusok veszik át a főszerepet. Minden tétele különböző, jellegzetes táncritmusokra épül.