Pandora, Gabriella

Flautissimo - Seres Dóra (fuvola) és Mali Emese (zongora) lemeze

2005.06.13. 00:00

Programkereső

Néhány napig csak állt a lemez a zongorán… Időnként rá-rá néztem, szemlélődtem Alfons Mucha légies lányalakjának szép, húrpendítő mozdulatán… Ismerkedtem a (Dohnányit kivéve) sosem látott/hallott zeneszerzők neveivel… (Nem hiszem, hogy nagyon egyedül lennék ezzel…) Kicsit éheztettem magam az élményre…
6569da28-3785-4ec5-b5dc-3acc3260ea0c

Június van és hideg… A szomszéd országokban esik a hó!… Be kell húzódni a lakásba… Tavasz tündére a lemezborítón, lássuk, mit tartogatsz nekünk?

…és elindul a lemez. A hat (öt) ismeretlen szerző ismeretlen darabjai egyvégtében csendülnek fel. Nincs megállás, nincs újraindítás, nincs górcső alá vevés, szemlélődés van és egyre erősebb gyanú, hogy itt bizony nagy csoda van készülőben

A megszólaltatott darabok mindegyike pazar zene! Megtalálóikat csak dicsérhetjük, hogy kihámozták őket az „elfekvő készletből”, és lehetővé tették a megismerésüket. (A lemezhez mellékelt füzetben Fittler Katalin alapos és bőséges ismertetést ad a szerzőkről és a művekről.) Érdemes volt kutakodni. Ha nagyon akarok csomót keresni a kákán, akkor mindössze annyit mondhatok: számomra Jindrich Feld Szonátájának Grave tétele és Lowell Liebermann Szonátájának Lento tétele tűnt egy kissé mesterkéltnek, kissé őszintétlennek. De mindez elhanyagolható ahhoz képest, hogy mi minden gyönyörűség, szellemi és technikai bőség van jelen a művekben.

A nyitódarab, Jules Mouquet Pán sípja című háromtételes műve azonnal belevon abba az áttetsző és meghitt világba, ami az egész lemez hangvételére jellemző. Dráma nemigen fordul elő az anyagban, a virtuozitás is inkább a békésebb gyönyörűségek keretei közt marad. Jean Francaix Divertimentójának jellegzetes része a kopogós Toccatina, és kitűnő a Perpetuum mobile „áramvonalas” bravúr-forgása. (Külön remeklés a tétel végén, ahogy a szerkezet mégiscsak "kileheli lelkét"…) Dohnányi Áriája és Jean-Michel Damase Rapszódiája tesz hozzá még egy-egy színt a lemezen felmutatott zenei világhoz.

Seres Dóra fuvolajátéka az ideálisnál is ideálisabb!… Énekesekre mondjuk (már akik arra érdemesek), hogy hangjuk minden fekvésben kiegyenlített, helyén van. Ezt jelen esetben is bátran kijelenthetjük, mert ez a fuvolahang lefegyverzően egységes, valamennyi regiszterben remekül szól, mentes minden „kilengéstől”. Seres Dóra áttetsző finomságú ppp-i varázslatosak, virtuozitása lenyűgöző. A futamok, passage-ok briliáns kivitelben áradnak-gyöngyöznek, a határtalan technikai tudás birtokában hangszeréből légies könnyedséggel sziporkáznak a hangok. S ez a korlátlan hangszertudás megejtő szépségű zenéléssel párosul.

Mali Emese kiváló partnernek bizonyul. Zongorajátéka színes és virtuóz, a zene az ő előadásában is vonzóan szép. Két hangszer egymásmellettisége óhatatlanul is egy bizonyos verseny-szituációt hoz létre. Ebben a helyzetben Seres Dóra és Mali Emese együttműködése minden tekintetben kifogástalan, „egyéni érdekeiket” példásan alárendelik a közös célnak.

Meg kell említeni Berényi István hangmérnök munkáját is. A hangzás kiegyensúlyozott, nincs túlkozmetikázva, a két hangszer egymáshoz való viszonya optimális, a térbeli elhelyezés egy koncerttermi megszólalás érzetét kelti. Hogy „klapni”-hang csak nagyritkán hallható, elsősorban persze a hangszer-játékoson múlik, de a hangmérnök mikrofon-orientációja is szerepet játszik ennek a „járulékos effektusnak” a kivédésében.

A csoda megszületett!…

(Flautissimo; Km.: Seres Dóra (fuvola) és Mali Emese (zongora); Hungaroton 2004; HCD 32299)