Lázár, Olimpia

Korálok, kantáták

2005.06.16. 00:00

Programkereső

A 16. Budapesti Bach-hét záróhangversenyére vasárnap este került sor a zsúfolásig megtelt Deák téri evangélikus templomban. A koncerten Bach három kantátája hangzott el. A 91., 92. és 93. számot viselő alkotások csak a műjegyzékben követik egymást közvetlenül, valójában különböző ünnepekre készültek: a BWV 91 1724 karácsonyának első napjára, a BWV 92 1728 hetvenedvasárnapjára, a BWV 93 pedig szintén 1724-ben, a Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnapra íródott.
51f89f6e-e195-4915-bf4a-49c84c38b392

A művek persze nyilvánvalóan nem csupán a Schmieder-féle jegyzékben elfoglalt helyük alapján kerültek egymás mellé a hangversenyen, hanem belső, zenei összefüggéseik miatt is. Mindhárom darab Bach Lipcsében írt korálkantátái közé tartozik. A korálszöveg és -dallam azonban e művekben jóval kiemeltebb szerepet játszik, mint a korálkantáták többségében, hiszen itt nemcsak a nyitó- és zárótétel, hanem a legtöbb közbülső tétel is a népéneket veszi alapul. Mindhárom kantátában előfordul a korálidézet és költött szöveg váltakozására épülő recitativo, de találunk kizárólag korálalapú szólótételt, sőt olyat is, ahol a négyszólamú letétben, kóruson elhangzó korálsorok közé rövid recitativo-szakaszok ékelődnek. A 93. kantáta egyik tétele különösen izgalmas szerkezet: duett, amelyben az alapul vett népének dallamát az unisono játszó vonósok szólaltatják meg, miközben – Bachra jellemző zsenialitással – a vokális anyag is a korált parafrazeálja.

Vasárnap este méltó előadásban hangzott el e bravúros zeneszerzői virtuozitással megírt három mű. Zádori Mária a tőle megszokott tökéletességgel énekelt: nemesen csengő, rajzos vonalú hangon, kevés vibratóval, kiváló stílusismerettel. Előadásából egy apró, de jellemző mozzanatot külön is szeretnék kiemelni. A 92. kantáta varázslatos, pizzicato-kíséretes szopránáriájában a tematikus anyagot az ének- és az oboaszólam között osztotta el Bach; tanítani lehetne, ahogyan Zádori – igazi kamarazenész módjára – a megfelelő helyeken átengedte a vezető szerepet hangszeres kollégájának.

A szólisták közül Gémes Katalinnak nyílt legkevésbé módja az önálló kezdeményezésre; produkcióját mindenesetre kultúráltnak, precíznek éreztem. Timothy Bentch a recitativók megformálásában emelkedett ki. Jól érthető és természetes szövegmondása, kifejező énekmódja bizonyára az énekes jelentős színpadi tapasztalatainak is köszönhető. Moldvay József a 92. kantáta virtuóz basszusáriájában nyújtott kiváló teljesítményt. A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok a kezdeti nehézségeken felülemelkedve (és a karácsonyi kantátában végig hamisan játszó natúrkürtöknek búcsút mondva) összességében jó benyomást keltettek; az oboistákat és a csellószólam vezetőjét külön dicséret illeti. A Kamp Salamon által vezetett Lutheránia Énekkar mindvégig a koncert egyik legbiztosabb pontja volt.

(2005. június 12. Deák téri evangélikus templom; 16. Budapesti Bach-hét, Kantátaest; Bach: Gelobet seist du, Jesu Christ, BWV 91; Ich hab’ in Gottes Herz und Sinn, BWV 92; Wer nur den lieben Gott läßt walten, BWV 93; km.: Zádori Mária, Gémes Katalin, Timothy Bentch, Moldvay József (ének), Trajtler Gábor (orgona), Lutheránia Énekkar, Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok; vez.: Kamp Salamon)