Auguszta

"Nem válságmenedzsernek szerződnék"

2005.07.05. 00:00

Programkereső

Pál Tamás karmester Marton Évával közösen pályázik az Operaház vezetésére Pál Tamás karmester neve nem szerepelt az Operaház főigazgatói tisztségére pályázók – a kulturális tárca által közzétett – listáján. A hatvannyolc éves, jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező karmester azonban ringbe szállt, s megválasztása esetén a világhírű szopránt, Marton Évát kérné fel művészeti igazgatónak, akivel radikális reformprogramot dolgozott ki. A főigazgatói pályázatokról július 15-ig döntenek.

Miért titkolta eddig, hogy ön is pályázik?
Nem titkoltam. Az előírt határidőre, személyesen adtam be a pályázatomat, s nem tiltottam meg a nevem előzetes közzétételét, tehát csak adminisztratív tévedés történhetett.

Az operarajongók leginkább szegedi korszakából emlékezhetnek önre: a hetvenes évek végén opera-, majd színigazgató volt a Szegedi Nemzeti Színházban. Mi történt azóta?
Sok izgalmas munkám volt, és szerteágazó tapasztalatot szereztem Nyugat-Európában. Öt évig voltam a Marseille-i Opera művészeti tanácsadója, Bordeaux-ban három évet töltöttem, de sokat vezényeltem olyan fontos itáliai színházi városokban is, mint Trieszt vagy Catania. Jelenleg a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója vagyok, s emellett egyre több időt töltök a Zeneakadémián, ahol korábban is tanítottam, majd idén tavasszal Batta András rektor úr felkért az akadémiai szimfonikus zenekar vezetésére.

Köztudott, hogy az Operaház szakmai és pénzügyi szempontból is nehéz helyzetben van, s elkerülhetetlen a radikális átalakítás, ami nem túl hálás feladat egy főigazgató számára. Miért pályázott mégis?

Nincs bennem hatalomvágy és ami nagyon fontos: nem válságmenedzsernek szerződnék, ha megválasztanának. Van viszont egy határozott koncepcióm, amelyet Marton Évával – akit a művészeti igazgatói posztra kértem fel –, illetve egy fiatal kulturális, gazdasági és kommunikációs szakemberekből álló csapattal szeretnék megvalósítani. Marton Évához több évtizedes barátság és szakmai együttműködés fűz, az ő minden szempontból példaértékű pályája, azt hiszem, az Operaház megújulásának is garanciája lehet.

Melyek a pályázat legfontosabb elemei?
A részletes kifejtésre most, az elbírálás előtt nincs módom, de azt elmondhatom, hogy a működőképesség fenntartása érdekében reformprogramot dolgoztunk ki, ami a játékrendet, a repertoár nagyságát és az Erkel Színház helyzetét egyaránt érinti.

Ön is csökkentené a repertoáron tartott darabok számát?
Igen, ez elkerülhetetlen.Az úgynevezett stagione rendszert sokan ellenzik, mert attól tartanak, hogy unalmas és egysíkú lesz a programkínálat. Én is hallottam ilyen véleményeket, de kizárólag olyan szakemberektől, akik egész életükben itthon dolgoztak, s nem volt alkalmuk külföldön személyesen meggyőződni ennek ellenkezőjéről. A stagione nem azt jelenti, hogy egész évben ugyanazt a két-három darabot játsszuk, hanem hogy egy csapat – a szereplők, a karmester és a rendező – együtt próbálja, mutatja be és viszi végig az adott darabot, ami művészi és gazdasági szempontból is hatékonyabb megoldás. A hagyományos repertoárszínház felett – amilyen a budapesti Operaház – eljárt az idő.

Mi lesz az Erkel Színházzal?
A halogatás a legrosszabb. Azt szeretném, ha azonnal megkezdődne az Erkel Színház rekonstrukciója, vállalva az azzal járó összes nehézséget.

Tömeges leépítést tervez, ha az Erkelt ideiglenesen be kell zárni?
Határozottan mondhatom, hogy nem. Mindenkinek a munkájára szükségünk lesz, létszámleépítés csak a fenntartói és költségvetési előírások függvényében történhet.

Alig tíz hónap van hátra a választásokig. Nem tart attól, hogy az operaházi reformot politikai felhangok kísérik?
Ehhez nem tudok hozzászólni. Lehet, hogy kellene, de nem foglalkozom a politikával.

Pályakép
Pál Tamás 1937-ben született Gyulán. A Zeneakadémia zongora, zeneszerzés és karmester szakán szerzett diplomát. Negyvenegy évvel ezelőtt, 1964-ben dirigált először a Magyar Állami Operaházban, amelynek most főigazgatói tisztségére pályázik. Dolgozott Szegeden, Szombathelyen és Budapesten, valamint olasz, német, francia, osztrák és amerikai dalszínházakban. Karmesterként feladatának érzi az operaritkaságok bemutatását – több világpremier fűződik a nevéhez.