Lázár, Olimpia

Jazz a sörfesztiválon

2005.07.06. 00:00

Programkereső

Mint arról már többször beszámoltam a Fidelio lapjain, a szlovákiai Ipolyságon minden nyáron és kora ősszel több jazz-világnagyság ad koncertet – hála a hangversenyeket szervező Ipolyság város pecsétje (Sigillum oppidi Saag) alapítványnak, illetve Makovínyi Pálnak, aki bámulatos energiával organizálja a programokat. A legjobb értelemben vett jazzdiplomata ő, aki az e sorok írójához hasonlóan kényelmes emberek számára szinte érthetetlen munkabírással és lelkesedéssel fáradozik egy-egy koncert létrehozásán, egy személyben látva el egy egész fesztiválszervező iroda munkáját.
f6b219d7-92fb-4a8a-9ccc-246701d2d240

Május 20-án, több évi előkészítés után Ipolyság végre vendégül láthatta a svéd Carl Orrje trióját (erről a koncertről ld. a Gyorsfénykép egy svéd jazztrióról című cikkünket), július 1-jén pedig az izraeli származású, de jónéhány éve már Amerikában élő Eldad Tarmu vibrafonos látogatott el a szlovák kisvárosba. Tarmu, aki különleges ütőhangszerén ma az egyik legígéretesebb rising star Amerikában, de talán az egész világon, pályájának kezdetén Bobby Hutcherson nyomdokain indult el, vagyis a vibrafon szabad improvizációs alkalmazási lehetőségeit kutatta. Ipolysági koncertjének hallgatósága is érzékelhette, hogy a kísérletezés ma sem idegen a négy verővel játszott harmóniák fiatal mesterétől. Mint Tarmu elmondta, életének nagy fordulópontja mégis akkor következett be, amikor megismerkedett Dave Pike művészetével. Tarmu úgy véli, ma szinte senki nem játszik olyan igénnyel vibrafonon, mint a jelenleg az USA nyugati partján élő, 1938-ban született mester, aki harminc éves korában Európába költözött, úgyhogy leghíresebb felvételeinek egy részét európai kísérőkkel készítette. A ma hatvanhét éves és már nem nagyon aktív Pike atyai barátja Tarmunak, aki viszont fáradhatatlanul utazik a világban, és mindenhol szívesen játszik a helyi tehetségekkel. A vibrafonos már többször fellépett a budapesti Jazz Gardenben és a Gödörben, játszott Erdélyben és a Vajdaságban, ahol Tóth Viktorral és Szandai Mátyással, valamint egy izraeli dobossal kvartettezett.

Ipolyságon is hamar otthonosan érezte magát, hiszen a hagyományos jazzt igen magas fokon művelő Nothing But Swing szlovák jazztrióval lépett színpadra. A szlovák hármas (Klaudius Kováč – zongora, Róbert Ragan – bőgő és Peter Solárik – dob) már több lemezen, például a vendégszólista nélkül felvett Soul Station-ön bizonyította, hogy swingelésben nem ismer lehetetlent, de a Tarmu-féle tört harmóniák, váratlan ritmikai fordulatok se hozták zavarba a rutinos besztercebányai zenekart. A nemzetközi kvartett főleg Tarmu–szerzeményeket adott elő, de a műsor végére egy-két standardet is tartogattak. Miután a műsorukat befejezték, egy tizenhét éves, de máris nagy tehetségnek mutatkozó helybéli kislány Klaudius Kováč kíséretében elénekelte Abhez Nature Boy című örökzöldjét. Maga a vibrafonos is, mint később elmondta, olyan tehetségesnek látja az előadót, hogy szeretné, ha jövőre részt vehetne a vibrafonos temesvári jazzkurzusán.

Úgy alakult, hogy Eldad Tarmu és a Nothing But Swing koncertje egybeesett az ipolysági sörfesztivállal, amelynek magyar sztárvendége a Bikini együttes volt. A hatalmas sörsátorban felállított színpadon először egy kicsit furcsán mutattak a jazzhangszerek, illetve a rövid hangpróbát tartó jazz-zenészek, de néhány perccel a koncert kezdete után megnyugodhattak a Tarmuék miatt a helyszínre látogató jazzrajongók, ugyanis a sör és a rockzene iránt érdeklődő vendégek példás türelemmel, sőt: figyelemmel hallgatták végig a kvartett hangversenyét, a Nature Boy-t éneklő Krisztinát pedig vastaps köszöntötte. Ipolyságon tehát muzsikusok és zenehallgatók – immár sokadszor – jelesre vizsgáztak.