Etelka, Aletta

Mozart ősszel visszavárja

2005.08.02. 00:00

Programkereső

Itthoni és külföldi musical-színházi sikerek után új oldaláról mutatkozik be Bíró Eszter. Miss Saigonként 16 évesen lépett először színpadra, miután a darab londoni jogtulajdonosa őt választotta ki a címszerepre. Akkor, 1994-ben az Év Hangja lett, New Yorkban végezte a musical-szakot ösztöndíjasként, játszott New Yorkban, Philadelphiában, Londonban. Most készülő első szólólemezén saját dalait adja elő.

- Hogy áll a felvételekkel?

- Szerencsésen befejeztük. Valójában nagyon régóta készülök rá. Az első dalokat 2000-ben kezdtem írni. Előtte évekig még gondolni sem mertem arra, hogy leüljek a zongorához. A zongorám meg én közöttem a viszony ugyanis nagyon személyes, nagyon intim. Utoljára 12 évesen irogattam dalokat, aztán elsodort magával a musical, táncórák, énekórák, ami ezzel jár. Öt éve váratlanul elkezdtek belőlem ömleni a dalok. Abban az időben kint éltem New Yorkban, az American Musical and Dramatic Academy ösztöndíjasa voltam, de a dalok akkor sem apadtak el, amikor hazajöttem. Akkor gondoltam először, hogy jó lenne egy szólólemezt készítenem, de valahogy soha nem jött össze. Mára megértettem, hogy ennek most jött el az ideje. Mostanra értek meg a dalok is, meg én is. Most már hitelesen szól belőlem mindaz, amit írtam.

- Szerzői lemezt készít tehát?

- Bizonyos értelemben igen, de nem színész-lemez lesz. A zene és a szövegek nagy részét magam írtam, de voltak alkotótársaim is. Poplemeznek mondanám, de ettől nem kell megijedni, azt jelenti, hogy nagyon dallomos az a zenei világ, amely megszólal majd. Számomra ez a lemez egészen más, mint egy szerep, amit más írt meg. Önvallomás, kitárulkozás. Amikor az ember nem szerepet énekel, hanem önmagát adja, az sokkal nehezebb. Hosszú időre volt szükségem ahhoz, hogy felkészüljek rá, több ezer ember előtt mutatom meg önmagam ezekben a dalokban. Először egy Budapesten élő ír zenész barátomnak, Jamie Winchesternek mertem megmutatni, aki elvállalta a hangszerelést és a zenei rendezést. Csak jóval később, tavaly szedtem össze minden bátorságomat, hogy gyerekkorom egyik bálványának, Presser Gábornak a biztatására beállítsak hozzá a Vígszínházba és az irodájában elénekeljem az egész anyagot.

- Pedig Presser jóval korábban már kiválasztotta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról lemezfelvételéhez Eszter szerepére. Mi ez, ha nem elismerés és bizalom?

- Ma már fel tudom vállalni, hogy megmutatom önmagam ezzel a lemezzel - egy szerep védelmező álarca nélkül, de hosszú ideig gondolni sem tudtam erre ijedtség nélkül. Annál nagyobb boldogság volt, hogy Presser egyetlen szám kivételével minden dalra azt mondta, nagyon jó. Azt az egy számot nem én írtam és nem lesz rajta a lemezen. Gyerekkoromban három emberre néztem fel csodálattal, Barbra Streisandra, Máté Péterre és Presser Gáborra. Ezért kimondani is fantasztikus öröm: Presser elvállalta, hogy duettet énekel velem, zongorázik és orgonál az első szólólemezemen. A Popfesztivál koncertelőadásain pedig rám bízta Eszter szerepét, legközelebb szeptemberben adjuk elő Tihanyban.

- Musical-dalokból még nem gondolt önálló lemezre? Sok szerepet énekelt New Yorktól Philadelphiáig meg Londonig, nem szólva az itthoni Christine-ről Az operaház fantomjában, hogy csak a legutóbbit említsük.

- Jó lett volna a kedvenc musical-dalaimból lemezt csinálni, de a terv különböző okokból mindig füstbe ment. Valójában nem sok energiám jutott rá, hogy ezzel is foglalkozzam, éveken keresztül magamat kellett menedzselnem. Anyukám vegyészmérnök, apukám gépésztechnikus, úgy indultam el a pályán, hogy nem volt mögöttem olyan művész-családi háttér vagy támogatói szféra, amely hozzásegíthetett volna bármihez, amiért nem én dolgoztam meg. Ezért jelent számomra nagyon sokat ez az első lemez.

- Az adatokat nézve a pályája sikersztori. Az, hogy New Yorkban végzett musical-szakon lendítette itthon, vagy inkább akadályozta?

- Hátránynak számított. Azt gondoltam, micsoda nagy előnynek számít majd, hogy a musical fellegvárában tanultam, valami újat, mást. Hazajöttem, és fél éven keresztül mintha nem is léteznék, senki nem vett rólam tudomást. Nem vagyok egy nyomulós fajta, nem járkálok a színigazgatók nyakára szerepért. Fél éven át csak ültem otthon mély depresszióban, amiről akkor még nem tudtam, milyen jól jön majd. Ebből a hangulatból ugyanis nagyon jó dalok születtek, és mind rajta lesznek a lemezen.

- Hogy fordult meg a kocka? Mert hogy 2003-ban már három főszerepet játszott, a Fantomon kívül a Mozartban és a Hegedűs a háztetőnben.

- Mindent előlről kellett felépítenem. Felkértek egy musical-estre, ami nagy siker lett. Verebes István elhívott Szolnokra a Lucifer-show-ba, Éva szerepére. Jávori Fegya meghívott, legyek a Budapest Klezmer Band énekese, azóta sokat koncerteztünk külföldön is. A szolnoki előadást látva szerepet ugyan nem kaptam, de már elhívtak meghallgatásokra a Madáchba és az Operettbe. Ezzel indult újra a pályám.

- Közben eljátszotta a Csoda Krakkóban című film főszerepét is. Lesz folytatás?

- Azóta Groó Diana rám bízott egy szerepet az Urlicht című rövidfilmjében is, amely elkészült és augusztustól remélhetően látható lesz moziban is kisérőfilmként. A Csoda Krakkóban pedig nemrég Houstonban Gold Remy-díjat kapott.

- Mikorra várható a lemez megjelenése és miben lép színpadra az új évadban?

- Szeptemberben visszavár az Operett Mozart előadása, új szerepet csak jövőre vállalok. Addig teljesen leköt a lemez, amely őszre lesz készen, és a megjelenését várhatóan koncertbemutatók követik.