Pandora, Gabriella

Vizes napok, töretlen lelkesedés a Művészetek Völgyében

2005.08.07. 00:00

Programkereső

Vasárnap este tartották az utolsó programokat a Művészetek Völgyében - a tíz napos balatonfelvidéki fesztiválon több száz eseményen több ezer művész lépett fel. A völgypolgárok száma sem volt elenyésző és a szervezők szerint ebben az évben a látogatók jóval magasabb arányban váltották meg a belépőjegyüket, mint például tavaly.

A két és fél nap esőzés jócskán visszavetett a Völgy lendületéből. A szombati nap azonban erősnek bizonyult. Alig lehetett mozdulni a Művészetek Völgye öt településén Kapolcson, Vigántpetenden, Taliándörögdön, Monostorapátin és Pulán.

Persze, minden évben eljövök egy hétvégére. Nemigen bírnám ki nélküle - mondja a stoppos srác, miközben kikászálódik a kocsiból, s a dugót látva, inkább gyalog folytatja a völgytúrát. Hiába, a gyakorlat! Nyugtázzuk dühösen, mikor kiderül, hogy a Vigántpetend és Kapolcs közti két kilométeres utat, jó húsz perc alatt tettük meg. Szombat délelőtt van. Két és fél napos szinte szüntelen eső után a szokásosnál is nagyobb a tömeg a Völgyben. Parkolni - legalább is a fő helyszínnek számító Kapolcson - lehetetlen. El is kell menni Taliándörögdig, hogy le tudjuk tenni a kocsit. Megértjük legalább, hogy miért csiga van a Völgy logoján. De ha elfogadjuk, hogy más tempóra kell kapcsolnunk már élvezni kezdjük a hatalmas kirakodóvásárt, a beszakadt csűrbe berendezett mozit, a koncerteket, felolvasásokat, és a napi száz más programot. Művészet mellett, persze elképesztő mennyiségben van motoros csizma, számszer íj, plüss állat is. Érdeklődés, és fizetőképes kereslet úgy tűnik mindenre van.

Visszatérünk Kapolcsra, hogy találkozzunk Márta Istvánnal, a fesztivál atyjával és igazgatójával. Nem könnyű leszervezni a randevút, hiszen a civilben az Új Színházat igazgató Márta egymás után adja az interjúkat, vendégeket kalauzol, s ha kell autómentésben segédkezik. "Egy pillanat, még kiosztom a sakkverseny díjait és megyek" - mondja. Majd megtudja a rossz hírt, nem Kapolcs csapata nyerte a versenyt. "Persze, mert én nem játszottam" - találja meg az okot Márta, de már mosolyogva adja át Szurdi Erzsébet kerámiáját és a csekélyke pénzdíjat a nyertes Nagyvázsony képviselőjének. Kérdésünkre, hogy az országos jelentőségű műemlékkel rendelkező szomszédos Nagyvázsonyt nem akarják-e a Völgy tagjai közé sorolni, Márta István csak legyint: "ezt az öt községet is alig bírjuk".

Olyannyira, hogy Öcs ki is vált a Művészetek Völgyéből. Idén saját fesztivált indított. Az öcsiek Mártát okolják a válásért, a fesztiváligazgató nem akar nyilatkozni az ügyről. "Majd, ha vége lesz a fesztiválnak elmondom. Egyébként ez egy szabad tárulás. Aki akar részt vesz, aki nem, nem. Az öcsiek idén nem akartak részt venni". Öcsiek és a hivatolos völgyesek egyébként jól megférnek együtt.

S, ha már a kényes kérdéseknél tartunk feltesszük Márta Istvánnak azt is, hogy egyre többen mondják, elüzletiesedik a fesztivál. "Emlékszem, hét éve, Cili néni kocsmájában még az alátéteket is megették. Azért verték az emberek az asztalt, mert nem volt mit enni, és inni. Nézzen körül, most ez nem gond, viszont megkapjuk, hogy elüzletisedtünk. Csak azt felejtik el, hogy a vendéglátás üzlet. Ez egy szabadságon alapuló fesztivál. Nem tudunk beleszólni abba, hogy a helyi lakosok kinek, milyen feltételekkel adják ki az udvaraikat. Akkor lehetne leszorítani az árakat, ha fesztivál bérelné ki a legfrekventáltabb helyeket a falvakban. S aztán mi értékesítenénk a vállalkozóknak. Akkor szabhatnánk feltételeket, maximálhatnánk az árakat. Ehhez azonban tőke kellene, számításaink szerint 5-6 millió forint. Ez azonban hiányzik. - mondja Márta István. Sokkal több hiányzik persze, ha minden terezett program megvalósult volna 250 millió forintra lett volna szükség. De csak 173 millió jött össze. Ezért kellett lemondani a Krétakör Színház szereplését. "Áprilisban még nem tudtam, hogy lesz-e fesztivál. Lelkiismeretlenség lett volna lekötni a Krétakört." - mondja a fesztiváligazgató. Hiába termel az államnak kétszer annyit a fesztivál, mint amennyivel támogatja, mégis évről-évre meg kell küzdeni az állami pénzekért - teszti hozzá Márta István. A szervező, Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet nonprofit szervezet, nincsenek állandó alkalmazottjai. Fizetést senki sem kap. Így Márta István sem. A programok a szponzori és pályázati pénzekből jönnek létre. A belépőjegyeket a települések kapják, aki infrastruktúrális fejlesztésekre fordítják.

Hamvay Péter

Szinte már bemérhetetlen sokszínűsége miatt kifejezetten nehéz sommás véleményt mondani a Művészetek Völgye programjairól - annyi mindenesetre bizonyos, hogy a fesztivál vendégei kivétel nélkül mindenre nyitottak, hiszen nem lehetett olyan koncertet vagy előadást találni a tíz nap folyamán, ahol ne töltötték volna meg a nézőteret a látogatók. Ez a sztárokat is felvonultató, és azok nélkül is világszínvonalú dzsessz-programra épp olyan igaz, mint egy-egy feltűnően és hangsúlyosan amatőr színházi társulás estjére. Mindemellett a program ereje éppen ebben a sokszínűségében rejlik, akkor is, ha a látszat terén olykor dominánsabbnak tűnik az a zsibvásári hangulat és jelleg, mely a falvak, főleg Kapolcs főbb helyszíneit elárasztja. Írtunk már e hasábokon a vendéglátóhelyek arcpirító teljesítményéről és árairól - ezek valóban elementárisan hatnak például azokra, akik nem csak egy-két napra, hanem hosszabb időre utaznak a völgybe. Ők sem találhatják azonban egyhangúnak a fesztiválra összeállított programot: miközben szerkezetében nagyban hasonlít a korábbiakra, egyik helyszínen, egyik alkalommal sem kellett azt éreznünk, hogy ezen már tavaly is átestünk.

A fesztivál idei legfontosabb tapasztalata, hogy körülményeihez és méreteihez képest többször is képes volt már megújulni, idén például a határon túli magyar kultúrát fókuszba helyező tematikával. Kapolcson Erdély, Pulán a Vajdaság művészei, Taliándörögdön pedig a szlovákiai Nyitra megye mutatkozhatott be a fesztivál tíz napjában. Miközben már a korábbiakban is számos alkalommal találkozhattunk például erdélyi alkotókkal a völgyben, az idén ez valahogy sokkal hangsúlyosabb és izgalmasabb is lett: Hargita megye tanácsának gyergyószárhegyi alkotóközössége segített ezúttal abban, hogy mind összefogottabban jelenjen meg a Művészetek Völgyében az erdélyi nép-, ipar-, és képzőművészet, az ottani színházi, irodalmi és építészeti kultúra. Kapolcs-szerte találkozhattunk korondi fazekasokkal, torockói varrónőkkel, vájtedény-készítőkkel, gyöngyfűzőkkel, nemezelőkkel, bútorfestőkkel, kosárfonókkal, tojásírókkal, csipkeverőkkel és a népi művészetek egyéb képviselőivel. Közben pedig nemcsak az egyes műhelyeket, de magát az alkotóközösséget is megismerhettük különböző előadások és filmek által. Némiképpen elszomorító látvány volt az úgynevezett Erdély Udvar könyves sátrában azt látni, hogy a Wass Albert teljes életművét felsorakoztató polc mellett egyéb irodalmi alkotásoknak nemigen maradt hely, szerintem maga Wass sem örülne neki, hogy egy alkalmi könyvesboltban jóga és távol-keleti masszázs, meg küzdősport-szakkönyvekkel kell az olvasókért versenyeznie.

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdiószínház előadásai a gyermek- és a felnőtt közönség körében is igen népszerűek voltak, akárcsak a marosvásárhelyi Yorick Társulat programjai. Bár nem Erdélyből érkeztek, a kapolcsi Gástya árokban változatlanul töretlen népszerűségnek örvend a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház repertoárja, melynek hosszú évek óta bérelt helye van a kapolcsi fesztivál műsorfüzetében. Két falu meglehetősen kis súllyal szerepelt az ez évi programban: Vigántpetenden főleg játszóházak, kiállítások és templomi koncertek voltak, Monostorapátiban pedig a Petőfi Csarnok rock-színpadán léptek fel a hazai könnyűzenei élet képviselői - a hírek szerint nagy sikere volt az Emil.Rulez!-nek, Karácsony Jánosnak és a KFT-nek is. Ugyanitt szervezték idén is az Ütősvölgy eseményeit az Amadindával, Tömösközi Lászlóval és több amerikai együttessel.

A legtöbben a budapesti Bárka Színház által szervezett pulai programot dicsérték, amelynek legfőbb újdonsága és öröme volt, hogy a színház saját előadásait is bemutathatta a Bárka-réten. A (nem)Mindennapi irodalom beszélgetéseire csoportokban zarándokoltak a könyvrajongó fiatalok, akik Esterházy Péterrel, Háy Jánossal, Parti Nagy Lajossal, Spiró Györggyel, Térey Jánossal és Tolnai Ottóval is találkozhattak többek közt. A Kultúrális Örökségvédelmi Hivatal is itt horgonyzott le: műemléki sétákat szerveztek és Értékleltár Pulán címmel fotókiállítást. A késő esti koncertek és filmklubok itt is százával vonzották a fiatalokat. Taliándörögdön a Más-Világ udvar és a Civil Völgy programjai mellett a legnépszerűbbek közé tartozott a három napos József Attila-program a Klastrom Színpadnál, de Szőke András kora reggeli osztályfőnöki óráira is tucatjával érkeztek a völgypolgárok reggelente.

A majd száz oldalas programfüzetnél jóval szubjektívebb képet adott az öt faluban zajló programokról és a völgyben 365 napon át élő emberekről az évtized fesztiválújságjának túlzás nélkül nevezhető Völgyfutár, melynek olvasása volt olyan szórakoztató és tanulságos, mint bármelyik program az idei Művészetek Völgyében.

Koren Zsolt