Auguszta

Mindenütt Mozart, mégpedig másként

2005.08.25. 00:00

Programkereső

Elvisszük a zenét azoknak, akik maguk ilyen-olyan okokból korlátozottak a mozgásukban. Jeges rémület kerítette hatalmába Mozart zenéjének szerelmeseit az idei Salzburgi Fesztivál Varázsfuvola-előadása után: vajon ezt hozza majd a 2006-os jubileumi év? A "mindenáron más" szándékát, amely aligha egyezik a szerző elképzelésével?

A legendás Bécsi Filharmonikusokat Ricardo Muti vezényelte, az énekesek csekély kivételtől eltekintve jó teljesítményt nyújtottak. Ám - mint Ausztriában egyre gyakrabban - a rendezői koncepció élénk ellenérzéseket váltott ki. Az első felvonás még csak elment, a jelenbe helyezett cselekmény manapság szinte megszokottnak mondható, s hogy a mese egy Harry Potter, a Matrix, Peter Pan, Óz világát idéző környezetben kezdődik, azt a publikum elfogadta. Ám amikor a második felvonásban Sarastro birodalma afféle idősek - vagy inkább aggok - otthonát mintázza, amit mankón bicegő, többnyire mozgáskorlátozott, sőt fogyatékos öregek uralnak, az már sok volt publikumnak és kritikusnak egyaránt. A történet minden varázsát elvesztette, unalmassá vált, és ez a zenei teljesítményre is kihatott, ráadásul a rendező, Graham Vick mellékszereplővé alacsonyította Papagenót. Az előadás bukás volt a javából. A 2006-os Mozart-évért érzett aggodalom jogosnak tűnhet, hiszen például ez a feldolgozás része a programnak. Salzburg Mozart 22 színpadi művének mindegyikét a jubileumi program műsorára tűzi, s igazán nem várható el - még a gigantikus, 120 millió eurós költségvetés sem viselné el -, hogy valamennyi előadás új produkció legyen. Rossz előjel, hogy ez a felújítás így sikerült. Persze Mozart nem csak az operaprogramot uralja - a kiállításokon, a Mozart-ház felújításán, a szimpóziumokon túl a kortárs zenei sorozat részeként Peter Ruzicka intendáns tíz új zeneművet rendelt a legjobb mai komponistáktól.

A nem új keletű rivalizálás Bécs és Salzburg között már régen megkezdődött: Mozartot Salzburg nem sajátíthatja ki - vélik a fővárosban, hiszen eltekintve attól, hogy Ausztria büszkesége 1756. január 27-én ott látta meg a napvilágot, s gyermekkorát is ott töltötte, később inkább utazott, no és Bécsben is időzött eleget. Bécs mindenesetre nem hagyja soká várakozni a jubileumi eseményekre áhítozókat: kicsit előbbre hozzák a naptári évet, s már szeptember 7-én indul a program. Nem akárhol lesz a kezdet: a lainzi öregek otthonában (pedig biztos nem beszéltek össze a salzburgi Varázsfuvola rendezőjével). A különös helyszíneknek ezzel nincs vége: hajléktalanotthonok, börtönök következnek. - Elvisszük a zenét azoknak, akik maguk ilyen-olyan okokból korlátozottak a mozgásukban, s így ők nem jöhetnek a zenéhez - indokolja Peter Marboe, a jubileumi év intendánsa, egykori bécsi kulturális szenátor.

Az őszi koncert a lainzi öregek otthonában persze csak nemhivatalos nyitány - az igazi marad januárra, 27-ére, Mozart születésének 250. évfordulójára, mégpedig egy parádés szereposztású Idomenóval. Havi egy új bemutató következik a Naschmarkt elején lévő gyönyörű kis színházban, amely hosszú harcok után immár hivatalosan is Mozart-operaházzá alakul át.

Szokatlan programokban nincs hiány. Utazás a pokolba címmel 2006. április közepétől két héten át nyolc független művészcsoport mutathatja be a jubileumra létrehozott produkcióját - az előválogatás már megvolt, magyar társulat nem került be a kiválasztottak közé.

Máris nem csekély vihart kavart egy másik programsorozat, Peter Sellars különösnek ígérkező, "New Crowned Hope" fesztiválja. A Bécsben is angolul emlegetett cím a Mozart által élete utolsó heteiben "Újjákoronázott remény" elnevezéssel létesített szabadkőműves páholyra utal, egyben pedig azt is jelzi, hogy az ismert amerikai színházi és operarendező hű marad önmagához, s minden bizonnyal a szokványostól eltérő mozzanatokat ragad meg. A "minden bizonynyal" kitétel létjogosultsága arra vezethető vissza, hogy Sellars a mai napig nem tette közzé pontos programját, nyilatkozataiban ködösít, úgy fogalmaz, hogy minden mozgásban van, s ezzel okoz némi izgalmat mind a közönségnek, mind megbízóinak. Végtére is 10 millió eurót bocsátottak rendelkezésére. Annyi tudott, hogy a különös fesztivál Mozart utolsó évére összpontosít, anyagi csődje ellen, fennmaradásáért folytatott küzdelmére és humanitárius ideáljára. Sellars azt is elárulta már, hogy egyetlen hangot sem játszanak Mozart-műből, ezzel szemben különböző egzotikus országbeli - afrikai, ázsiai, új-zélandi - társulatok, zeneszerzők és koreográfusok kaptak megbízást, hogy hozzanak létre saját alkotásokat, mégpedig a kései Mozart-művek ihletése alapján. A multikultúra lelkes élharcosaként ismert Sellars Mozart életművének e vonulatára épít, vagy arra, amit ő annak vél, s ilyen tematikájú kiállítást, filmszemlét is tervez: utóbbi keretében hat fiatal rendező kapott megbízást film készítésére. Ennél többet a legravaszabb kulturális újságíró se tudott eddig az amerikaiból kiszedni. Annyi tudott, hogy Sellars ki nem állhatja a hagyományos fesztiválokat - kérdés, mindezt hogyan viseli majd az osztrák közönség, amelyet már a 10 milliós költségvetés, egyáltalán, az amerikai fesztiváligazgató megbízása is felháborított.

Bécs, 2005. augusztus