Valér

Nem kell túldimenzionálni

2005.08.27. 00:00

Programkereső

A rendező, Simon Balázs időnként jelzi, hogy itt majd sötét lesz, be- vagy leállít, esetleg megismételtet egy jelenetet. Néha hiányzik egy kellék, van, hogy egy néző akadályozza a színészt, és van olyan is, hogy hirtelen elrepül felettünk egy denevér. A Zsámbéki Színházi Bázison augusztus 17-én még felhangzik (CD-ről) az ismert nyitány; Elvira és DJ (Don Giovanni) kisfia is játszik.
9f0d3a16-0d3d-4622-9de5-058361469216

A címbeli mondatot Leporello mondja az egyik jelenetben DJ-nek. És tényleg nem kell túlzottan messzemenő következtetéseket levonni a DJ, avagy az Istentagadó büntetése című opera-munkabemutatóból, hiszen az időjárás igencsak keresztülhúzta az alkotók számítását. Augusztus 17-én a művelődési ház rossz akusztikájú termében kellett játszaniuk, ahol a fúvósok, a harmonika, az elektromos gitár, a dob, a cselló és a pianínó egyrészt elnyomta az énekhangot, másrészt viszont hátrafelé beszélve sem az énekelt, sem a mondott szöveget nem lehetett érteni. A nézőtér és a díszlet, és különösen az ajtók számának szempontjából viszont talán itt jobban jártak, mint az augusztus 21-i második produkció alkalmával (a társulatnak ez a harmadik előadása volt), amikor a hol eleredő, hol abbamaradó eső miatt ázott a Színházi Bázis egyik rakétakilövő kráterében felépített díszlet, a hatalmas vaskapu, az óriási fal a rejtekajtóval. Így az egyik hangárban voltak kénytelenek játszani a „mobil” elemek – néhány kő, valamint három imádkozásra és partitúratartásra is alkalmas fa térdeplőállvány – segítségével.

Valószínűleg sokan istenkáromlásnak tartják Pacsay Attila kétharmad-kész hangszerelését és Paizs Miklós újrafordított/-írt librettóját. (Idéz benne manieristákat, 17-18. századi erkölcsprédikációkat, még Buda Ferencet is.) Az előadást készítők féléves munka után mutatták be, hol is tartanak. A recitativók helyett egyelőre csak jelenetek vannak; a korrepetíciót leszámítva alig három hetet próbáltak a szereplők, ennek megfelelően keresgélik a megfelelő formákat – minden alakul. Az igazi bemutató valamikor január-februárban lesz, ezért talán nem ildomos ebben a fázisban ízekre szedni az előadást. Csak néhány megjegyzés.

Paizs Miklós szarkasztikus, bölcs és nemtörődöm Leporello, akiről nem lehet eldönteni, hogy egykedvűen unatkozik, szorong, szórakoztatónak tartja DJ-t, vagy gyűlöli, és csak megkötött szerződésük miatt tűri el őt. Nem akar operát énekelni, hanem zenés színházat játszik. Pető Kata Zerlinája egyszerre rafinált, naiv, számító, erkölcsös és romlott. Mindezek mellett az éneklést sem imitálja. Talán az ő karaktereik vannak a leginkább kimunkálva. DJ-ből (Novák Péter) sugárzik az önzés energiája, de mintha a rohanás közben a pillanatnyi gyönyöröket – filozófiájával ellentétben – mégsem élvezné ki. Farkasréti Mária Elvira és Gál Gabi Donna Anna szerepében egyaránt egysíkú: szomorúan néznek, ám a forrongó düh és a bosszúvágy nem sugárzik belőlük. Az eredeti történettel ellentétben az előadás inkább vicces, mint groteszk; helyenként parodisztikus. Telitalálat lenne a lúzer könyvtártöltelék-filozófus Ottó (Nyári Zoltán), de nem ebben a történetben: nem kell második buffo Mazetto mellé (Viola Gábor, akit jó volt ismét színpadon látni), mert tompul a bosszú éle, és a szereplő Anna iránti szerelme sem elég kidolgozott. Király Miklós kiválóan énekel, de nem játszik.

Egyszerűnek tűnik a recept. Végy egy jól ismert történetet és egy jól ismert operát. Adaptáld a mára (vagy a holnapra) úgy, hogy akár a felismerhetetlenségig átírod, felvállalva, hogy a remekmű eltűnik, és helyette létrejön valami más. Eressz össze klasszikus és jazz-zenészt, prózai, zenés színházi színészt és operaénekest paizsmiklóssal és novákpéterrel (jobb megnevezés nincs rájuk, annyi mindent csinálnak). Játszasd el (ha az időjárás engedi) szokatlan, fantáziát beindító térben. Simon Balázs szerint ez lehet az út ahhoz, hogy a mai fiatal közönség megismerje és megszeresse Mozart művét. Ha a rendező kinyitja a próbaterem ajtaját, és enged belelátni az előadás-készítés folyamatába, a néző gyarapodhat a bennfentesség élményével, és ez méginkább felkeltheti érdeklődését. A felkészületleneket azonban, akik nem tudják, hogy ez a munkának még csak a kezdete, végleg el is riaszthatja.

(2005. augusztus 17., 21. 21:00; Zsámbéki Színházi Bázis; DJ, avagy az Istentagadó büntetése („Könnyed dráma” két felvonásban Mozart és Da Ponte operája nyomán, talán szellemében); főbb szerepekben: Novák Péter (DJ, szenvedélyes és homályos életvitelű főúri sarj), Gál Gabi (Donna Anna, nemes hölgy), Nyári Zoltán (Don Otto, nemesúrfi, Anna jegyese), Király Miklós (Don Ulloa, városparancsnok, Anna apja), Farkasréti Mária (Donna Elvira, nemes hölgy DJ felesége), Paizs Miklós (Leporello, DJ alkalmazottja), Viola Gábor (Mazetto, földműves), Pető Kata (Zerlina, Mazetto jegyese); librettó: Paizs Miklós; díszlet, jelmez: Izsák Lili; rendező: Simon Balázs; a Zsámbéki Színházi Bázis, a Honvéd Együttes, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Vidám Színpad és a Városi Színház közös vállalkozása)