Valér

Jó torkú kántorok

2005.08.31. 00:00

Programkereső

Az idei a nyolcadik a budapesti Zsidó Nyári Fesztiválok sorában, az ez évi rendezvény nyitóhangversenye augusztus 28-án este volt. A már hagyománynak számító kántorkoncert autentikus környezetben, a Dohány utcai Zsinagógában kapott helyet.

Benedek András, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára megnyitó beszédében elmondta: a rendezvénysorozat kiemelkedő szerepet játszik a magyar zsidó kulturális örökség integrálódásában Magyarországon, illetve Európában. A Fesztivál legnagyobb szakmai érdeklődésre számot tartó programja, a vasárnap esti kántorkoncert mellett különlegességként elsősorban a Szerelmi bájital haszid olvasatú előadását és a KlezmerGipsy Band koncertjét ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

Az idei kántorkoncert négy cházánt vonultatott fel. A hangverseny Benjáminja a belgiumi Rafael Müller volt, aki az első műsorszámban a Dohány utcai Zsinagóga kántorával, Fekete Lászlóval együtt lépett a közönség elé. Előadásukban a kántorok „legjének”, Yossele Rosenblattnak egy dalfeldolgozása hangzott el. A Pozsonyban, majd New Yorkban működő előénekesnek több szerzeménye is szerepelt a kántorkoncert héber és jiddis (judeo-német) nyelvű dallamai között.

Rafael Müller magas, csengő, de néha torkos és metsző hangjának ellentéte volt az amerikai David Propis orgánuma. A jól megtermett hustoni kántor a jó kedély és az életkedv megtestesítőjeként állt a hallgatóság elé. Rámosolygott a zongorakísérőre, felénk fordult, kinyitotta a száját – és áradt belőle a hang! Csak így, ilyen egyszerűen. Produkciója mögött semmi erőlködés, semmi mesterkéltség nem volt, a 117. zsoltár örömteli mondatai szívből és magától értetődően töltötték be a Zsinagóga hatalmas, keleties hangulatú terét. Az egész jelenségben volt valami pavarottis elegancia és nagyvonalúság.

Fekete László mély és öblös hangja jól illett Slomo Secunda Israel Schorr szövegére írt dalához. Különösen a melankolikus részek voltak magával ragadóak a Dos Jiddise Líd, Zsidó dal című szerzeményben. Az indianapolisi közösség kántora, Giora Sharon – magyar nevén Sándor György – előadásában egy Izraelért könyörgő fohászt hallgathattunk meg, amely annyira fellelkesítette az egyébként szolidan viselkedő Neumark Zoltán zongoristát, hogy a darab végén még a kipája is leesett. Neumark egyébként könnyedén, fantáziadúsan és nagyon figyelmesen kísérte az énekeseket. Sándor György széles vibrátója és kifejező, érzelmes hangja régi filmeket, operettrészleteket juttatott az eszembe. Önfeledt ujjongás tört ki a zsinagógában, amikor a David Propissal közösen elénekelt 23. zsoltár végső csúcspontján tercpárhuzamban tettek meg egy nagy lépést: egy szextet fölfelé.

A hangverseny első részében Meir Finkelstein Szim Sálom, "Adj békét" kezdetű imafeldolgozása ragadott a leginkább magával David Propis előadásában. A szünet előtti utolsó ének, az Ámén Sém Norá című szefárd népdal feldolgozása, Matthew Lázár munkája azonban nem volt meggyőző. A négy kántor ebben együtt fakadt dalra, ám az, hogy külön-külön, sőt, duettekben is nagyszerűen teljesítettek a maguk műfajában, nem jelentette azt, hogy kvartettben is kiemelkedőt tudtak nyújtani.

60f4a4f5-413e-438f-a3a8-01230004ca9b

A hangverseny második felét jobb lett volna egy másik időpontban megtartani. Miután bő másfél órán át hallgatta a kántorok műsorát, a közönség egy része annyira elfáradt, hogy még a szünetben hazament. Mások a hangverseny zárószáma, Ernest Bloch Ávodat Hakodes című műve alatt vonultak ki a zsinagógából, eleinte a tételek között, majd közben. (Varnus Xaver mindenesetre végig ott maradt és figyelt). Az est karnagya, Dobra János Rahmanyinov Vesperásaihoz hasonlította Ernest Bloch a szombat délelőtti szertartást megzenésítő szerzeményét. A Tomkins Énekegyüttes tisztán és kiegyenlítetten szólt az a cappella részekben is. A kántor Sándor György volt, a mezzoszoprán szólista Horváth Mária, közreműködött Fekete László, orgonán Teleki Miklós játszott.

Kelemen Barnabás édesanyja, Pertis Zsuzsa kíséretével adta elő a komponista Baál Sém című opuszát. A három tételes darab érzelemdús, szenvedélyes hangvételét kiemelte a hegedű magvas hangképzése. Kelemen Barnabás a súlyokat néha úgy tette még fontosabbá, hogy alulról húzta fel őket, a szinkópák középső hangjait pedig megváratta. Ezek a művészi eszközök kifogástalanul illettek a stílushoz! Az előadás egyetlen fájó pontja az volt, hogy a hangosítás tökéletlenségei miatt a zongora basszusát nem lehetett eléggé hallani.

Mindenestre a közönség valószínűleg jobban értékelte volna mindezt, ha két külön hangversenyen hallgathatja meg a programot...

2005. augusztus 28. 19:00 Dohány utcai Zsinagóga; Nemzetközi kántorkoncert; liturgiai énekek és jiddis nyelvű dalok, Ernest Bloch: Baál Sém, Avodát Hakodes; km.: David Propis, Giora Sharon, Rafael Müller, Fekete László, Horváth Mária (ének), Neumark Zoltán, Pertis Zsuzsa (zongora), Kelemen Barnabás (hegedű); Tomkins Énekegyüttes (vez.: Dobra János), Teleki Miklós (orgona)