Auguszta

Ünnep

2006.03.06. 00:00

Programkereső

Nagyszüleink tudták, hogyan kell ünnepelni. Sajátos hangulata volt az ilyen alkalmaknak, mert az ünnepelt személyéhez illeszkedett; nem a ceremónia gazdagsága, hanem az ünnepelt iránti tisztelet, szeretet tette emlékezetessé.
2c2ab02f-ac93-47e4-be83-96fb8c799f98

Szüleink életében következtek a nagy állami ünnepségek, amikor egy-egy kiválasztott évfordulóhoz hatalmas bevetéssel irányítottak minden rendelkezésre álló infrastruktúrát, és monstre ünnepi beszédekkel rótták le a kötelező penzumot.

Majd elkövetkezett a legújabb kor, a miénk, amelyben minden korábbi etikettet elfelejtve vagy megtagadva, sőt semmibe véve nem tudunk megfelelően szembenézni egy ilyen kihívással.

Nem vitás, nehéz feladat legnagyobb zenei géniuszunk morálisan kristálytiszta, a tökéletességet célba vevő személyiségének szellemében ünnepelni születésének l25. évfordulóján, amikor ezer sebtől szenved zenei közéletünk állapota. Amikor a szinte kivétel nélkül alulfinanszírozott intézmények, koncertrendező cégek, együttesek és fesztiválok, a médiumok – sajnos eredendően Bartók élethelyzetéből fakadóan – súlyos összegeket kénytelenek kalkulálni külföldi kiadók jogdíjaira, amikor Bartók művében, a Táncszvitben megfogalmazott nemzetek összefogása helyett itt, egy városban, egy zenei porondon sem tudunk megosztozni a lehetőségeken, hanem az egyik élvonalbeli zenekar vezetője a másik élvonalbeli zenekar főzeneigazgatója által képviselt, évek óta tervezett lemezsorozat kárára tervez kottakiadást, amikor szerzői jogi tortúrák töltik meg a szenzációra éhes sajtó lapjait, miközben rendezők, koreográfusok nem érzik az alkotói szabadság határát, amikor a születésnap előtt két hónappal nincs végleges programja a jubileumi évnek – hogyan ünnepeljünk Bartókhoz méltóan?

Menjünk vissza a gyökerekhez. Bartók hajlíthatatlan, céljai iránt végsőkig elkötelezett és kitartó személyiség volt. Életének legnagyobb traumáját jelentette, hogy a történelmi helyzet következtében nem tudott hazatérni amerikai vendégkörútjáról, így élete utolsó éveit emigrációban töltötte (nem választotta!).

„… én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát.”

Ehhez az édesanyjához írt ígérethez, életprogramhoz haláláig hű maradt. Amikor hazájától távolra kényszerült, ezt az érzést művei kiáltották világgá: a Concerto, a 3. zongoraverseny.

Merítsünk erőt a meg nem alkuvó, az igaz ügyekért harcoló és igazi értékekre törekvő ember példájából.

Próbáljunk meg Bartókhoz méltóan ünnepelni – és élni.

(A Fidelio Magazin 2006. márciusi számának Prelűdje)