Etelka, Aletta

Le sacre du printemps

2006.03.27. 00:00

Programkereső

…azaz a „tavasz megszentelése, vagy ha úgy tetszik, „tavaszünnep” Szokatlan műfajú írás megfogalmazására kaptam biztatást a szerkesztőktől. Koncertekről és új kulturális létesítmény felavatásáról kellett egyszerre szólnom, kissé átlépve a műfaji kereteken. Már a címadással is bajban voltam, de aztán Stravinsky volt segítségemre egy kölcsön erejéig.
cf6f9598-1455-4971-9b98-d4749721d251

Essék tehát szó tavasz legnagyobb debreceni eseményéről, a Kölcsey Központ átadásáról, s azokról a biztatóan emlékezetes koncertekről, melyek a már megnyitást követően igazolták az építők-építtetők szándékait. Debrecen város vezetői az egykori – s azóta lebontott – művelődési központ helyére a 21. század igényeinek megfelelő épületegyüttest képzeltek el, melynek központi egysége kongresszusok, hangversenyek, nagyszabású bálok rendezéséhez teremt ideális helyszínt. Ehhez kapcsolódnak majd a rövidesen átadásra kerülő épületszárnyak, melyek egy négycsillagos szállodának és egy modern művészeti múzeumnak fognak otthont adni. Mindez a cívisváros szívében, a Református Kollégium és a Déri Múzeum közvetlen szomszédságában.

Debrecen annak ellenére, hogy nem jutott az áhított Európa Kulturális Fővárosa címhez, dicséretes módon megvalósítani igyekszik azokat a nagyszabású terveket, melyek pályázatának gerincét képezték, s mindezt nagy százalékban helyi szakemberek szellemi is fizikai erejének felhasználásával. A Kölcsey Központ nagyterme alaphelyzetében 750 főnyi közönség befogadására alkalmas, de a mellette elhelyezkedő szekciótermekkel egybenyitva 1100 személyesre bővíthető. (Mindehhez járul még egy kiállítóterem és egy bálterem is) A nagyterem hangzásképe egy elektroakusztikai rendszer segítségével a különböző műfajok kívánalmainak megfelelően módosítható. A debreceniek már a hivatalos megnyitást követő napokban élénk érdeklődést tanúsítottak a létesítmény iránt. Nem kétséges, hogy a kezdeti lelkendező és a fanyalgó vélemények hangoztatása után a többség megegyezik majd abban, hogy a – Kováts András tervezte – debreceni hagyományokba illeszkedő elegáns épület világszínvonalú, s méltó otthonává válhat a régió művészeti és szellemi életének.

A hivatalos átadás után az első „igazi” nagy rendezvény – egyben a Debreceni Tavaszi Fesztivál nyitánya – Schiff András Beethoven-szonátaestje volt a Kölcseyben. Nem emlékszem, hogy valaha is ilyen népes közönséget vonzott volna szóló zongorakoncert Debrecenben. Az elmúlt évtizedekben világhíressé lett művész mintaszerűen szerkesztett programmal lépett a színpadra. Az emelkedő opusz-számok, illetve a hangnemi kapcsolódások képezték műsorszerkesztésének alapját. Már a nyitó op. 54-es F-dúr szonátában, majd az Appassionatában megtapasztalhattuk Schiff páratlanul letisztult, pózmentes játékát. Billentése és szólamvezetése rendkívül árnyalt, dinamikai skálája egyedülállóan széles, melyet sok pályatársától eltérően nem a fortissimo hangzások irányába tágít, hanem a bensőséges, halk megszólalások felé. Ezáltal különös, érzékeny kapcsolatot alakított ki közönségével, mely példás figyelemmel (és fegyelemmel) követte játékát. A Kölcsey Központ koncertterme Schiff András véleménye szerint is igen jól vizsgázott, hiszen a lehetséges akusztikai korrekciók nélkül is remekül érvényesült a – szokása szerint – magával hozott Steinway és Bösendorfer hangszerek hangja a nézőtér minden pontján.

A szünet után megszólaltatott magasabb opusz-számú szonáták szuggesztív tolmácsolása végképp magával ragadta a publikum figyelmét. Egyedülálló élmény volt megfigyelni, hogy Schiff az egymást követő szonátatételek kapcsolását milyen mesteri módon oldja meg, egy pillanatra sem lazítva saját és közönsége koncentrációján. Eshetősége sem merült fel, hogy valaki beletapsoljon vagy belemozogjon a tételek közti szünetekbe, olyan szoros volt a szellemi és érzelmi kontaktus a szólista és a közönség között. Alighanem Schiff András is jól érezte magát ebben a közegben, mert ráadásaival szokatlanul bőkezűen bánt. A Beethoven szonáták után csakis Schubert darabjai következhettek, majd Bach, végül egy ihletett Chopin-noktürn.

Néhány nappal később a Kölcsey Központ bálterme is magasrendű élményt jelentő eseménynek adott otthont. Tony Lakatos és barátai – köztük Szakcsi Lakatos Béla és a nemrég felfedezett énekesnő, Szalóki Ági – mutatták be „Gipsy colours” című új felvételüket. Nagy érdeklődés övezte ezt a koncertet is, s ahogyan Schiff fellépése etalon lehet a „ház” további programjai szempontjából, most a jazzvilág kiválóságai is letették névjegyüket. Valamennyien fantáziagazdag muzsikusok, akik mesterien integrálták stílusukba a cigány folklór elemeit. Kiválóan felépített programjukban virtuóz improvizációknak, énekszólóknak tapsolhattunk, s Rostás Csaba bravúros tánc ritornelljei csak fokozták a hatást.

A két különböző műfajú, de egyformán világszínvonalú hangverseny méltó és nagy reményekre jogosító felszentelése volt a Kölcsey Központ épületének. Ha ez a magas minőségi igény fogja jellemezni a Főnix Rendezvényszervező Kht. által működtetett intézmény további tevékenységét, akkor hamarosan nemcsak a keleti régió, hanem országunk egyik legrangosabb kulturális helyszínévé válik.