Pandora, Gabriella

Interjú Christopher Hogwooddal

2006.04.04. 00:00

Programkereső

A neves angol karmesterrel Galamb Zoltán beszélgetett a Christopher Hogwood vezette Kammerorchester Basel Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megszervezett zeneakadémiai vendégszereplése előtt.
4f88efb1-3b0f-4ec9-8129-0bf5fe4c5b10

- Önt a régi zene legkiválóbb autentikus előadói között tartják számon, aki évtizedek óta készít felvételeket úgynevezett „kortárs” zeneszerzők műveiből is, ám ezek többnyire valamiféle barokkos vagy klasszicista hatást mutatnak. Úgy véli, hogy Bartók zenéje is ebbe az utóbbi kategóriába sorolható?

- Lehetséges. És nem is tartanám jellemzőnek magamra, hogy különösebben sok „kortárs” zenét adnék elő. Úgy vélem az a zene, amit a huszadik századi repertoárból kiválasztok nem igazán „kortárs”, hiszen idén százhuszonöt éve, hogy Bartók megszületett. Elsősorban összefüggéseket igyekszem találni a barokk, a neo-barokk, a klasszicizmus és a neo-klasszicizmus között, és ehhez fölöttébb hasznosnak és érdekesnek találom Paul Sacher baseli tevékenységének tanulmányozását, mivel olyan műveket rendelt, amelyek beleillenek ebbe a témakörbe. Így kifejezetten a húszas, harmincas és negyvenes évek komponistái érdekelnek: Martinu, Sztravinszkij, Honegger, Hindemith, és próbálok olyan kompozíciókat kiválasztani a repertoárjukból, amelyek beilleszthetők ebbe a kontextusba. Ez többnyire kamarazenekarra írott műveket jelent. Nem adnám elő ugyanazon az estén a Csodálatos mandarint egy concerto grosso mellett, mivel nincs köztük túlzottan sok kapcsolat... Arról viszont, amit ma műsorra tűztünk, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című darabról, ami egy kilenc perces fúgával indul, azonnal tudni, hogy szorosan kapcsolódik a tizennyolcadik századhoz.

- Egy interjúban utalást tett annak lehetőségére, hogy lemezre rögzítené a Mikrokozmosz klavikordon előadott változatát. Még mindig fontolgatja ezt?

- Igen. Éppen egy klavikord-sorozaton dolgozom, aminek a „Titkos”-sorozat címet adtam, ugyanis senki sem ismeri, senki sem hallott még róla, mintegy a csend leple borítja. Az egyik javaslat az volt, hogy készítsek egy modern albumot klavikordra írt darabokból, amihez olyan zenéket is kiválaszthatunk, mint a Mikrokozmosz, amiről köztudott, hogy maga Bartók is jóváhagyta, hogy más billentyűs hangszeren is eljátsszák. Úgy hiszem, sokan tisztában vannak vele, hogy már előadták csembalón. Én egyfajta válogatást vennék fel. És találtam még más magyar zeneműveket is, amelyeket billentyűs hangszerre, úgy értem, tetszés szerint választható billentyűs hangszerre írtak, és úgy gondoltam, készíthetnék egy válogatást azokból a művekből, amelyeket a huszadik században komponáltak erre a viszonylag ritkán hallható hangszerre.

- Mely magyar zeneszerzőkre gondolt?

- Megpróbálom felidézni a neveket. Ezeket a darabokat többségében még akkoriban gyűjtöttem össze, amikor Prágában tanultam, szóval mindez meglehetősen régen történt. Az egyiknek a címe: „Az elvarázsolt kert”, egy másik pedig… az igazság az, hogy nem jut eszembe. De mind megtalálható a speciális katalógusomban, amin a „Lehetséges modern klavikord-darabok” felirat áll.

- Mesélne egy keveset a Bázeli Kamarazenekarhoz fűződő kapcsolatáról? Mostanában ugye Copland- és Barber-műveket rögzített lemezre velük?

- Igen, és Sztravinszkijt, Brittent, Tippettet és még sokakat. Honeggert, Martinut... Alapjában véve meghívtak a zenekarhoz, úgy hat éve, én pedig azt javasoltam nekik, hogy a Paul Sacher Stiftung [a Paul Sacher megrendelésére készült művek kéziratainak bázeli archívuma] repertoárjából kiválogatott darabokból állítsuk össze a saját koncertműsorunkat – és az abban található művek, amiket ő maga rendelt meg, éppen olyanok, mint amilyenek például a ma este elhangzó darabok is. Mindez jól kapcsolható Bázelhez, és úgy vélem, hogy koncertdarabként jól illenek a barokk és klasszikus művekhez, és így valami érdekeset nyújthatunk a közönségnek.

- Szándékozik még felvételeket készíteni az Academy of Ancient Music-kal is?

- Mostanában már nem sokat dolgozom velük, mert úgy érzem, harmincöt év épp elegendő volt, persze koncerteken alkalmanként még fellépek az együttessel, de hangfelvételt nem túl sokat készítünk együtt. Azt hiszem összességében közel háromszáz albumot vettem fel a zenekarral, és ha lehetőséget kapok a lemezkészítésre, mostanában jobban érdekelnek az olyan zenék, mint a Sacher-repertoár, valamint Mendelssohn, akinek jelenleg több művét is kiadásra készítem elő, Sztravinszkij, akinek a művei közül szintén sokat rendezek sajtó alá, és rengeteg darabján dolgozom, és Martinu, akit mindig is fölöttébb kedveltem, továbbá olyasmik, mint a klavikord-repertoár, amit mindig is elhanyagoltam.

- Elégedett az Academy of Ancient Music újabb felvételeivel, amelyeket más művészekkel készített a zenekar?

- Igen, úgy vélem, nagyon jók. Úgy tűnik továbbra is rendkívül fantáziadúsak, különösen azok a felvételek, amelyeken kórussal, a King’s College, a St. John’s College vagy a New College kórusával együtt szerepelnek. Izgalmasak és nagyon változatos termésnek számítanak.

- Milyen más tervei vannak a jövőbeli felvételeket és koncerteket illetően?

- A terveim jelentős része mostanában inkább a tanítással, a sajtó alá rendezéssel és az írással kapcsolatos, és rengeteg a munkám. Úgy érzem, az időm ötven százalékát zeneelméleti és zenetanári tevékenységgel kell töltenem. Mendelssohn nyitányain, szimfóniáin, Sztravinszkij-műveken és rengeteg Martinu-művön dolgozom, az új Philipp Emanuel Bach-kiadás elnöke vagyok, és rengeteg billentyűs zenét rendezek sajtó alá, mint például a „Fitzwilliam Virginal Book”-ot és Purcell billentyűs darabjait. Ezek mind olyan munkák, amik otthon, a négy fal között tartanak.