Pandora, Gabriella

"Teljes erőbedobással játszom"

2006.04.07. 00:00

Programkereső

Holnap este, a Zeneakadémia nagytermében szólóestet ad Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész. A harminckét éves, sokszoros versenygyőztes, világjáró muzsikust pályájáról, külföldi felkéréseiről és az új Mozart-lemezeiről kérdeztük.

– Zeneakadémiai szólóestjének műsorán – Schubert és Liszt egy-egy kompozíciója mellett – nagyon ritkán hallható darabok, Liszt Ferenc dalátiratai szerepelnek. Hogyan talált rá erre a repertoárra?

– Az évente egy-két zeneakadé-miai szólóest, amelyre lehetőségem nyílik, mindig mérföldkő a pályámon. Úgy érzem, a hely szelleme, rangja, varázsa, történelme kötelez, s ennek a repertoárválasztásban is meg kell mutatkozni. Liszt Ferenc nagyon hitt a zongora mint "énekhangszer" erejében, és ez vezette el a dalátira-tokhoz. Sohasem öncélúan variálta az eredeti textúrát, mindig az adott dal jelentéséből indult ki. Úgy érzem, az átírt dalok gazdagodtak, színesedtek Liszt munkája nyomán, s ezek a kompozíciók a zongorairodalomnak is teljes értékű darabjai.

– Milyen arányt képviselnek koncertjei között a szólóestek, és mennyi ideje, energiája marad a kamarazenére?

– A szólóesteket tartom a legfontosabbnak; ebben a nagyon személyes előadási formában van a legtöbb mondanivalóm. Mostanában nagyjából ugyanannyi felkérést kapok szólóestre, mint zongoraversenyek megszólaltatására. A kamarazenélésre sajnos tényleg nem jut elég időm: ezért is nagy élmény egy-egy olyan koncert, mint az a Bartók-est, amelyet a tavaszi fesztiválon adtunk az Angelika Leánykarral.

– A fiatal zongoristák gyakran panaszkodnak, hogy nincs elég felkérésük, beszűkültek a fellépési lehetőségek. Ez önre aligha igaz…

– Valóban rengeteg koncertmeghívásom van. Mivel nekem nincsenek fontos és kevésbé fontos koncertek, mindig teljes erőbedobással játszom, és ez a szoros időbeosztás meglehetősen fárasztó.

– Korábban az év felét Finnországban töltötte: Helsinkiben tanult, sokat koncertezett, fesztiválokon vett részt. Megmaradt ez a finn kapcsolat?

– Finnországba mostanában ritkábban megyek, de az év felét most is külföldön töltöm. Egy koncertező zongoraművész esetében ez szerintem normális, egészséges arány.

– Egy nemzetközi szinten is sikeres hangszeres szólistánál előbb-utóbb felvetődik, hogy komponáljon, vezényeljen, esetleg tanítson vagy mesterkurzusokat tartson. Ön hogy áll ezekkel?

– Gyerekkorom óta sokat improvizálok, ez az első lépés a zeneszerzés felé. Mostanában az is előfordul, hogy lejegyzem a rögtönzéseimet, de ez azért még nem nevezhető komponálásnak. A vezénylést is kipróbáltam már, és úgy érzem, nem áll távol tőlem ez a kifejezési forma, de egyelőre nincsenek karmesteri terveim, mert a zongorázásra koncentrálok. Időnként tartok kurzusokat – legutóbb például Sopronban –, de rendszeres tanításra nincs időm.

– Viszonylag ritkán készít lemezt, most viszont rögtön kettőt is kiadott a Liszt Ferenc Kamarazenekarral…

– Sokat dolgoztam már velük, de úgy érzem, nem eleget. Rolla János fantasztikus muzsikus, stúdióban és koncerten is óriási élmény vele és a megfiatalodott, de a régi értékeihez ragaszkodó Liszt Ferenc Kamarazenekarral együtt zenélni. Az egyik lemezen két Mozart-zongoraversenyt játszunk, a másikon pedig egy zongoraverseny mellett Mozart fuvola- és fagottversenyműve szólal meg, a testvéreim előadásában. Mindkét CD-t én finanszíroztam, s azt hiszem, az évtized legrosszabb üzletét kötöttem. A lemezek terjesztése sincs igazán megoldva, de mégis nagyon boldog vagyok, hogy megszülettek.

– Májusban egy újabb fontos koncertre készül: a bécsi Musikvereinssaalban lép fel. Mi lesz ennek a hangversenynek a sajátossága?

– Chopin La ci darem variációi mellett egy 20. századi darabot, Lutoslawski variációsorozatát játszom a Bécsi Rádiózenekarral. Bár eddig viszonylag ritkán játszottam 20. századi és kortárs darabokat, ez a Lutoslawski-mű nagyon jó zene, és nekem is nagy élmény, akárcsak néhány éve Petrovics Emil tanár úr Zongoraversenye volt.

– Nagy nemzetközi tapasztalattal bíró művészként milyennek látja a magyar zeneéletet?

– Ellentmondásos a kép. Egyfelől gyors romlást látok, aminek az az oka, hogy a globalizáció, a modern tömegmédiumokból áradó erőszak hatására az emberek lelkülete durvul, s ezért nincs igényük a zenére. Másfelől viszont gyakran tapasztalom, hogy az embereknek már elegük van ebből, s ismét az igazi értékek felé nyitnak. Nagy kérdés, hogy megfordul-e a mostani negatív trend.

Pályakép

Bogányi Gergely 1974-ben született. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a helsinki Sibelius Akadémián és a blooming-toni Indiana Universityn végezte, Baranyay László, Rados Ferenc, Matti Raekallio és Sebők György irányításával. Az elmúlt tíz évben számos nemzetközi verseny – köztük az 1996-os budapesti Liszt Ferenc-zongoraverseny – győztese volt. Repertoárjának középpontjában a 19. század zenéje, Liszt és Chopin művészete áll. 2000-ben Liszt-díjjal, tavaly Kossuth-díjjal tüntették ki.