Valér

La Betulia liberata – avagy a Mozart-évforduló Bécsben

2006.06.03. 00:00

Programkereső

Vajon mit szólna Mozart, ha 2006 tavaszán az osztrák fővárosba tévedne? A jelenleg is zajló Wiener Festwochen óriásplakátjának tervezői talán éppen ezt próbálták elképzelni: a városszerte látható hatalmas Mozart-portré szemei ugyanis fennakadtak, mintha a komponista nagy sóhajjal ezt mondaná: „Ez már nekem is sok!“

Az ötletes reklám valószínűleg a minden szinten zajló Mozart-ünneplésbe lassan belefáradó közönség reakciójára (is) épít, ugyanis a 250. születésnapot Bécsben a lehető legnagyobb alapossággal szervezték meg és bonyolítják le. Az Operánál lévő információs központot és a Calling Mozart elnevezésű, a komponista életéből érdekes epizódokat azok eredeti helyszínén felvillantó utcai pultokat gyakorlatilag lehetetlen elkerülni, de aki kicsit is jobban érdeklődik, a legkülönbözőbb rendezvények, kiadványok, kiállítások és persze koncertek, operaelőadások végeláthatatlan sorozatával találja magát szemben.

Nikolaus Harnoncourt és együttese, a Concentus Musicus Wien az óriási kínálatban nyilvánvalóan különlegességet akart felmutatni, amikor a múlt hétvégén az ünnepelt egy kevésbé ismert, viszonylag korai darabját tűzte műsorára. Nem tudom, hogy az érdeklődés elsősorban a karmesternek, az együttesnek, a szólistáknak, a darabnak, netán a szerzőnek vagy éppen mindegyiküknek egyszerre szólt, de az 1771-ben komponált La Betulia liberata című oratóriumot két egymás utáni este teljesen telt ház előtt játszották a Musikverein nagytermében.

A kérdés, hogy vajon a tizenöt éves Mozart darabja számot tarthat-e egyáltalán a nagyközönség érdeklődésére, számomra szerencsére már a nyitány alatt érvényét vesztette: a Pietro Metastasio szövegére komponált La Betulia liberata zenei sokszínűsége, kidolgozottsága, de főleg közvetlen drámaisága miatt jóval több, mint zenetörténeti érdekesség – inkább a szerző komoly és meggyőző erőpróbájaként kell számon tartanunk. A különleges formájú, háromrészes d-moll nyitány nemcsak a mű, hanem a zenekar kvalitásai felől sem hagyott kétséget: Harnoncourt muzsikusain az egész darab során a Mozart-játék hatalmas rutinja és az interpretáció frissessége egyszerre volt érezhető – ebben a közegben a néhány technikai pontatlanság sem hatott zavarónak.

0bd8ca2b-1754-4db3-9d21-5efc0c291595

A bibliai Judit történetét feldolgozó kétrészes azione sacra, vagyis „vallásos opera“ előadásához a nemzetközi élmezőny Mozart-énekeseit hívták meg. A válogatás többségében igen szerencsés volt: Eva Liebau csillogó és hajlékony szopránja, Elisabeth von Magnus magabiztos fellépése és Franz-Josef Selig öblösen zengő, mégis tudatosan kontrollált basszusa mind az előadás fényét emelte. Az Amitalt megszemélyesítő Luba Orgonásova az előkelő hölgy szerepében valóban nemesen énekelt; nagyformátumú alakítását a második rész bűnbánó áriájában a vonóskar pazar kísérete még jobban kiemelte. A két estén két különböző tenort hallhattunk: Werner Güra inkább intellektuális megközelítésével, míg Jeremy Ovenden érzelmi töltésével tűnt ki Uzija rendkívül virtuóz szerepében. Az előadás sikeréért a legtöbbet Marijana Mijanovic tehette volna: az általa megszemélyesített Judit ugyanis három árián kívül két terjedelmes, zenekar-kíséretes recitativóban is szóhoz jut. Ez utóbbiak közül a második, melyben Judit az ellenséges Holofernesz meggyilkolását beszéli el, a Mozart-mű zenei csúcspontjának tekinthető, annyira, hogy talán a darabból kiragadva, önálló jelenetként is megállná a helyét. Sajnos a szerb származású énekesnő sem hangilag, sem művészileg nem tudott megfelelni a szerep kihívásainak. Szép tónusú, imponálóan telt mélységekkel bíró altja nem bizonyult elég erőteljesnek, és ugyan előadásában felbukkantak érdekes ötletek, személyiségének folyamatos jelenléte és szerepének következetes megformálása mindkét este hiányzott; teljesítménye kollégáihoz képest sápadtnak hatott.

A cselekményben aktív szereplőként résztvevő kórus megszólalásai közül azt a kettőt találtam a legizgalmasabbnak, ahol Mozart szólistával állítja párbeszédbe az együttest. Az egyik az első részben a Pieta, se irato sei kezdetű ária, melyben Uzija szavaira reflektál a Betulia lakóit megtestesítő kórus, a másik a mű zárótétele, melyben a refrénszerűen visszatérő kórus-strófák között (amelyek zenekari kísérete minden alkalommal más és más) Judit hálaadó énekét hallhatjuk. A közreműködő Arnold Schoenberg Chor a változatos karaktereket és textúrákat pontosan és érzékletesen szólaltatta meg.

A nem minden tekintetben makulátlan, ám feltétlenül inspiráló és figyelemreméltó koncertek után nemcsak a közönség tapsolhatott lelkesen, de minden bizonnyal maga a szerző is – talán nem egészen felhőtlen, de az említett plakáténál mindenképp barátságosabb arccal – gratulált volna az előadóknak.

A vasárnapi hangverseny felvétele 2006. június 4-én este fél nyolckor hallható lesz az Osztrák 1-es rádió műsorán: http://radio.orf.at.

(2006. május 27., 28. Bécs, Grosser Musikvereinssaal; Mozart: La Betulia liberata, KV 118; Km.: Luba Orgonásova, szoprán (Amital); Eva Liebau, szoprán (Cabri/Chabrisz); Elisabeth von Magnus, mezzoszoprán (Carni/Charmisz); Marijana Mijanovic, alt (Giuditta/Judit); Werner Güra, tenor (Ozìa/Uzija-május 27.); Jeremy Ovenden, tenor (Ozìa/Uzija-május 28.); Franz-Josef Selig, basszus (Achior). Concentus Musicus Wien, Arnold Schoenberg Chor; vez: Nikolaus Harnoncourt)