Árpád

In memoriam Ligeti György

2006.06.23. 00:00

Programkereső

A huszadik századi zene egyik legnagyobb alkotója, Ligeti György vett örök búcsút tőlünk a közelmúltban. Nyolcvanharmadik születésnapja után nem sokkal a zene városában, Bécsben érte a halál, amely hosszan tartó és súlyos betegség után szólította el őt. Öröksége, amit ránk hagyott ajándék, forrás és tanulság.

Ligeti György 1923. május 28-án született Dicsőszentmártonban (ma Tirnaveni) magyar zsidó szülők gyermekeként. 1941-43 között a kolozsvári konzervatóriumban tanult Farkas Ferencnél, 1945-49-ig pedig a budapesti Zeneakadémián szintén Farkasnál, valamint Veress Sándornál, Járdányi Pálnál és Bárdos Lajosnál. Nem sokkal később létrehozta mikropolifóniának nevezett szerkesztésmódját, amely zeneművei egyik legalapvetőbb elemévé vált. Korai művei, mint pl. az "Éjszaka - Reggel" című a cappella kórusmű, illetve első, nyugaton is sikeres munkája az "Apparitions" már jól példázza rendkívül egyéni stílusát.

1956 decemberében, a forradalom után művészi és politikai okokból elhagyta az országot. Kölnben, a Nyugat-Német Rádió elektronikus zenei stúdióiban szabadúszóként végzett munkája során 1987-58 között részletesen tanulmányozta Karlheinz Stockhausen, Mauricio Kagel és Pierre Boulez munkásságát; hatásuk 1958-as "Artikulation" című munkájában figyelhető meg.

Az "Artikulation" és a nagyzenekarra írt, 1961-es "Atmospheres" azonnal meghozta számára az ismertséget a nyugat-európai zenei életben. Miután hosszú ideig tanított különböző országokban, végül a hamburgi Musikhochschuléban lett professzor, ahol 1973-tól 1989-ig zeneszerzést tanított. 1974-től 79-ig komponálta egész estés színpadi darabját, a "Le Grand Macabre"-ot, amely Michel de Ghelderode meséjét veszi alapul. Komplex poliritmikus zeneszerzési technikája képezte alapját azon műveinek, amelyeket az 1980-as és 1990-es években írt (ide tartozik például az "Etudes pour piano", amelyet 1985-ben kezdett írni, a "Concerto for piano and orchestra", amely 1985 és 1988 között készült, a "Concerto for violin and orchestra", amely 1990-1992 között született, és a "Sonata for viola solo", mely 1991-199 között keletkezett).

Ligeti számos díj, kitüntetés és cím birtokosa volt, amelyek művészi, tanári és - egy teljes generáció tanúsítja - mentori kiválóságát bizonyítják. Tagja volt egyebek közt a Hamburgi Szabad Művészeti Akadémiának és a Bajor Művészeti Akadémiának, 1974-től az Order "Pour le mérite" of Science and Art birtokosa volt. 1988-ban Párizsban a Commandeur dans l´Ordre National des Arts et Lettres cím birtokosa lett. Szintén 1988-ban kapta a "Prix de composition musicale de la Fondation Prince Pierre de Monaco" elismerést. 1991-ben a Balzan Foundation and the Praemium Imperiale zenei díját ítélték neki, 1993-ban Ernst-von-Siemens zenei díjjal jutalmazták, 1996-ban pedig az UNESCO-IMC (International Music Council) zenei díját érdemelte ki. 1997-ben a Román Akadémia tiszteletbeli tagjainak sorába lépett. A Párizsi Művészeti Akadémia "Associé étranger"-vé, azaz tiszteletbeli taggá nevezte ki 1998-ban. 2000 október 9-én megkapta a Sibelius-díjat a helsinki Jenny és Antti Wihuri Alapítványtól, 2001-ben pedig a Kyoto-díjat adományozták neki életművének elismeréseként.

Ligeti zenéje

A totalitárius Magyarországon egy zeneszerző vagy a cenzúrának, vagy az íróasztalfióknak írt. Ligeti műveiben is megfigyelhető ez a két kategória, bár a határ kissé elmosódott (mit szóltak vajon a cenzorok a pl. Pápainé kisszekund-zárásához?). Első művei erős Bartók-hatást mutatnak (megjegyzendő: Bartók nem folklorisztikus művei nem voltak népszerűek cenzori körökben). A korszak legfontosabb művei (Musica ricercata, 1. vonósnégyes, Éjszaka-Reggel) útkeresésként, a saját nyelv kialakításáért, a saját eszközök kifejlesztéséért vívott küzdelemként is felfoghatók.

Az elektronikus zenével végzett kísérleteinek eredményeképp szakított azzal a fölfogással, hogy a zenét diszkrét hangokból összerakott dallamokból-akkordokból állítsa össze; ehelyett egy képlékeny hangmassza mozgatására koncentrált. Ebben az összefüggésben persze értelmüket vesztik az olyan fogalmak, mint dallam, ritmus, metrum, harmónia; helyettük az válik lényegessé, hogyan mozog a "massza" a hangmagasság, hangerő, hangszín terében: homogén vagy heterogén módon, tágul vagy szűkül, ritkul vagy sűrűsödik, esetleg dinamikus egyensúlyban van (miközben a belső mozgás nagyon is élénk).

c27e888a-751c-4730-bf8e-26ac7e71ed2b

A mikropolifónia teoretikus szigora - amely szerkesztésmódban a lejegyzés a precíz kivitelezhetőség végett hagyományos, de az ütemvonalak nem a metrikai rendet szolgálnak, csak az előadók szinkronizációját, s az egyes szólamok dallamai nem önállóak, csak a nagy egész részeként léteznek - később oldódik; a Requiem zárótételétől kezdve egyre nagyobb szerepet kap az önálló dallam; a Lux aeternában formaépítő szerepet kapnak bizonyos akkordok; az orgonaetűdök és a Continuum lassú akkordváltásokkal operál. A '70-es évek közepén, a kétzongorás daraboktól kezdve fontos szerepet kap Ligeti zenéjében a metrika (általában bonyolult polimetrika; e tekintetben fontos inspirációt jelentett Nancarrow zenéje és bizonyos afrikai népzenék). A '80-as évektől pedig megjelennek a harmóniák: hagyományos tercépítkezésű hármas- és négyeshangzatok, nem tonális akkordfűzéssel. A legtisztább példa erre a King's Singersnek írott Nonszensz madrigálok című mű.

Utolsó befejezett, 2000-ben bemutatott műve a Weöres Sándor verseire írott Síppal, dobbal, nádihegedűvel című kompozíció, amelyet kifejezetten az Amadinda Ütőegyüttesnek készített.

Ligeti Györgytől 2006. június 26-án, hétfőn 11.00 órától a bécsi központi temető ünnepi csarnokában (Simmeringer Hauptstrasse 337.) vesznek búcsút rokonai, barátai.

 
bcb56859-e1db-4848-8cbc-bed6d5de694c
 

Forrás, képek: www.gyorgy-ligeti.de, Wikipédia, Magyar Rádió Kincsestár (http://kincsestar.radio.hu)

Műveinek jegyzéke

INDULÓ 1942 zongoramű

ALLEGRO 1943 zongoramű

POLIFON ETŰD - ALLEGRO COMODO 1943 zongoramű

BETLEHEMI KIRÁLYOK/DIE KÖNIGE IN BETHLEHEM/KINGS IN
BETHLEHEM 1946 kórusmű

BUJDOSÓ/BEDRÜCKUNG/DEJECTION 1946 kórusmű

IDEGEN FÖLDÖN/IN DER FREMDE/FAR FROM HOME 1946 kórusmű

HÚSVÉT/OSTERN/EASTER 1946 kórusmű

MAGÁNY/EINSAMKEIT/SOLITUDE 1946 kórusmű

MAGOS KŐSZIKLÁNAK/DEM FEWALTIGEN FELS/FROM A HIGH MOUNTAIN ROCK 1946 kamaramű

HÁROM WEÖRES-DAL 1947 vokális zene

CAPRICCIO Nr. 1 - INVENTION - CAPRICCIO Nr. 2 1948 zongoramű

RÉGI MAGYAR TÁRSASTÁNCOK 1949 kamaramű

ANDANTE UND ALLEGRETTO 1950 kamaramű

BALADA SI JOC/BALLADE UND TANZ/BALLAD AND DANCE 1950 kamaramű

BALLADE UND TANZ 1950 kamaramű

KÁLLAI KETTŐS/DOPPELTANZ AUS KÁLÓ/DOUBLE-DANCE FROM KÁLLÓ 1950 kórusmű

LAKODALMAS 1950 kórusmű

NÉGY LAKODALMI TÁNC/VIER HOCHZEITSTÄNZE/FOUR WEDDING DANCES 1950 vokális zene

Sonatina 1950 zongoramű

Három lakodalmi tánc 1950 zongoramű

CONCERT ROMANESC 1951 zenekari mű

FÜNF STÜCKE 1951 zongoramű

HAJ, IFJÚSÁG/HOJ, DIE JUGEND/OH, YOUTH 1952 kórusmű

HORTOBÁGY 1952 kórusmű

KÉT KÁNON/ZWEI KANONS/TWO CANONS 1952 kórusmű

ÖT ARANY-DAL 1952 vokális zene

EIGHT PIECES from Musica ricercata 1953 mű szólóhangszerre

INAKTELKI NÓTÁK/LIEDER AUS INAKTELKE/SONGS FROM INAKTELKE 1953 kórusmű

MUSICA RICERCATA 1953 zongoramű

PÁPAINÉ 1953 kórusmű

RICERCARE 1953 mű szólóhangszerre

SECHS BAGATELLEN 1953 kamaramű

SONATE für Violoncello solo 1953 mű szólóhangszerre

Streichquartett Nr. 1 - Metamorphoses nocturnes 1954 kamaramű

ÉJSZAKA - REGGEL/NACHT - MORGEN/NIGHT - MORNING 1955 kórusmű

MÁTRASZENTIMREI DALOK/LIEDER AUS MÁTRASZENTIMRE/SONGS FROM MÁTRASZENTIMRE 1955 kórusmű

GLISSANDI 1957 Elektroakusztikus zene

ARTIKULATION 1958 Elektroakusztikus zene

APPARITIONS 1959 zenekari mű

ATMOSPHERES 1961 zenekari mű

FRAGMENT 1961 kamaramű

TROIS BAGATELLES 1961 zongoramű

AVENTURES 1962 vokális zene

POEME SYMPHONIQUE 1962 egyéb

VOLUMINA 1962 mű szólóhangszerre

NOUVELLES AVENTURES 1965 vokális zene

REQUIEM 1965 kórusmű

KONZERT FÜR VIOLONCELLO UND ORCHESTER 1966 mű szólóhangszerre

LUX AETERNA 1966 kórusmű

LONTANO 1967 zenekari mű

CONTINUUM 1968 mű szólóhangszerre

Streichquartett Nr. 2 1968 kamaramű

ZEHN STÜCKE FÜR BLÄSERQUINTETT 1968 kamaramű

RAMIFICATIONS 1969 kamaramű

ZWEI ETÜDEN FÜR ORGEL 1969 mű szólóhangszerre

KAMMERKONZERT 1970 kamaramű

MELODIEN 1971 zenekari mű

DOPPELKONZERT 1972 mű szólóhangszerre

CLOCKS AND CLOUDS 1973 kórusmű

SAN FRANCISCO POLYPHONY 1974 zenekari mű

SECHS MINIATUREN 1975 kamaramű

MONUMENT-SELBSTPORTRAIT-BEWEGUNG 1976 zongoramű

RONDEAU 1976 színpadi mű

3 darab két zongorára 1976 zongoramű

GRAND MACABRE, LE 1977 színpadi mű

HUNGARIAN ROCK 1978 mű szólóhangszerre

PASSACAGLIA UNGHERESE 1978 mű szólóhangszerre

SZENEN UND ZWISCHENSPIELE 1978 kórusmű

DREI PHANTASIEN 1982 kórusmű

HOMMAGE A HILDING ROSENBERG 1982 kamaramű

TRIO 1982 kamaramű

MAGYAR ETÜDÖK/UNGARISCHE ETUDEN/HUNGARIAN STUDIES 1983 kórusmű

ETUDES POUR PIANO Premier livre 1985 zongoramű

GROSSE SCHILDKRÖTEN, DIE-FANFARE VOM SÜDCHINESISCHEN MEER 1985 mű szólóhangszerre

KONZERT FÜR KLAVIER UND ORCHESTER 1988 zongoramű

MYSTERIES OF THE MACABRE - FÜR TROMPETE UND KLAVIER 1988 kamaramű

MYSTERIES OF THE MACABRE - FÜR KOLORATURSOPRAN UND KLAVIER 1988 vokális zene

DER SOMMER 1989 vokális zene

MYSTERIES OF THE MACABRE - FÜR SOLO-TROMPETE IN C UND KAMMERORCHESTER 1991 kamaramű

MYSTERIES OF THE MACABRE - FÜR KOLORATURSOPRAN UND KAMMERORCHESTER 1991 vokális zene

KONZERT FÜR VIOLINE UND ORCHESTER 1992 mű szólóhangszerre

MYSTERIES OF THE MACABRE - FÜR SOLO-TROMPETE IN C UND ORCHESTER 1992 mű szólóhangszerre

MYSTERIES OF THE MACABRE - FÜR KOLORATURSOPRAN UND ORCHESTER 1992 vokális zene

NONSENSE MADRIGALS 1993 kórusmű

ETUDES POUR PIANO Deuxieme livre 1994 zongoramű

SONATE für Viola solo 1994 mű szólóhangszerre

PIECE ELECTRONIQUE NR. 3 1996 Elektroakusztikus zene

ETUDES POUR PIANO Troisieme livre 1998 zongoramű

HAMBURGISCHES KONZERT 1999 mű szólóhangszerre

SÍPPAL, DOBBAL NÁDIHEGEDŰVEL 2000 vokális zene