Árpád

Azért a víz az úr

2006.06.27. 00:00

Programkereső

A „barokk slágerek” sorában bizonyára a Négy évszaké az első hely. De alighanem a dobogó második fokára legalább ugyanilyen magától értetődően és ellentmondást nem tűrően kapaszkodna fel G. F. Händel Vízi- és Tűzijátékzenéje (1715/17 ill. 1749) – mondjuk Bach zenekari szvitjeivel vagy Brandenburgi versenyeivel holtversenyben –, melyeknek népszerűsége már-már vetekszik a sokat emlegetett Négy évszakéval.
c66a55f4-8706-416b-9d31-d72fe50fb2de

A hozzájuk fűzött anekdotákat betéve tudjuk, fanfárjaik fülünkben csengenek. Ennek megfelelően megszámlálhatatlan lemezfelvételt készítettek már eddig is ezekből a művekből, s minden bizonnyal fognak még ezután is, legyen bármennyire is vitatott e darabok mestermű volta. S amennyire emelkedettnek hatnak olykor ezek az alkotások, olyannyira populárisak is: arisztokratikusak és hatásvadászok, fennköltek és közérthetőek egyszerre. (Mi tagadás, nem állítják megoldhatatlan feladat elé a hallgatót – nem így a muzsikust sokszor.) De mindenekelőtt ünnepélyesek, hiszen nem akármilyen alkalmakra íródtak; őfelsége I. György temzei kirándulásait megédesítendő, valamint a köztudottan balszerencsésen végződött, az Aix-la-Chapelle-i békét ünneplő ceremóniára. Hát igen, azért a tűz az úr. No meg a víz, persze.

A kanadai barokk zene-játszás élcsapata, a Kevin Mallon vezette Aradia Ensemble rugaszkodott neki újfent, hogy e két rendíthetetlenül népszerű Händel-remeket lemezre rögzítse a Naxosnál (a kiadvány SACD és DVD Audio formában is kapható). A korábban legszívesebben a francia barokkban (Charpentier, Rameau) kutakodó Mallon most mintha célzottan Händellel „erősítene”, e cd mellett tavaly elkészült a Rinaldo-opera teljes stúdiófelvétele is.

A historikus zenei előadói praxis már jó ideje lerázta magáról régen oly markáns mozgalmi jellegét. Az egykor hippikülsőt öltő fenegyerekek mára tisztességben megőszült joviális öregurak lettek, súlyos tölgyfaasztalok lapján könyöklő tudorok, elfoglalt nagypapák – irdatlan bankszámlával. Az elsőgenerációs régizene-próféták, Harnoncourt, Gardiner, Brüggen, Norrington s még sorolhatnám, ma a szakma atyamesterei, akikhez a meghatottság könnyivel a szemében zarándokol a kezdő oboista. S hogy honnan érdemes egy új Vízi zene-felvételt megközelíteni? Talán éppen innen. Mallon második (harmadik?) generációs régizene-karmester. Kihez mérjük őt? Természetesen Gardinerhez, hisz ő maga is ezt szeretné. A kísérőfüzetbe beszúrt rövid jegyzetében a karmester felidézi, hogy annak idején együtt indult a fiatal manchesteri tanonc Mallon és a már megbecsült művész John Eliot Gardiner a Henry Watson Music Library-be, hogy belepillantsanak a Vízi zene egy 18. századi kottamásolatába. Ezt követően Gardiner 1991-ben vezényelte lemezre saját olvasatát a műből (a Tűzijátékzenéből bejátszása már 1983-ban készen volt a Philipsnél) az English Baroque Soloists közreműködésével. Ha hihetünk Mallonnak, az ő Händel-értelmezése éppen Gardineréből nőtt ki – ha hihetünk a fülünknek, nem biztos.

Pedig az Aradia Ensemble játéka egyes korábbi lemezek tapasztalatai szerint aligha volna képes megközelíteni a híres Gardiner-féle csiszoltságot, a hangszeres játék végtelen precizitását, a tökéletes kottahűséget, a lenyűgöző artikulációs pontosságot. Ez az, amiben Gardiner majd’ három évtizede szinte utolérhetetlen.

Az ír származású Kevin Mallon, a Le Concert Spirituel, a Tafelmusik és a Les Arts Florissants korábbi hegedűse azonban türelmesen kivárta a maga idejét. És úgy tűnik, 2005-re érett be az Aradia együttes is, hogy az örökzöld Händel-slágerek is dobozba kerüljenek. Merthogy tagadhatatlan, a felvétel időzítése igencsak szerencsés. Az Aradia Ensemble itt kifogástalan hangszeres produkciót nyújt. Az apróbb változtatások is jót tesznek a darabnak: a megszokottnál fürgébb tempók, bizonyos ritmushangszerek betoldása a táncos tételekbe, a fuvola szerepeltetése a Tűzijátékzene La Paix-ében megteszi a kívánt hatást. Levegős, választékos fafúvósállások, szép kürt- és trombitaszólók, tagoltan lélegző vonóskar, megbízható, kimunkált együttjáték, tömör hangzás. A felvétel helyszíne, a torontói Szent Anna templom tágas akusztikája kellemes atmoszférát teremt a sokat hallott művek számára. Kockázat nélkül megállapítható: az a lemez minden bizonnyal a legjobb, amit Mallon eleddig készített.
Balázs Miklós

(Händel: Water Music, Music for the Royal Fireworks; Aradia Ensemble, Kevin Mallon; Naxos 8.557764)