Valér

Éj királynője kerestetik

2006.06.28. 00:00

Programkereső

A laikus fejében a castingnál, avagy meghallgatásnál aligha lehet izgalmasabb a földön. Fő- és mellékszerepek dőlnek el ilyenkor, karrierek feneklenek meg végképp vagy szökkennek szárba, tehetségek bukkannak fel vagy kerülnek parkolópályára. Dráma minden ízében.

A valóság azonban lustább a képzeletnél. Az Erkel Színházban a novemberi Varázsfuvola bemutatójára keresnek koloratúr szopránokat az Éj királynőjének szerepére, de néhány címzetes magánénekest is meghallgatnak kisebb szerepek reményében.

Üresen tátongó székek a hatalmas teremben, egyetlen zongora a színpadon: a sivár környezet a laikusra lehangolóan hat, a jelentkezők, bár jóval rutinosabbak, nehezen leplezik izgatottságukat. Egy vidéki jelentkező harmadjára is nekifut a kiválasztott áriának, de a fránya F-hangok sehogy sem akarnak összejönni, pedig ezekkel eddig nem volt gond - szabadkozik. Van, aki három gyermek után térne vissza a színpadra, más viszont vidékről szeretne fölszerződni.

- Egy meghallgatás olyan, mint újra feltérképezni a már ismerős területet - magyarázza Győriványi Ráth György főzeneigazgató. Ilyenkor derül ki, kinek mennyit fejlődött a hangja, ismét bizonyíthatnak azok, akik valamiért kikerültek az operaszínházak vezetőségeinek látóköréből, és a fiatalok is - a szó legszorosabb értelmében - hallathatják hangjukat. A tíz jelentkezőből 5-6 potenciális Éj királynője mutatkozott be, de csak négyet szerződtetnek. Közülük is a már ismert, Ausztriában élő és éneklő Trubin Beátát és az eddig a kórusban éneklő Hertelendi Ritát emelte ki a zeneigazgató. Valamint egy budapesti és egy szegedi fiatal kap majd lehetőséget a novemberi Mozart-premieren.

A meghallgatás meghirdetése, vélheti a laikus, újabb viharokat kavarhat az amúgy is megtépázott budapesti Operában, hiszen a konkurenciát sehol sem fogadja szívesen a társulat. Ám a 15 éve tartó létszámstop miatt egyre több külső énekessel dolgozik a ház, és a legjobbak megtalálása, mint kitűzött cél, néha felül kell írja a szociális szempontokat.

- És melyik szempont fontosabb: a saját, esetleg kicsit már megkopott énekesek szerepeltetése vagy a valamiért házon kívül szorult tehetségek foglalkoztatása? - fogalmazza meg a dilemmát Győriványi.

S hiába gondolja úgy a laikus, hogy mégsem rohangálhat számtalan jobbnál jobb koloratúr szoprán kies hazánkban, az effajta meghallgatás is okozhat néha meglepetéseket. Hiszen így találták meg annak idején Rálik Szilviát és Perencz Bélát is, akik ma már a magyar operaélet meghatározó énekesei. Ráadásul a szülés után időnként érettebbé válik a hang, árulja el mosolyogva a zeneigazgató, amikor már képzeletben legyintenénk. S csak most sajnáljuk igazán a vidéki hölgy kihagyott F-jeit.