Pandora, Gabriella

A hét portréja: Járdányi Pál

2006.07.24. 00:00

Programkereső

Budapesten született 1920. január 30-án. Rendkívüli tehetség volt: gyermekkorában egyidejűleg tanult zongorát Kósa Györgytől, hegedűt Zathureczky Edétől és zeneszerzést Bárdos Lajostól.
e52cfb40-906f-42e8-ae11-fa11f7dc818a

1938-ban Kodály Zoltán növendéke lett. 1946-59-ig a Zeneművészeti Főiskolán tanított, 1948-tól haláláig a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársa, majd vezetője volt. Első zeneszerzői díját az 1948-as Bartók-fesztivál zeneszerzésversenyén kapta. 1952-ben és 1953-ban Erkel-díjjal, 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1966. július 29-én hunyt el Budapesten.

Főbb művei: Vörösmarty szimfónia (1952), Szonáta két zongorára (1942), Kis szvit (zongorára, 1938), Szonatina (zongorára, 1940), továbbá dalok, kórusművek, színpadi kísérőzenék, több száz hangszeres pedagógiai mű. Számos tanulmánya,cikke és zenekritikája jelent meg különféle folyóiratokban (Forrás, Magyar dal, Valóság, Énekszó, Csillag, Új Zenei Szemle stb.). Nevéhez fűződnek továbbá a következő munkák is: A Magyar Népzene Tára I. és IV. kötetének dallamrendezése és dallamelemzései, 1951, 1959; Hangnemtípusok a magyar népzenében, Zenetudományi Tanulmányok I, 1953; Magyar népdaltípusok I-II., 1961.