Árpád

Negyven nap alatt - Mozart körül

2006.07.31. 00:00

Programkereső

Az igazán nagy dolgok csendben születnek: amikor 1920. augusztus 22-én este véget ért a Jedermann első előadása, valószínűleg maguk az alapító atyák – Max Reinhardt, Hugo von Hoffmannsthal és Richard Strauss – sem sejtették, hogy az első világégésből ocsúdó Európa szívében megálmodott Salzburgi Ünnepi Játékok évtizedeken át mércéül szolgál majd minden zenei fesztivál számára.

Az első, négynapos fesztiválon csak a Jedermann került színre, a rákövetkező évben a Hoffmannsthal-darab mellett már néhány koncertre is sor került, s az első operaelőadásra is csak 1922-ig kellett várni - ráadásul ekkor rögtön négy opera is színre került. Természetesen mind a négy Mozart-opera volt – a Don Giovanni, Così fan tutte, Figaro házassága és a Szöktetés a szerájból – mégpedig a Wiener Staatsoper produkciójában, az előbbi kettő az ugyanebben az évben a fesztivál elnökévé avanzsált Richard Strauss vezényletével. Érdekességképpen: ezen a fesztiválon debütáltak a Bécsi Filharmonikusok is – akik bemutatkozó koncertjükre szólistának Szigeti Józsefet kérték fel.

A 22-es szám tehát jó ómen a salzburgi operajátszás szempontjából. Szükség is volt erre, hiszen amikor a Játékok művészeti vezetője, Peter Ruzicka bejelentette, hogy a Mozart-évforduló alkalmából, a „Mozart22” elnevezésű project keretében a salzburgi maestro valamennyi operája színre kerül majd, sok szakmabeli csak a fejét csóválta: minek ez az erősen marketingízű, és nyilvánvalóan erőn felüli vállalás? Aztán ahogy napvilágra kerültek a rangos közreműködők nevei, majd sorra telt házat jeleztek az előadások, a szkeptikus hangok elhallgattak. Hiszen a legnépszerűbb operákra – a Don Giovanni hét, a Varázsfuvola hat, vagy a Figaro öt előadására – már réges-rég elfogytak a jegyek. Nem is csoda, hiszen a produkciókat olyan nevek jegyzik, mint Nikolaus Harnoncourt (Figaro, Titusz kegyelme), Riccardi Muti (Varázsfuvola), Daniel Harding (Don Giovanni), Sir Roger Norrington (Idomeneo) – és Fischer Ádám (Ascanio in Alba). Énekes sztárokban sincs hiány: Anna Netrebko, Magdalena Kozena, Ramon Vargas, Thomas Hampson és mások – valljuk be, mi a Lajtán innen több évadra elosztva is elfogadnánk a fenti listát...

e7c55ca1-0353-4d80-85a6-a955d632723e

S ne feledkezzünk meg a hangszeres zenéről sem: a világ egyik legjobb szimfonikus zenekarát, a Bécsi Filharmonikusokat öt sztárkarmester – Barenboim, Norrington, Boulez, Muti és Harnoncourt – irányításával alatt is hallhatjuk, de vendégként fellépnek a Berlini Filharmonikusok zeneigazgatójuk, Sir Simon Rattle és az amsterdami Concertgebouw Zenekar is Mariss Jansons vezényletével. A kisebb apparátust kedvelőket pedig a Sir John Eliot Gardiner által vezetett English Baroque Soloists és a Gidon Kremer által életre hívott Kremerata Baltica koncertjei kényeztetik. A szólisták névsora is több, mint impozáns: a 18. század egyik legünnepeltebb billentyűs virtuózának jubileumán a mai pianisták közül többek között Daniel Barenboim, Alfred Brendel, Steven Hough, Lang Lang, Maurizio Pollini és Schiff András rója le tiszteletét, de a „Salzburg Debut”-sorozat keretében fellép az Amsterdamban élő Würtz Klára is. Mindez - és még sok minden egyéb – 40 nap leforgása alatt. Nem vitás: Salzburg, ha bő 250 év késéssel ugyan, de ma már semmit sem sajnál Mozarttól. Azaz tőlünk.

A fentiek fényében, azt hiszem, minden kedvcsináló frázis csak felesleges szócséplés, a zenerajongó olvasó már amúgy is beindult nyálelválasztásának további ingerlése lenne. Akinek ideje – és pénztárcája – megengedi, úgyis legalább néhány napra útba ejti Salzburgot a következő hetekben. Mert a teljes, negyven napos „utazás” úgyis reménytelen vállalkozás: hiába tartozik Mozart zenéje a legegészségesebb tudatmódosítók közé, ebben a mennyiségben valószínűleg befogadhatatlan. Még akkor is, ha a környezet – maga Salzburg – a lehető legtökéletesebb díszlet Mozart muzsikájához: egyszerre fenségesen grandiózus és megkapóan intim, egyforma sodrással árad belőle a belváros barokk pompája és a Mirabell-kert mediterrán életöröme. Nem egyszerűen sokarcú, inkább kicsit skizofrén – de talán éppen ezért menthetetlenül és reménytelenül szeretnivaló.

 
d30e59c0-c956-48be-9a28-1b1f50efc232