Auguszta

Fesztivállal zárult a Crescendo con Spirito

2006.08.10. 00:00

Programkereső

Kortárs zenei versennyel indult a sárospataki nemzetközi, összművészeti akadémiához kapcsolódó első Crescendo Fesztivál, amelynek keretében az Akadémia tizenegy különböző korú növendéke mutatta be kortárs, elsősorban magyar zeneszerzők darabjait.

A legjobbnak Megyesi Tímea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem negyedéves oboa szakos hallgatója bizonyult, aki Doráti Antal művét játszotta, s fődíjként szólóhangverseny-meghívást kapott a Magyar Rádió Márványtermébe. Farkas Dóra és Mózes Tamara Bozay-darabok előadásáért kapott kitüntetést a Bozay Alapítványtól, az Artisjus különdíját pedig a tizenhárom éves Korpai Dániel kapta Durkó Zsolt Törpék és óriások című kompozíciójának előadásáért. A Crescendo con Spirito Nyári Művészeti Akadémián, amelyen tizenöt országból 150 diák vett részt, nagy hangsúlyt kapott a kortárs zene. Két zeneszerző, Hollós Máté és Daniel Matej tartott mesterkurzust az Akadémián, a zongoristák Körmendi Klára magyar kortár szene kurzusát látogathatták, az énekesek pedig Rosemary Hardytól vehettek brit kortárs zenei órákat. „A magyarországi zenei képzésben általában kevésbé hangsúlyos a kortárs zene és az improvizáció, ami viszont elengedhetetlen feltétele a felszabadult játéknak, ezért helyezünk rájuk kiemelt figyelmet. Ugyanakkor nemzetközi Akadémiánk arra is kiváló alkalom, hogy kortárs magyar zeneszerzők műveit népszerűsítsük a világban, számos kotta kelt így el, felfigyeltek szerzőinkre külföldi tanárok, diákok” – nyilatkozta Dudás Eszter a Crescendo con Spirito Nyári Akadémia tanára.

A kortárs verseny oboista győztese augusztus 1-jén a Vártemplomban tartott kreatív istentiszeteleten Benjamin Britten Metamorfózisának három tételével is bemutatkozott. A nyitónapján tartott kreatív istentiszeteletről a hallgató az Akadémia és Fesztivál mottójaként vihette haza Timothy Bentch és Szabóki Tünde könyörgését – „Hinni taníts, Uram!” – Nagy Csaba oboaművész református énekfeldolgozásának szólóiban. Az Akadémia reggeli áhítatai is megnyíltak a Fesztivál közönsége előtt. A különböző stílusú dicsőítések a teremtő Isten sokszínűségéről vallottak: volt, amikor héber gyökerű táncos igehirdetéssel, máskor gregorián, reneszánsz dallamokkal, vagy gospellel, modern ifjúsági dicsőítő énekekkel és hagyományos bibilamagyarázattal indult a nap. Egyszer vizuális, máskor zenei vallásos elmélkedés csendesítette és frissítette a fáradt résztvevőket, s olyan különleges művek segítették az elmélyülést, mint pl. Arvo Pärt Stabat Matere. A tanítás a Fesztivál alatt is tovább folyt. Délelőtt órákra jártak a kurzus résztvevői, de a közönség sem maradt szellemi táplálék nélkül: külföldi teológusok és művészek előadásait hallgathatták a kereszténység és művészet egy-egy találkozási pontjáról.

A Fesztivál hat napján kora délutántól késő estéig zenétől volt hangos a város. Sárospatak legszebb terein és termeiben promenádkoncerteken mutatták be tudásukat az Akadémia növendékei. Nemzetközi versenyekre készülő diákok mutatkoztak be a közönség előtt: közéjük tartozott a tizenhároméves csellista, Ripka János, valamint Juhászt Tamás is, aki a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyre készült a Crescendo con Spirito Nyári Akadémián. Külön koncerten mutatkoztak be Lakatos György tanítványai: Ernst Toch Hálaadó énekét egyszerre 12 fagott szólaltatta meg a színpadon. Önálló koncertet adott a zongora és az ének tanszak. Az érdeklődők a színész szekció nyilvános főpróbáján annak is tanúi lehettek, milyen oldó, kreatív gyakorlatok segítik az előadóművészek természetes mozgását a pódiumon.

Esténként változatos program várta a publikumot. A művésztanárok koncertjén már meglévő és frissen alakult kamaraformációk szerepeltek. Szecsődi Ferenc Körmendi Klárával Hubay Jenő Carmen-fantáziáját játszotta, Laborfalvi Soós Béla Rosemary Hardyval Bartók A kékszakállú herceg vára című operájából adott elő egy részletet. Az operaműhely Humor és szerelem címmel önálló est keretében mutatkozott be. A dramatizált jelenetekben Händel, Mozart, Rossini, Donizetti operáiból adtak elő részleteket a fiatal énekesek. Az áriákat, duetteket tanáraik bevezetői kötötték össze: az „operakalauzok” segítségével a közönség megismerhette a felcsendülő történetek kontextusát. A Művelődés Háza ragyogó, új színpadán jelzésszerű díszletet között és visszafogott, de mindig egységes színpadképet teremtő jelmezekben játszhattak a művészjelöltek. Egy-egy jelenetben kivételes adottságú énekeseket hallhattak az érdeklődők; érdemes lesz figyelemmel kísérni az ifjú magyar tenor, Gábor Zsolt további karrierjét, aki kanadai énekestársával, Mariane Lemieux-vel énekelte Donizetti Szerelmi bájitalának kettősét.

A kéthetes művészkurzus alatt a Crescendo con Spirito Akadémiának saját szimfonikus zenekara alakult. A müncheni Hochshule für Musikon tanító Christoph Adt vezette együttes péntek este érett, telt szimfonikus hangzással, meglepően egységesen játszotta Schumann, Respighi és Mozart műveit. Jövőre Händel Messiás című oratóriumát szeretnék műsorra tűzni, hiszen így a kórus és az énekesek is felléphetnek a fesztivál színpadán, sőt az oratóriumhoz kapcsolható vetítés megmozgathatja a képzőművészeket is.

3275a6da-e146-45df-a2e3-1bf9d1f523f3

A záró hétvégén a színész szekció Arisztophanész Madarak című drámáját adta elő Dér András rendezésében A Művelődés Háza melletti parkszínpadon. A díszletek és jelmezek nélkül megrendezett előadás beszélt manipulációról, diktatúráról, naivitásról és aljasságról. A szombati és vasárnapi gálahangversenyeken az Akadémia legkiválóbb produkcióit mutatták be a növendékek. A sárospataki Református templomban tartott koncerten elsősorban szakrális művek hangoztak el. A német kontraalt, Tabea Lempe Bach h-moll miséjének Agnus Dei tételét énekelte, valamint megszólalt John Cage Four6 című félórás, az egész teret betöltő meditatív műve is húsz, hangszercsoportonként a templom karzatának különböző pontjain elhelyezkedett zenész előadásában. A Cage-mű megszólaltatói Daniel Matej szlovák zeneszerző kortárs zenei mesterkurzusának hallgatói voltak, akik vezetőjük szabad improvizációkra épülő művét másnap igen fegyelmezett és érzékeny zeneiséggel adták elő a zeneszerző irányításával. „A nyitott kottától az improvizációig” című kurzus egyik fuvolista résztvevője, Vass Ágnes szerint „hagyományos kottával lejegyzett művekhez szokott szemeink számára eleinte meglepőek voltak a nagyrészt szavakkal, számokkal és egyéb jelekkel leírt darabok, de végül egészen világosan kirajzolódott előttünk a ’cél’: a zeneszerző által elképzelt, megvalósítandó hanghatás. Sok, a zenén túlmutató ismeretet adott nekünk ez a kurzus, megtanított arra, hogy az egyéni előadói teljesítmények mellett elengedhetetlen az előadók folyamatos egymásra figyelése.” Fontos üzenete ez a keresztény szellemiségű Akadémiának, amelyen legalább olyan hangsúlyos szerepet kapott a tanárok és a diákok közötti beszélgetés és szeretetteljes légkör kialakítása, mint a szakmai képzés.