Szilárda

A hét portréja: Földes Andor

2006.12.18. 00:00

Programkereső

Einstein és Akihitó trónörökös kamarapartnere, Nehru és Kokoschka barátja, Beckett és Dürrenmatt levelezőtársa azon ritka csodagyerekek közé tartozott, akik felnőttként is beváltották a gyermeki csoda ígéretét.
e9402ce4-ee13-47b6-8273-413ce71fa3ae

A magyar származású amerikai zongoraművész és karmester 1913. december 21-én született Budapesten. Otthon tanult, zongorára Szatmári Tibor oktatta. Nyolc éves korában debütált Budapesten Mozart K 450-es Zongoraversenyével. Egy évvel később felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol zeneszerzést Weiner Leótól, vezénylést Ernst Ungertől tanult. 1932-ben végzett Dohnányi mesterosztályában.

Bécsben 1929-ben debütált, és ebben az évben megismerte Bartókot, akinek zongorára írt szerzeményeit ettől kezdve Bartók haláláig (1945) a szerző irányításával tanulta. Európában először 1933-ban tett koncertkörutat, de ezt követően visszavonult, hogy a gyermeki benyomások helyett felnőtt ésszerűséget vigyen a zenébe, ezért más művészeteket, nyelveket és filozófiát kezdett tanulni. 1939-ben lépett újra nyilvánosság elé Beethoven II. Zongoraversenyével, Erich Kleiber vezénylete alatt.

1940-ben először hangversenyezett New Yorkban. Ezután az Egyesült Államokban maradt, amerikai állampolgárságot kapott, és feleségül vette Lily Rendy-t (magyar újságírónő). 1948-ban Földes visszatért Európába, 1958-tól 1965-ig Saarbrückenben tartott mesterkurzusokat. Karmesteri pályán 1960-tól volt aktív. Zongorajátékában ez idő tájt a bécsi klasszikusokra, Schubertre és Bartókra specializálta magát, később Schumann és Debussy műveit is fölvette repertoárjára. Számos művet komponált és átiratokat készített többek között Kodály Háry Jánosának három részletéből. 1992. február 9-én halt meg a Zürich melletti Herrlibergben.