György

Előhang a Kodály emlékévhez

2007.01.02. 00:00

Programkereső

Közeledvén 2007, Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója (december 16.), s még közelebbi időpontban, halálának 40. évfordulója (március 6.), nagy nekibuzdulások, nagy tervek híre érkezik mindenfelől. Az örömbe azonban üröm is vegyül…
8c821a17-6c66-42d4-a1a9-01b137fc7f30

A kételkedő és az óvatos a sokszor nagyszabású tervek hallatán azt mondhatja: Meglátjuk majd mi lesz a nagy ünneplésből ebben az ínséges, pénzben szűkölködő világban, amikor amúgy is minden fontosabb, mint a (zenei) kultúra ügye …

Az optimista lelkesen emlegetheti az alkalomhoz méltó, szebbnél szebb terveket: hangversenyek, fesztiválok, konferenciák, tanfolyamok, kórustalálkozók, zenei műveltségi vetélkedők, kiállítások, hangzó és nyomtatott kiadványok teszik csillagossá már előre a 2007-es évet. Hivatásos és műkedvelő együttesek, felnőttek és gyerekek, zenészek és más művészeti ágak képviselői készülnek a megemlékezésekre, tiszteletadásra országszerte.

Gyanakvással vegyes örömmel fogadjuk a Kodály emlékév előkészületének híreit. A gyanakvás mérge azért vegyül az örömbe, mert a mellőzés és az életmű jelentőségét megkérdőjelező hang nyomja el időről időre az életmű példakép-voltát hangsúlyozók szavát.

A négy területet átfogó életműből – zeneszerzés, népzenekutatás, zenepedagógia, művelődéspolitika – legjobban az utóbbiak sínylették meg a változásokat. Az igazi értéket fel nem ismerő gondolkodás és a közömbösség olykor még a nyilvánvaló, de tán hamarabb kifulladó rosszindulatnál is veszélyesebb akadályozói az arra érdemes eszmék érvényre juttatásának. Persze oktalanság lenne azt gondolni, hogy 1989-ig, vagy akárcsak 1967-ig, minden úgy ment, ahogy azt Kodály átfogó koncepcióként meghatározta. A társadalom értetlensége mellett a kudarc közeli állapot okai közt, sajnos, a mindenkori oktatási-kulturális kormányzatnak a működés szellemi és tárgyi feltételeit szűkösen mérő intézkedéseit is számon kell tartanunk. Ha tehát a remélhetően gazdag tartalmú „Kodály emlékév” programjai kevesebb emberhez jutnak el, ha – különösen az ifjúságból és a kórusmozgalomból – kevesebben tudnak aktívan bekapcsolódni az eseményekbe, annak a zenei köznevelés hanyatlása a fő okozója! Ennek a folyamatnak a megállításával és visszafordításával nem Kodály Zoltán emlékének, hanem saját magunknak, a társadalom egészének, a jövő generációknak tartozunk!

Csak remélni tudjuk, hogy a sok szép tervhez meglesz a végrehajtó akarat és erő, és nem utolsó sorban a kellő anyagi támogatás is. Bízzunk benne, hogy az eredmény nem csak az lesz, hogy a Kodály életművel szembeni mulasztások „elkövetői” megnyugtathatják rossz lelkiismeretüket, kipipálva egy újabb „kötelező” teljesítést a zenei évfordulók sorában, hanem közüggyé váló valódi ünnep lesz. Reméljük, azzal hogy most egy évre középpontba kerül Kodály Zoltán életműve, hosszabb időre is ráirányíthatjuk a figyelmet a mának s a jövőnek is tanulsággal szolgáló zenei és eszmei gazdagságra. Ezzel pedig ébren tarthatjuk azt a nemzetért és kultúráért felelősséget vállaló szellemiséget, amely Kodály Zoltán minden megnyilvánulását jellemezte.

Ittzés Mihály
az LFZE Kodály Intézet tanára, a Magyar Kodály Társaság elnökségi tagja

(A Fidelio 2007. januári számának Prelűdje)